O jejum falso

1 No dia quatro do mês nove, chamado quisleu, do quarto ano do reinado de Dario, o Senhor Deus me deu uma mensagem. 2 Isso aconteceu quando o povo de Betel enviou Sarezer e Regém-Meleque, com os seus companheiros, ao Templo do Senhor Todo-Poderoso para pedirem a ajuda dele. 3 E deviam também fazer aos sacerdotes do Templo e aos profetas a seguinte pergunta:

— Faz muitos anos que nós choramos e jejuamos no quinto mês, o mês em que o Templo foi destruído. Devemos continuar fazendo isso?

4 Então o Senhor Todo-Poderoso falou comigo 5 e mandou que eu dissesse o seguinte ao povo e aos sacerdotes:

— Já faz setenta anos que vocês choram e jejuam no quinto mês e também no sétimo. Mas não é em minha honra que vocês fazem isso. 6 E, quando comem e bebem, é só para satisfazer os seus próprios desejos.

7 Essa mensagem foi a mesma que o Senhor Deus tinha dado antes por meio dos profetas antigos, quando Jerusalém estava em paz e tinha muitos moradores. E o mesmo acontecia nas cidades ao redor e nas cidades da região sul e nas planícies de Judá.

A causa do cativeiro

8 O Senhor Deus falou com Zacarias e disse:

9 — Eu, o Senhor Todo-Poderoso, tinha ordenado isto ao povo: "Sejam honestos e corretos e tratem uns aos outros com bondade e compaixão. 10 Não explorem as viúvas, nem os órfãos, nem os estrangeiros que moram com vocês, nem os pobres. E não façam planos para prejudicar os seus patrícios." 11 Porém eles se revoltaram e não quiseram obedecer. Viraram as costas para mim e taparam os ouvidos para não ouvir as minhas ordens. 12 Tornaram os corações deles duros como o diamante a fim de não obedecer à Lei e às mensagens que eu, por meio do meu Espírito, dei aos profetas antigos. Por isso, eu fiquei muito irado com eles. 13 E assim como eles não quiseram ouvir quando eu falei, assim também eu não vou escutar quando eles orarem a mim. Sou eu, o Senhor Todo-Poderoso, quem está falando. 14 Como um furacão, eu os espalhei por todos os países estrangeiros, e a terra de onde saíram ficou tão arrasada, que ninguém podia viver lá. Uma terra tão boa e tão rica virou um deserto!

1 Így szólt az ÚR igéje Zakariáshoz Dárius király uralkodásának negyedik évében, a kilencedik hónapnak, a Kiszlév hónapnak negyedik napján,

2 amikor a bételiek elküldték Szárecert, Regem-Meleket és embereiket, hogy esedezzenek az ÚRhoz,

3 és kérdezzék meg a Seregek URának házában levő papoktól és prófétáktól: Sírjunk-e az ötödik hónapban, megtartóztatva magunkat, ahogyan évek óta tesszük?

4 Így szólt hozzám a Seregek URának igéje:

5 Mondd ezt az ország egész népének és a papoknak: Amikor böjtöltetek és gyászoltatok az elmúlt hetven év alatt, az ötödik és a hetedik hónapban, az én kedvemért tartottatok-e böjtöt?

6 Amikor meg ettetek és ittatok, akkor nem a magatok kedvéért ettetek és ittatok?

7 Hiszen az volt az ÚR igéje, amelyet a régebbi próféták által hirdettetett, amikor még békében laktak Jeruzsálemben és a körülötte levő városokban, és amikor lakott volt a Délvidék és az alföld is,

8 amit az ÚR igéje Zakariásnak is mond.

9 Ezt mondja a Seregek URa: Igazságos ítéletet hozzatok, szeretettel és irgalmasan bánjatok egymással!

10 Az özvegyet és az árvát, a jövevényt és a nyomorultat ne zsákmányoljátok ki, és ne tervezzetek egymás ellen magatokban semmi rosszat!

11 De ők nem akartak figyelni, sőt lázadozva hátat fordítottak, és bedugták fülüket, hogy ne halljanak.

12 Szívüket gyémántkeménnyé tették, hogy ne hallják a törvényt, sem azokat az igéket, amelyeket a Seregek URa küldött lelke által a régebbi próféták útján. Emiatt háborodott fel olyan nagyon a Seregek URa.

13 Nem hallgattak rá, amikor ő kiáltott, ezért így szól a Seregek URa: Én sem hallgatom meg őket, ha hozzám kiáltanak.

14 Szétszórtam őket olyan népek közé, amelyeket nem ismertek, az ország pedig pusztán maradt utánuk, senki sem járt arra. Így tették pusztává a gyönyörű országot.