Marcos 14

1 It was now two days before the Passover and the Feast of Unleavened Bread, and the chief priests and the scribes sought how they might seize him by deception and kill him. 2 For they said, "Not during the feast, because there might be a riot among the people."

3 While he was at Bethany, in the house of Simon the leper, as he sat at the table, a woman came having an alabaster jar of ointment of pure nard—very costly. She broke the jar and poured it over his head. 4 But there were some who were indignant among themselves, saying, "Why has this ointment been wasted? 5 For this might have been sold for more than three hundred denarii*14:5 300 denarii was about a year’s wages for an agricultural laborer. and given to the poor." So they grumbled against her.

6 But Jesus said, "Leave her alone. Why do you trouble her? She has done a good work for me. 7 For you always have the poor with you, and whenever you want to, you can do them good; but you will not always have me. 8 She has done what she could. She has anointed my body beforehand for the burying. 9 Most certainly I tell you, wherever this Good News may be preached throughout the whole world, that which this woman has done will also be spoken of for a memorial of her."

10 Judas Iscariot, who was one of the twelve, went away to the chief priests, that he might deliver him to them. 11 They, when they heard it, were glad, and promised to give him money. He sought how he might conveniently deliver him.

12 On the first day of unleavened bread, when they sacrificed the Passover, his disciples asked him, "Where do you want us to go and prepare that you may eat the Passover?"

13 He sent two of his disciples and said to them, "Go into the city, and there a man carrying a pitcher of water will meet you. Follow him, 14 and wherever he enters in, tell the master of the house, ‘The Teacher says, "Where is the guest room, where I may eat the Passover with my disciples?"’ 15 He will himself show you a large upper room furnished and ready. Get ready for us there."

16 His disciples went out, and came into the city, and found things as he had said to them, and they prepared the Passover.

17 When it was evening he came with the twelve. 18 As they sat and were eating, Jesus said, "Most certainly I tell you, one of you will betray me—he who eats with me."

19 They began to be sorrowful, and to ask him one by one, "Surely not I?" And another said, "Surely not I?"

20 He answered them, "It is one of the twelve, he who dips with me in the dish. 21 For the Son of Man goes as it is written about him, but woe to that man by whom the Son of Man is betrayed! It would be better for that man if he had not been born."

22 As they were eating, Jesus took bread, and when he had blessed it, he broke it and gave to them, and said, "Take, eat. This is my body."

23 He took the cup, and when he had given thanks, he gave to them. They all drank of it. 24 He said to them, "This is my blood of the new covenant, which is poured out for many. 25 Most certainly I tell you, I will no more drink of the fruit of the vine until that day when I drink it anew in God’s Kingdom." 26 When they had sung a hymn, they went out to the Mount of Olives.

27 Jesus said to them, "All of you will be made to stumble because of me tonight, for it is written, ‘I will strike the shepherd, and the sheep will be scattered.’✝14:27 Zechariah 13:7 28 However, after I am raised up, I will go before you into Galilee."

29 But Peter said to him, "Although all will be offended, yet I will not."

30 Jesus said to him, "Most certainly I tell you that you today, even this night, before the rooster crows twice, you will deny me three times."

31 But he spoke all the more, "If I must die with you, I will not deny you." They all said the same thing.

32 They came to a place which was named Gethsemane. He said to his disciples, "Sit here while I pray." 33 He took with him Peter, James, and John, and began to be greatly troubled and distressed. 34 He said to them, "My soul is exceedingly sorrowful, even to death. Stay here and watch."

35 He went forward a little, and fell on the ground, and prayed that if it were possible, the hour might pass away from him. 36 He said, "Abba,*14:36 Abba is a Greek spelling for the Aramaic word for "Father" or "Daddy" used in a familiar, respectful, and loving way. Father, all things are possible to you. Please remove this cup from me. However, not what I desire, but what you desire."

37 He came and found them sleeping, and said to Peter, "Simon, are you sleeping? Couldn’t you watch one hour? 38 Watch and pray, that you may not enter into temptation. The spirit indeed is willing, but the flesh is weak."

