Gênesis 27

1 When Isaac was old, and his eyes were dim, so that he could not see, he called Esau his elder son, and said to him, "My son?"

He said to him, "Here I am."

2 He said, "See now, I am old. I don’t know the day of my death. 3 Now therefore, please take your weapons, your quiver and your bow, and go out to the field, and get me venison. 4 Make me savory food, such as I love, and bring it to me, that I may eat, and that my soul may bless you before I die."

5 Rebekah heard when Isaac spoke to Esau his son. Esau went to the field to hunt for venison, and to bring it. 6 Rebekah spoke to Jacob her son, saying, "Behold, I heard your father speak to Esau your brother, saying, 7 ‘Bring me venison, and make me savory food, that I may eat, and bless you before Yahweh before my death.’ 8 Now therefore, my son, obey my voice according to that which I command you. 9 Go now to the flock and get me two good young goats from there. I will make them savory food for your father, such as he loves. 10 You shall bring it to your father, that he may eat, so that he may bless you before his death."

11 Jacob said to Rebekah his mother, "Behold, Esau my brother is a hairy man, and I am a smooth man. 12 What if my father touches me? I will seem to him as a deceiver, and I would bring a curse on myself, and not a blessing."

13 His mother said to him, "Let your curse be on me, my son. Only obey my voice, and go get them for me."

14 He went, and got them, and brought them to his mother. His mother made savory food, such as his father loved. 15 Rebekah took the good clothes of Esau, her elder son, which were with her in the house, and put them on Jacob, her younger son. 16 She put the skins of the young goats on his hands, and on the smooth of his neck. 17 She gave the savory food and the bread, which she had prepared, into the hand of her son Jacob.

18 He came to his father, and said, "My father?"

He said, "Here I am. Who are you, my son?"

19 Jacob said to his father, "I am Esau your firstborn. I have done what you asked me to do. Please arise, sit and eat of my venison, that your soul may bless me."

20 Isaac said to his son, "How is it that you have found it so quickly, my son?"

He said, "Because Yahweh your God gave me success."

21 Isaac said to Jacob, "Please come near, that I may feel you, my son, whether you are really my son Esau or not."

22 Jacob went near to Isaac his father. He felt him, and said, "The voice is Jacob’s voice, but the hands are the hands of Esau." 23 He didn’t recognize him, because his hands were hairy, like his brother Esau’s hands. So he blessed him. 24 He said, "Are you really my son Esau?"

He said, "I am."

25 He said, "Bring it near to me, and I will eat of my son’s venison, that my soul may bless you."

He brought it near to him, and he ate. He brought him wine, and he drank. 26 His father Isaac said to him, "Come near now, and kiss me, my son." 27 He came near, and kissed him. He smelled the smell of his clothing, and blessed him, and said,

"Behold, the smell of my son

is as the smell of a field which Yahweh has blessed.

28 God give you of the dew of the sky,

of the fatness of the earth,

and plenty of grain and new wine.

29 Let peoples serve you,

and nations bow down to you.

Be lord over your brothers.

Let your mother’s sons bow down to you.

Cursed be everyone who curses you.

Blessed be everyone who blesses you."

30 As soon as Isaac had finished blessing Jacob, and Jacob had just gone out from the presence of Isaac his father, Esau his brother came in from his hunting. 31 He also made savory food, and brought it to his father. He said to his father, "Let my father arise, and eat of his son’s venison, that your soul may bless me."

32 Isaac his father said to him, "Who are you?"

He said, "I am your son, your firstborn, Esau."

33 Isaac trembled violently, and said, "Who, then, is he who has taken venison, and brought it to me, and I have eaten of all before you came, and have blessed him? Yes, he will be blessed."

34 When Esau heard the words of his father, he cried with an exceedingly great and bitter cry, and said to his father, "Bless me, even me also, my father."

35 He said, "Your brother came with deceit, and has taken away your blessing."

36 He said, "Isn’t he rightly named Jacob? For he has supplanted me these two times. He took away my birthright. See, now he has taken away my blessing." He said, "Haven’t you reserved a blessing for me?"

37 Isaac answered Esau, "Behold, I have made him your lord, and all his brothers I have given to him for servants. I have sustained him with grain and new wine. What then will I do for you, my son?"

38 Esau said to his father, "Do you have just one blessing, my father? Bless me, even me also, my father." Esau lifted up his voice, and wept.

39 Isaac his father answered him,

"Behold, your dwelling will be of the fatness of the earth,

and of the dew of the sky from above.

