Gênesis 37

1 Jacob lived in the land of his father’s travels, in the land of Canaan. 2 This is the history of the generations of Jacob. Joseph, being seventeen years old, was feeding the flock with his brothers. He was a boy with the sons of Bilhah and Zilpah, his father’s wives. Joseph brought an evil report of them to their father. 3 Now Israel loved Joseph more than all his children, because he was the son of his old age, and he made him a tunic of many colors. 4 His brothers saw that their father loved him more than all his brothers, and they hated him, and couldn’t speak peaceably to him.

5 Joseph dreamed a dream, and he told it to his brothers, and they hated him all the more. 6 He said to them, "Please hear this dream which I have dreamed: 7 for behold, we were binding sheaves in the field, and behold, my sheaf arose and also stood upright; and behold, your sheaves came around, and bowed down to my sheaf."

8 His brothers asked him, "Will you indeed reign over us? Will you indeed have dominion over us?" They hated him all the more for his dreams and for his words. 9 He dreamed yet another dream, and told it to his brothers, and said, "Behold, I have dreamed yet another dream: and behold, the sun and the moon and eleven stars bowed down to me." 10 He told it to his father and to his brothers. His father rebuked him, and said to him, "What is this dream that you have dreamed? Will I and your mother and your brothers indeed come to bow ourselves down to the earth before you?" 11 His brothers envied him, but his father kept this saying in mind.

12 His brothers went to feed their father’s flock in Shechem. 13 Israel said to Joseph, "Aren’t your brothers feeding the flock in Shechem? Come, and I will send you to them." He said to him, "Here I am."

14 He said to him, "Go now, see whether it is well with your brothers, and well with the flock; and bring me word again." So he sent him out of the valley of Hebron, and he came to Shechem. 15 A certain man found him, and behold, he was wandering in the field. The man asked him, "What are you looking for?"

16 He said, "I am looking for my brothers. Tell me, please, where they are feeding the flock."

17 The man said, "They have left here, for I heard them say, ‘Let’s go to Dothan.’"

Joseph went after his brothers, and found them in Dothan. 18 They saw him afar off, and before he came near to them, they conspired against him to kill him. 19 They said to one another, "Behold, this dreamer comes. 20 Come now therefore, and let’s kill him, and cast him into one of the pits, and we will say, ‘An evil animal has devoured him.’ We will see what will become of his dreams."

21 Reuben heard it, and delivered him out of their hand, and said, "Let’s not take his life." 22 Reuben said to them, "Shed no blood. Throw him into this pit that is in the wilderness, but lay no hand on him"—that he might deliver him out of their hand, to restore him to his father. 23 When Joseph came to his brothers, they stripped Joseph of his tunic, the tunic of many colors that was on him; 24 and they took him, and threw him into the pit. The pit was empty. There was no water in it.

25 They sat down to eat bread, and they lifted up their eyes and looked, and saw a caravan of Ishmaelites coming from Gilead, with their camels bearing spices and balm and myrrh, going to carry it down to Egypt. 26 Judah said to his brothers, "What profit is it if we kill our brother and conceal his blood? 27 Come, and let’s sell him to the Ishmaelites, and not let our hand be on him; for he is our brother, our flesh." His brothers listened to him. 28 Midianites who were merchants passed by, and they drew and lifted up Joseph out of the pit, and sold Joseph to the Ishmaelites for twenty pieces of silver. The merchants brought Joseph into Egypt.

29 Reuben returned to the pit, and saw that Joseph wasn’t in the pit; and he tore his clothes. 30 He returned to his brothers, and said, "The child is no more; and I, where will I go?" 31 They took Joseph’s tunic, and killed a male goat, and dipped the tunic in the blood. 32 They took the tunic of many colors, and they brought it to their father, and said, "We have found this. Examine it, now, and see if it is your son’s tunic or not."

33 He recognized it, and said, "It is my son’s tunic. An evil animal has devoured him. Joseph is without doubt torn in pieces." 34 Jacob tore his clothes, and put sackcloth on his waist, and mourned for his son many days. 35 All his sons and all his daughters rose up to comfort him, but he refused to be comforted. He said, "For I will go down to Sheol*37:35 Sheol is the place of the dead. to my son, mourning." His father wept for him. 36 The Midianites sold him into Egypt to Potiphar, an officer of Pharaoh’s, the captain of the guard.