39 Again he went away and prayed, saying the same words. 40 Again he returned and found them sleeping, for their eyes were very heavy; and they didn’t know what to answer him. 41 He came the third time and said to them, "Sleep on now, and take your rest. It is enough. The hour has come. Behold, the Son of Man is betrayed into the hands of sinners. 42 Arise! Let’s get going. Behold, he who betrays me is at hand."

43 Immediately, while he was still speaking, Judas, one of the twelve, came—and with him a multitude with swords and clubs, from the chief priests, the scribes, and the elders. 44 Now he who betrayed him had given them a sign, saying, "Whomever I will kiss, that is he. Seize him, and lead him away safely." 45 When he had come, immediately he came to him and said, "Rabbi! Rabbi!" and kissed him. 46 They laid their hands on him and seized him. 47 But a certain one of those who stood by drew his sword and struck the servant of the high priest, and cut off his ear.

48 Jesus answered them, "Have you come out, as against a robber, with swords and clubs to seize me? 49 I was daily with you in the temple teaching, and you didn’t arrest me. But this is so that the Scriptures might be fulfilled."

50 They all left him, and fled. 51 A certain young man followed him, having a linen cloth thrown around himself over his naked body. The young men grabbed him, 52 but he left the linen cloth and fled from them naked. 53 They led Jesus away to the high priest. All the chief priests, the elders, and the scribes came together with him.

54 Peter had followed him from a distance, until he came into the court of the high priest. He was sitting with the officers, and warming himself in the light of the fire. 55 Now the chief priests and the whole council sought witnesses against Jesus to put him to death, and found none. 56 For many gave false testimony against him, and their testimony didn’t agree with each other. 57 Some stood up and gave false testimony against him, saying, 58 "We heard him say, ‘I will destroy this temple that is made with hands, and in three days I will build another made without hands.’" 59 Even so, their testimony didn’t agree.

60 The high priest stood up in the middle, and asked Jesus, "Have you no answer? What is it which these testify against you?" 61 But he stayed quiet, and answered nothing. Again the high priest asked him, "Are you the Christ, the Son of the Blessed?"

62 Jesus said, "I am. You will see the Son of Man sitting at the right hand of Power, and coming with the clouds of the sky."

63 The high priest tore his clothes and said, "What further need have we of witnesses? 64 You have heard the blasphemy! What do you think?" They all condemned him to be worthy of death. 65 Some began to spit on him, and to cover his face, and to beat him with fists, and to tell him, "Prophesy!" The officers struck him with the palms of their hands.

66 As Peter was in the courtyard below, one of the maids of the high priest came, 67 and seeing Peter warming himself, she looked at him and said, "You were also with the Nazarene, Jesus!"

68 But he denied it, saying, "I neither know nor understand what you are saying." He went out on the porch, and the rooster crowed.

69 The maid saw him and began again to tell those who stood by, "This is one of them." 70 But he again denied it. After a little while again those who stood by said to Peter, "You truly are one of them, for you are a Galilean, and your speech shows it." 71 But he began to curse and to swear, "I don’t know this man of whom you speak!"

72 The rooster crowed the second time. Peter remembered the words that Jesus said to him, "Before the rooster crows twice, you will deny me three times." When he thought about that, he wept.

Krisztus megkenetése Bethániában

1 Két nap mulva pedig húsvét vala és a kovásztalan kenyerek ünnepe. És a főpapok és az írástudók tanakodnak vala, hogy csalárdsággal mimódon fogják meg és öljék meg őt. 2 Mert azt mondják vala: Ne az ünnepen, hogy a nép fel ne zendüljön.

3 Mikor pedig Bethániában a poklos Simon házánál vala, a mint asztalhoz üle, egy asszony méne oda, a kinél alabástrom edény vala valódi és igen drága nárdus olajjal; és eltörvén az alabástrom edényt kitölté azt az ő fejére. 4 Némelyek pedig háborognak vala magok között és mondának: Mire való volt az olajnak ez a tékozlása? 5 Mert el lehetett volna azt adni háromszáz pénznél is többért, és odaadni a szegényeknek. És zúgolódnak vala ellene. 6 Jézus pedig monda: Hagyjatok békét néki; miért bántjátok őt? jó dolgot cselekedett én velem. 7 Mert a szegények mindenkor veletek lesznek, és a mikor csak akarjátok, jót tehettek velök; de én nem leszek mindenkor veletek. 8 Ő a mi tőle telt, azt tevé: előre megkente az én testemet a temetésre. 9 Bizony mondom néktek: Valahol csak prédikálják ezt az evangyéliomot az egész világon, a mit ez az asszony cselekedett, azt is hirdetni fogják az ő emlékezetére.