40 You will live by your sword, and you will serve your brother.

It will happen, when you will break loose,

that you will shake his yoke from off your neck."

41 Esau hated Jacob because of the blessing with which his father blessed him. Esau said in his heart, "The days of mourning for my father are at hand. Then I will kill my brother Jacob."

42 The words of Esau, her elder son, were told to Rebekah. She sent and called Jacob, her younger son, and said to him, "Behold, your brother Esau comforts himself about you by planning to kill you. 43 Now therefore, my son, obey my voice. Arise, flee to Laban, my brother, in Haran. 44 Stay with him a few days, until your brother’s fury turns away— 45 until your brother’s anger turns away from you, and he forgets what you have done to him. Then I will send, and get you from there. Why should I be bereaved of you both in one day?"

46 Rebekah said to Isaac, "I am weary of my life because of the daughters of Heth. If Jacob takes a wife of the daughters of Heth, such as these, of the daughters of the land, what good will my life do me?"

Jákób csellel elveszi az elsőszülötti áldást

1 És lőn, a mikor megvénhedett vala Izsák, és szemei annyira meghomályosodtak vala, hogy nem látott, szólítá a nagyobbik fiát Ézsaút, és monda néki: Fiam; és ez monda néki: Imhol vagyok. 2 És monda: Ímé megvénhedtem; nem tudom halálom napját. 3 Most tehát vedd fel kérlek a te fegyvereidet, tegzedet és kézívedet, és menj ki a mezőre, és vadászsz énnékem vadat. 4 És csinálj nékem kedvem szerint való ételt, és hozd el nékem, hogy egyem: hogy megáldjon téged az én lelkem minekelőtte meghalok. 5 Rebeka pedig meghallá, a mit Izsák az ő fiának Ézsaúnak monda; s a mint elméne Ézsaú a mezőre, hogy vadat vadászszon és hozzon: 6 Szóla Rebeka Jákóbnak az ő fiának mondván: Ímé hallám, hogy atyád szóla bátyádnak Ézsaúnak mondván: 7 Hozz nékem vadat, és csinálj nékem kedvem szerint való ételt, hogy egyem; és megáldjalak téged az Úr előtt, minekelőtte meghalok. 8 Most azért fiam, hallgass az én szavamra, a mit én parancsolok néked. 9 Menj el, kérlek, a nyájhoz, és hozz nékem onnan két kecskegödölyét a javából, hogy csináljak azokból a te atyádnak kedve szerint való ételt, a mint ő szereti. 10 Te pedig beviszed atyádnak, hogy egyék, azért, hogy téged áldjon meg, minekelőtte meghal. 11 Jákób pedig monda Rebekának az ő anyjának: Ímé az én bátyám Ézsaú szőrös ember, én pedig sima vagyok. 12 Netalán megtapogat engem az én atyám s olyan leszek előtte, mint valami csaló, és akkor átkot és nem áldást hozok magamra. 13 És monda néki az ő anyja: Reám szálljon a te átkod fiam, csak hallgass az én szavamra, és menj és hozd el nékem. 14 Elméne azért, és elhozá, és vivé az ő anyjának; és az ő anyja ételt készíte, a mint szereti vala az ő atyja. 15 És vevé Rebeka az ő nagyobbik fiának Ézsaúnak drága ruháit, melyek ő nála otthon valának, és felöltözteté Jákóbot az ő kisebbik fiát. 16 A kecskegödölyék bőrével pedig beborítá az ő kezeit, és nyakának simaságát. 17 És az ételt a melyet készített vala, kenyérrel együtt adá Jákóbnak az ő fiának kezébe. 18 És beméne az ő atyjához és monda: Atyám! és az monda: Ímhol vagyok. Ki vagy te fiam? 19 Monda Jákób az ő atyjának: Én vagyok Ézsaú a te elsőszülötted, aképen cselekedtem a mint parancsolád, kelj fel, kérlek, űlj le és egyél vadászatomból, hogy megáldjon engem a te lelked. 20 És monda Izsák az ő fiának: Hogy van az, hogy ily hamar találtál, fiam? És felele: Mert az Úr, a te Istened hozta előmbe. 21 És monda Izsák Jákóbnak: Jer közelebb, kérlek, hadd tapogassalak meg fiam: hogy vajjon te vagy-é az én fiam Ézsaú vagy nem? 22 Oda méne tehát Jákób Izsákhoz az ő atyjához, a ki megtapogatván őt, monda: A szó Jákób szava, de a kezek Ézsaú kezei. 23 És nem ismeré meg őt, mivelhogy kezei szőrösek valának mint Ézsaúnak az ő bátyjának kezei; annakokáért megáldá őt. 24 És monda: Te vagy fiam Ézsaú? Felele: Én vagyok. 25 Az pedig monda: Hozd ide, hadd egyem az én fiam vadászatából, hogy megáldjon téged az én lelkem; és oda vivé, és evék; bort is vive néki és ivék. 26 Akkor monda néki Izsák az ő atyja: Jer közelebb fiam, és csókolj meg engem. 27 Oda méne azért, és megcsókolá őt: s megérezvén ruháinak szagát, megáldá őt, és monda: Lám az én fiamnak illatja olyan, mint a mezőnek illatja, a melyet megáldott az Úr. 28 Adjon az Isten tenéked az ég harmatából, és a föld kövérségéből, és gabonának és bornak bőségét. 29 Népek szolgáljanak néked és nemzetségek hajoljanak meg előtted; légy úr a te atyádfiain, és hajoljanak meg előtted a te anyádnak fiai. Átkozott, a ki téged átkoz, és a ki téged áld, legyen áldott. 30 És lőn a mint elvégezé Izsák Jákóbnak megáldását; és épen csakhogy kiment vala Jákób az ő atyjának Izsáknak színe elől; az ő bátyja Ézsaú is megjöve vadászásából. 31 És készíte ő is ételt, s vivé az ő atyja elé, és mondá az ő atyjának: Keljen fel az én atyám, és egyék az ő fia vadászatából, hogy áldjon meg engem a te lelked. 32 És monda néki az ő atyja Izsák: Kicsoda vagy te? És monda: Én vagyok a te elsőszülött fiad Ézsaú. 33 Akkor Izsák elrémüle igen nagy rémüléssel, és monda: Ki volt hát az, a ki vadat fogott és behozá nékem, és én mindenből ettem minekelőtte te megjöttél, és megáldottam őt, és áldott is lészen. 34 A mint hallotta vala Ézsaú az ő atyjának beszédét, nagy és igen keserves kiáltással felkiálta, és monda atyjának: Áldj meg engem is atyám. 35 Ez pedig monda: A te öcséd jöve el álnoksággal, és ő vevé el a te áldásodat. 36 Az pedig monda: Nem méltán hívják-é őt Jákóbnak? mert immár két ízben csalt meg engemet; elvevé elsőszülöttségemet, most pedig áldásomat vevé el. És monda: Nem tartottál-é nékem is valami áldást? 37 Felele Izsák és monda Ézsaúnak: Ímé uraddá tettem őt, és minden atyjafiát szolgául adtam néki, gabonával is borral is őt láttam el; mit míveljek azért immár veled fiam? 38 Monda Ézsaú az ő atyjának: Avagy csak az az egy áldásod van-é néked atyám? Áldj meg engem, engem is atyám; és felemelé szavát Ézsaú és sír vala. 39 Felele azért Izsák az ő atyja, és monda néki: Ímé kövér földön lesz lakásod, és részed lesz az ég harmatjából onnan felűl; 40 És fegyvered után élsz, és öcsédet szolgálod. De lészen, a mikor ellene támadsz, letöröd igáját nyakadról.