József álmai

1 Jákób pedig lakozék az ő atyja bujdosásának földén, Kanaán földén. 2 Ezek a Jákób nemzetségének dolgai: József tizenhét esztendős korában az ő bátyjaival együtt juhokat őriz vala, bojtár vala Bilhának és Zilpának az ő atyja feleségeinek fiai mellett, és József rossz híreket hord vala felőlük az ő atyjuknak. 3 Izráel pedig minden fiánál inkább szereti vala Józsefet, mivelhogy vén korában nemzette vala őt; és czifra ruhát csináltat vala néki. 4 Mikor pedig láták az ő bátyjai, hogy atyjuk minden testvére közt őt szereti legjobban, meggyűlölik vala, és jó szót sem bírnak vala hozzá szólani. 5 És álmot álmodék József és elbeszélé az ő bátyjainak; és azok annál inkább gyűlölik vala őt. 6 Mert monda nékik: Hallgassátok meg, kérlek, ezt az álmot, melyet álmodtam. 7 Ímé kévéket kötünk vala a mezőben, és ímé az én kévém felkele és felálla; a ti kévéitek pedig körűlállanak, és az én kévém előtt meghajolnak vala. 8 És mondának néki az ő bátyjai: Avagy király akarsz-é lenni felettünk? Vagy uralkodni akarsz-é rajtunk? S annál is inkább gyűlölik vala őt álmáért és beszédéért. 9 Más álmot is álmodék, és elbeszélé azt az ő bátyjainak, mondván: ímé megint álmot álmodtam; ímé a nap és a hold, és tizenegy csillag meghajol vala én előttem. 10 S elbeszélé atyjának és bátyjainak, és az ő atyja megdorgálá őt, mondván néki: Micsoda álom az a melyet álmodtál? Avagy elmegyünk-é, én és a te anyád és atyádfiai, hogy meghajtsuk magunkat te előtted a földig? 11 Irígykednek vala azért reá az ő bátyjai; az ő atyja pedig elméjében tartja vala e dolgot.

József eladatik Égyiptomba

12 Mikor pedig az ő bátyjai elmenének Sikhembe, hogy az ő atyjok juhait őrizzék; 13 Monda Izráel Józsefnek: A te bátyáid avagy nem Sikhemben legeltetnek-é? Jöszte, és én hozzájok küldelek téged. Ő pedig monda: Ímhol vagyok. 14 És monda néki: Menj el, nézd meg, hogy s mint vagynak a te bátyáid és a juhok, s hozz hírt nékem. Elküldé tehát őt Hebron völgyéből, és méne Sikhembe. 15 Előtalálá pedig őt egy ember, mikor a mezőben bolyong vala, és megkérdé őt az az ember, mondván: Mit keressz? 16 És monda: Az én bátyáimat keresem, kérlek, mondd meg nékem, hol legeltetnek? 17 És monda az ember: Elmentek innen, mert hallám, hogy mondák: Menjünk Dóthánba. Elméne azért József az ő bátyjai után, és megtalálá őket Dóthánban. 18 Mikor távolról megláták, minekelőtte közel ért volna hozzájok, összebeszélének, hogy megölik. 19 És szólának egymás között: Ímhol jő az álomlátó! 20 Most hát jertek öljük meg őt, és vessük őt valamelyik kútba; és azt mondjuk, hogy fenevad ette meg, és meglátjuk, mi lesz az ő álmaiból. 21 Meghallá pedig Rúben és megmenté őt kezökből, és mondá: Ne üssük őt agyon. 22 És mondá nékik Rúben: Ne ontsatok vért, vessétek őt ebbe a kútba, a mely itt a pusztában van, de kezet ne vessetek reá. Azért, hogy megszabadítsa őt kezökből, hogy visszavigye atyjához. 23 És lőn, a mint oda ére József az ő bátyjaihoz, letépték Józsefről az ő felső ruháját, a czifra ruhát, mely rajta vala. 24 És megragadák őt és beleveték a kútba; a kút pedig üres vala, nem vala víz benne. 25 Azután leűlének kenyerezni, és felemelék szemeiket, és láták, hogy ímé egy Ismáelita karaván jő vala Gileádból, és azoknak tevéi visznek vala fűszerszámot, balzsamot és mirhát, menvén, hogy alávigyék Égyiptomba. 26 És monda Júda az ő atyjafiainak: Mi haszna, ha megöljük a mi atyánkfiát, és eltitkoljuk az ő vérét? 27 Jertek adjuk el őt az Ismáelitáknak, és ne tegyük reá kezünket, mert atyánkfia, vérünkből való ő. És hallgatának rá az ő atyjafiai. 28 És menének arra Midiánita kereskedő férfiak, és kivonák és felhozák Józsefet a kútból, és eladák Józsefet az Ismáelitáknak húsz ezüstpénzen: azok pedig elvivék Józsefet Égyiptomba. 29 És visszatére Rúben a kúthoz, és ímé József nem vala a kútban, és megszaggatá ruháit. 30 És megtére az ő atyjafiaihoz, és monda: Nincsen a gyermek, és én, merre menjek én?

Jákób gyásza

31 Akkor vevék a József felső ruháját, és leölének egy kecskebakot, és belemárták a felső ruhát a vérbe. 32 És elküldék a czifra ruhát, és elvivék atyjokhoz és mondának: Ezt találtuk, ismerd meg, fiad ruhája-é vagy nem? 33 És megismeré azt, és monda: Fiam felső ruhája ez, fenevad ette meg őt, bizony széllyelszaggatta Józsefet. 34 És megszaggatá Jákób ruháit, és zsákba öltözék és gyászolá az ő fiát sokáig. 35 Felkelének pedig minden ő fiai, és minden ő leányai, hogy vígasztalják őt, de nem akara vígasztalódni, hanem monda: Sírva megyek fiamhoz a sírba; és siratá őt az atyja. 36 A Midiániták pedig eladák őt Égyiptomba Pótifárnak, a Faraó főemberének, a testőrök főhadnagyának.