10 Akkor Júdás, az Iskariotes, egy a tizenkettő közül, elméne a főpapokhoz, hogy őt azoknak elárulja. 11 Azok pedig, a mint meghallák, örvendezének, és igérék, hogy pénzt adnak néki. Ő pedig keresi vala, mimódon árulhatná el őt jó alkalommal.

Páska, és az úrvacsora szereztetése

12 És a kovásztalan kenyerek ünnepének első napján, mikor a húsvéti bárányt vágják vala, mondának néki az ő tanítványai: Hol akarod, hogy elmenvén megkészítsük, hogy megehesd a húsvéti bárányt? 13 Akkor elkülde kettőt az ő tanítványai közül, és monda nékik: Menjetek el a városba, és egy ember jő előtökbe, a ki egy korsó vizet visz; kövessétek őt, 14 És a hová bemegy, mondjátok a házi gazdának: A Mester kérdi: hol van az a szállás, a hol megeszem az én tanítványaimmal a húsvéti bárányt? 15 És ő mutat néktek egy nagy vacsoráló házat berendezve, készen: ott készítsétek el nékünk. 16 Elmenének azért az ő tanítványai, és jutának a városba, és úgy találák, a mint nékik megmondotta, és elkészíték a húsvéti bárányt.

17 Mikor pedig este lőn, oda méne a tizenkettővel. 18 És a mikor leülnek és esznek vala monda Jézus: Bizony mondom néktek, egy közületek elárul engem, a ki velem eszik. 19 Ők pedig kezdének szomorkodni és néki egyenként mondani: Csak nem én? A másik is: Csak nem én? 20 Ő pedig felelvén, monda nékik: Egy a tizenkettő közül, a ki velem együtt márt a tálba. 21 Az embernek Fia jóllehet elmegy, a mint meg van írva felőle; de jaj annak az embernek, a ki az embernek Fiát elárulja; jobb lenne annak az embernek, ha nem született volna. 22 És mikor ők evének, vévén Jézus a kenyeret, és hálákat adván, megtöré és adá nékik, mondván: Vegyétek, egyétek; ez az én testem. 23 És vévén a poharat, és hálákat adván, adá nékik; és ivának abból mindnyájan; 24 És monda nékik: Ez az én vérem, az új szövetség vére, a mely sokakért kiontatik. 25 Bizony mondom néktek, nem iszom többé a szőlőtőnek gyümölcséből mind ama napig, a mikor mint újat iszom azt az Isten országában.

26 És dicséretet énekelve kimenének az olajfák hegyére. 27 És monda nékik Jézus: Ezen az éjszakán mindnyájan megbotránkoztok bennem; mert meg van írva: Megverem a pásztort, és elszélednek a juhok. 28 De feltámadásom után előttetek fogok felmenni Galileába. 29 Péter pedig monda néki: Ha mindnyájan megbotránkoznak is, de én nem. 30 És monda néki Jézus: Bizony mondom néked, hogy ma, ezen az éjszakán, mielőtt a kakas kétszer szólana, háromszor tagadsz meg engem. 31 Ő pedig annál inkább erősíti vala: Ha veled együtt kell is meghalnom, semmiképen meg nem tagadlak téged. Hasonlóképen szólanak vala a többiek is.

