1 Começamos de novo a nos recomendar a nós mesmos? ou precisamos, como alguns, de cartas de recomendação para vós ou de vós?2 Vós sois a nossa carta, escrita em nossos corações, conhecida e lida por todos os homens,3 sendo manifesto que sois carta de Cristo, feita por nosso ministério, escrita não com tinta, mas com o Espírito do Deus vivo, não em tábuas de pedras, mas em tábuas de carne de coração.4 Temos uma tal confiança em Deus por Cristo.5 Não que sejamos capazes por nós mesmos de julgar alguma coisa, como de nós mesmos; mas a nossa capacidade vem de Deus,6 o qual também nos fez idôneos ministros de uma nova aliança, não da letra, mas do espírito; pois a letra mata, mas o espírito vivifica.7 Se, porém, o ministério da morte, escrito, e gravado em pedras, se revestiu de tanta glória, que os filhos de Israel não podiam fitar os olhos no rosto de Moisés em razão da glória do seu rosto, a qual se estava desvanecendo,8 como não será mais glorioso o ministério do espírito?9 Se o ministério da condenação era glória, muito mais excede em glória o ministério da justiça.10 Na verdade, o que foi feito glorioso, não o é neste respeito, por causa da glória mais excelente.11 Pois se aquilo que se desvanece era glorioso, muito mais glorioso é o que permanece.12 Tendo, então, tal esperança, usamos de grande franqueza,13 e não somos como Moisés, que punha um véu sobre o seu rosto, para que os filhos de Israel não fixassem os olhos no final daquilo que se desvanecia.14 Mas as suas mentes foram endurecidas. Pois até o dia de hoje, na leitura da antiga aliança, permanece o mesmo véu, não lhes sendo revelado que em Cristo é ele tirado.15 Contudo até o dia de hoje, sempre que lêem a Moisés, está posto um véu sobre o coração deles;16 todas as vezes, porém, que algum deles se converter ao Senhor, o véu lhe é tirado.17 Ora o Senhor é o Espírito; e onde há o Espírito do Senhor, aí há liberdade.18 Mas todos nós, com rosto sem véu, contemplando como em espelho a glória do Senhor, somos transformados na mesma imagem de glória em glória, como pelo Senhor o Espírito.

1 Elkezdjük-é ismét ajánlgatni magunkat? Vagy talán szükségünk van, mint némelyeknek, ajánló levelekre hozzátok, avagy tõletek?2 A mi levelünk ti vagytok, beírva a mi szívünkbe, a melyet ismer és olvas minden ember;3 A kik felõl nyilvánvaló, hogy Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok, nem tentával, hanem az élõ Isten Lelkével írva; nem kõtáblákra, hanem a szívnek hústábláira.4 Ilyen bizodalmunk pedig Isten iránt a Krisztus által van.5 Nem mintha magunktól volnánk alkalmatosak valamit gondolni, úgy mint magunkból; ellenkezõleg a mi alkalmatos voltunk az Istentõl van:6 A ki alkalmatosokká tett minket arra, hogy új szövetség szolgái []legyünk, nem betûé, hanem léleké; mert a betû megöl, a lélek pedig megelevenít.7 Ha pedig a halálnak betûkkel kövekbe vésett szolgálata dicsõséges vala, úgyhogy Izráel fiai nem is nézhettek Mózes orczájára arczának elmúló dicsõsége miatt:8 Hogyne volna még inkább dicsõséges a léleknek szolgálata?9 Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsõséges, mennyivel inkább dicsõséges az igazság szolgálata?10 Sõt a dicsõített nem is dicsõséges ebben a részben az õt meghaladó dicsõség miatt.11 Mert ha dicsõséges az elmulandó, sokkal inkább dicsõséges, a mi megmarad.12 Azért ilyen reménységben nagy nyiltsággal szólunk;13 És nem, miként Mózes, [a ki] leplet borított az orczájára, hogy ne lássák Izráel fiai az elmulandónak végét.14 De megtompultak az õ elméik. Mert ugyanaz a lepel mind e mai napig ott van az ó szövetség olvasásánál felfedetlenül, mivelhogy a Krisztusban tûnik el;15 Sõt mind máig, a mikor csak olvassák Mózest, lepel borul az õ szívökre.16 Mikor pedig megtér az Úrhoz, lehull a lepel.17 Az Úr pedig a Lélek; és a hol az Úrnak Lelke, ott a szabadság.18 Mi pedig az Úrnak dicsõségét mindnyájan fedetlen arczczal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsõségrõl dicsõségre, úgy mint az Úrnak Lelkétõl.