1 Paulo, apóstolo de Cristo Jesus por vontade de Deus, e Timóteo nosso irmão, a igreja de Deus que está em Corinto, com todos os santos que estão em toda a Acaia:2 Graça a vós e paz da parte de Deus nosso Pai, e da do Senhor Jesus Cristo.3 Bendito seja o Deus e Pai de nosso Senhor Jesus Cristo, o Pai de misericórdias e Deus de todo o conforto,4 que nos conforta em toda a nossa tribulação, para podermos confortar aqueles que se acham em qualquer tribulação, pelo conforto com que nós mesmos somos confortados por Deus.5 Pois assim como para conosco crescem os sofrimentos de Cristo, assim também por Cristo cresce o nosso conforto.6 Mas se somos atribulados, é para o vosso conforto e salvação; se somos confortados, é para o vosso conforto, o qual opera no suportar com fortaleza os mesmos sofrimentos que nós também sofremos.7 A nossa esperança por vós é firme; sabendo que, como sois participantes dos sofrimentos, assim também o sereis do conforto.8 Pois não queremos que vós ignoreis, irmãos, a tribulação que nos sobreveio na Ásia, como fomos excessivamente sobrecarregados além das nossas forças, a ponto de perder a esperança até da vida.9 Mas nós temos tido dentro de nós mesmos a sentença de morte, para que não confiássemos em nós mesmos, porém em Deus que ressuscita os mortos;10 o qual nos livrou de tão terrível morte, e nos livrará; no qual temos esperado que também ainda nos livrará,11 ajudando-nos vós também com súplicas a nosso favor, para que por muitas pessoas sejam dadas graças por nós pelo dom que nos foi concedido por meio de muitos.12 Pois a nossa glória é esta, o testemunho da nossa consciência, de que em santidade e sinceridade de Deus, não em sabedoria carnal, mas na graça de Deus, nos temos comportado no mundo, e mais especialmente para convosco.13 Pois não vos escrevemos outra coisa, senão aquilo que ou ledes ou mesmo reconheceis, e espero que o reconhecereis até o fim;14 assim também nos reconhecestes em parte, que somos a vossa glória, assim como vós também sois a nossa no dia de nosso Senhor Jesus.15 Nesta confiança era a minha intenção primeiro ir ter convosco para que recebêsseis um segundo benefício,16 e por vós passar a Macedônia, e da Macedônia ir ter outra vez convosco, e ser por vós encaminhado até a Judéia.17 Tendo eu, portanto, esta intenção, usei, porventura, de leviandade? acaso as coisas que proponho, proponho-as segundo a carne, para que haja comigo o sim, sim e o não, não?18 Mas como Deus é fiel, a nossa palavra a vós não é sim e não.19 Pois o Filho de Deus, Cristo Jesus, que entre vós foi pregado por nós, a saber, por mim, Silvano e Timóteo, não se tornou sim e não, mas nele é sim.20 Por isso tantas quantas forem as promessas de Deus, nele está o sim; porquanto também por ele é o amém, para a glória de Deus por nosso intermédio.21 Aquele que nos confirma convosco em Cristo, e nos ungiu, é Deus,22 que também imprimiu em nós o seu selo e em nossos corações deu o penhor do Espírito.23 Mas eu tomo a Deus por testemunha sobre a minha alma, de que, para vos poupar, é que não fui mais a Corinto.24 Não porque temos domínio sobre a vossa fé, mas porque somos cooperadores do vosso gozo; pois pela fé estais firmes.

1 Pál, Jézus Krisztus apostola az Isten akaratjából, és Timótheus az atyafi, az Isten gyülekezetének, a mely Korinthusban van, mindama szentekkel egybe, a kik egész Akhájában vannak:2 Kegyelem néktek és békesség Istentõl a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.3 Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, az irgalmasságnak atyja és minden vígasztalásnak Istene;4 A ki megvígasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvígasztalhassunk bármely nyomorúságba [esteket] azzal a vígasztalással, a mellyel Isten vígasztal minket.5 Mert a mint bõséggel kijutott nékünk a Krisztus szenvedéseibõl, úgy bõséges a mi vígasztalásunk is Krisztus által.6 De akár nyomorgattatunk, a ti vígasztalástokért és üdvösségtekért [van az], mely hathatós ugyanazon szenvedések elviselésére, a melyeket mi is szenvedünk; akár megvígasztaltatunk a ti vígasztalástokért és üdvösségtekért [van az.] És a mi reménységünk erõs felõletek.7 Tudván, hogy a miképen társaink vagytok a szenvedésben, azonképen a vígasztalásban is.8 Mert nem akarjuk, hogy ne tudjatok atyámfiai a mi nyomorúságunk felõl, a mely Ázsiában esett rajtunk, hogy felette igen, erõnk felett megterheltettünk, úgy hogy életünk felõl is kétségben valánk:9 Sõt magunk is halálra szántuk magunkat, hogy ne bizakodnánk mi magunkban, hanem Istenben, a ki feltámasztja a holtakat:10 A ki ilyen nagy halálból megszabadított és szabadít minket: a kiben reménykedünk, hogy ezután is meg fog szabadítani;11 Velünk együtt munkálkodván ti is az érettünk való könyörgésben, hogy a sokak által nékünk adatott kegyelmi ajándék sokak által háláltassék meg mi érettünk.12 Mert a mi dicsekedésünk ez, lelkiismeretünk bizonysága, hogy isteni õszinteséggel és tisztasággal, nem testi bölcseséggel, hanem Isten kegyelmével forgolódtunk a világon, kiváltképen pedig ti köztetek.13 Mert nem egyebet írunk néktek, hanem a mit olvastok, vagy el is ismertek, sõt reménylem, hogy el is fogtok ismerni mindvégig;14 A minthogy némi részben el is ismertétek rólunk, hogy dicsekvéstek vagyunk, a miképen ti is nékünk az Úr Jézus napján.15 És ezzel a bizodalommal akartam elõbb hozzátok menni, hogy másodízben nyerjetek kegyelmet;16 És köztetek általmenni Macedóniába, és Macedóniából ismét hozzátok térni vissza, és tõletek elkísértetni Júdeába.17 Hát ezt akarva, vajjon könnyelmûen cselekedtem-é? vagy a mit akarok, test szerint akarom-é, hogy nálam az igen igen, és a nem nem legyen?18 De hû az Isten, hogy a mi beszédünk hozzátok nem volt igen és nem.19 Mert az Isten Fia Jézus Krisztus, a kit köztetek mi hirdettünk, én és Silvánus és Timótheus, nem volt igen és nem, hanem [az] igen lett õ benne.20 Mert Istennek valamennyi igérete õ benne [lett] igenné [és] õ benne [lett] Ámenné az Isten dicsõségére mi általunk.21 A ki pedig minket ti veletek egybe Krisztusban megerõsít és megken minket, az Isten az;22 A ki el is pecsételt minket, és a léleknek zálogát adta a mi szíveinkbe.23 Én pedig az Istent hívom bizonyságul az én lelkemre, hogy titeket kímélve nem mentem el eddig Korinthusba.24 Nem hogy uralkodnánk a ti hiteteken, hanem munkatársai vagyunk a ti örömeteknek; mert hitben állotok.