Gyötrődés a Gecsemáné kertjében

32 És menének ama helyre, a melynek Gecsemáné a neve; és monda az ő tanítványainak: Üljetek le itt, a míg imádkozom. 33 És maga mellé vevé Pétert és Jakabot és Jánost, és kezde rettegni és gyötrődni; 34 És monda nékik: Szomorú az én lelkem mind halálig; maradjatok itt, és vigyázzatok. 35 És egy kevéssé előre menvén, a földre esék, és imádkozék, hogy, ha lehetséges, múljék el tőle ez az óra; 36 És monda: Abba, Atyám! Minden lehetséges néked. Vidd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied. 37 Azután visszatére és aluva találá őket, és monda Péternek: Simon, alszol? Nem bírtál egy óráig vigyázni? 38 Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne jussatok; a lélek ugyan kész, de a test erőtelen. 39 És ismét elmenvén, imádkozék, ugyanazon szavakkal szólván. 40 A mikor pedig visszatére, ismét aluva találá őket; mert a szemeik megnehezedtek vala, és nem tudták mit feleljenek néki. 41 Harmadszor is jöve, és monda nékik: Aludjatok immár és nyugodjatok. Elég; eljött az óra; ímé az embernek Fia a bűnösök kezébe adatik. 42 Keljetek föl, menjünk: ímé elközelgett, a ki engem elárul.

Jézus elfogatása

43 És mindjárt még mikor ő szól vala, eljöve Júdás, egy a tizenkettő közül, és vele együtt nagy sokaság, fegyverekkel és botokkal, a főpapoktól, az írástudóktól és a vénektől. 44 Az ő elárulója pedig jelt ada nékik, mondván: A kit megcsókolok majd, ő az; fogjátok meg azt, és vigyétek el biztonsággal. 45 És odajutván, azonnal hozzáméne, és monda: Mester! Mester! és megcsókolá őt. 46 Azok pedig ráveték kezeiket, és megfogák őt. 47 De egy az ott állók közül az ő szablyáját kivonván, a főpap szolgájához csapa, és levágá annak fülét. 48 Jézus pedig felelvén, monda nékik: Mint egy rablóra, úgy jöttetek-é reám fegyverekkel és botokkal, hogy megfogjatok engem?! 49 Naponta nálatok valék, a templomban tanítva, és nem fogtatok meg engem; de szükség, hogy az írások beteljesedjenek. 50 Akkor elhagyván őt, mindnyájan elfutának. 51 Egy ifjú pedig követé őt, a kinek testét csak egy gyolcs ing takarta; és megfogák őt az ifjak. 52 De ő ott hagyva az ingét, meztelenül elszalada tőlük. 53 És vivék Jézust a főpaphoz. És oda gyűlének mindnyájan a főpapok, a vének és az írástudók. 54 Péter pedig távolról követé őt, be egészen a főpap udvaráig: és ott üle a szolgákkal, és melegszik vala a tűznél.

Kihallgatás, vallomás és szenvedés Kajafás előtt

55 A főpapok pedig és az egész tanács bizonyságot keresnek vala Jézus ellen, hogy megölhessék őt; de nem találnak vala. 56 Mert sokan tesznek vala ugyan hamis tanúbizonyságot ellene, de a bizonyságtételek nem valának megegyezők. 57 És némelyek fölkelének és hamis tanúbizonyságot tőnek ellene, mondván: 58 Mi hallottuk, mikor ezt mondá: Én lerontom ezt a kézzel csinált templomot, és három nap alatt mást építek, a mely nem kézzel csináltatott. 59 De még így sem vala egyező az ő bizonyságtételük. 60 Akkor a főpap odaállván a középre, megkérdé Jézust, mondván: Semmit sem felelsz-é? Miféle bizonyságot tesznek ezek te ellened? 61 Ő pedig hallgat vala, és semmit sem felele. Ismét megkérdezé őt a főpap, és monda néki: Te vagy-é a Krisztus, az áldott Isten Fia? 62 Jézus pedig monda: Én vagyok. És meglátjátok majd az embernek Fiát ülni a hatalomnak jobbján, és eljőni az ég felhőivel. 63 A főpap pedig megszaggatván ruháit, monda: Mi szükségünk van még tanúkra? 64 Hallátok a káromlást. Mi tetszik néktek? Azok pedig halálra méltónak ítélték őt mindnyájan. 65 És kezdék őt némelyek köpdösni, és az ő orczáját elfedni, és őt öklözni, és mondani néki: Prófétálj! A szolgák pedig arczul csapdossák vala őt.