Ézsaú Jákób megölését tervezi

41 Gyűlöli vala azért Ézsaú Jákóbot az áldásért, a melylyel megáldotta vala őt az ő atyja, és monda Ézsaú az ő szívében: Közelgetnek az én atyámért való gyásznak napjai, és akkor megölöm az én öcsémet Jákóbot. 42 Mikor pedig hírűl vivék Rebekának, az ő nagyobbik fiának Ézsaúnak beszédit, elkülde és magához hívatá az ő kisebbik fiát Jákóbot, és monda néki: Ímé Ézsaú a te bátyád azzal fenyeget, hogy megöl téged. 43 Most azért fiam, hallgass az én szavamra, és kelj fel és fuss Lábánhoz az én bátyámhoz Háránba, 44 És maradj nála egy kevés ideig, míg a te bátyád haragja elmúlik; 45 Míg elfordul a te bátyád haragja te rólad, és elfelejtkezik arról a mit rajta elkövettél: akkor elküldök és haza hozatlak téged: miért fosztatnám meg mindkettőtöktől egy napon? 46 Izsáknak pedig monda Rebeka: Eluntam életemet a Khitteusok leányai miatt. Ha Jákób a Khitteusok leányai közűl vesz feleséget, a milyenek ezek is, ez ország leányai közűl valók; minek nékem az élet?