Lucas 1

1 Since many have undertaken to set in order a narrative concerning those matters which have been fulfilled among us, 2 even as those who from the beginning were eyewitnesses and servants of the word delivered them to us, 3 it seemed good to me also, having traced the course of all things accurately from the first, to write to you in order, most excellent Theophilus; 4 that you might know the certainty concerning the things in which you were instructed.

5 There was in the days of Herod, the king of Judea, a certain priest named Zacharias, of the priestly division of Abijah. He had a wife of the daughters of Aaron, and her name was Elizabeth. 6 They were both righteous before God, walking blamelessly in all the commandments and ordinances of the Lord. 7 But they had no child, because Elizabeth was barren, and they both were well advanced in years.

8 Now while he executed the priest’s office before God in the order of his division 9 according to the custom of the priest’s office, his lot was to enter into the temple of the Lord and burn incense. 10 The whole multitude of the people were praying outside at the hour of incense.

11 An angel of the Lord appeared to him, standing on the right side of the altar of incense. 12 Zacharias was troubled when he saw him, and fear fell upon him. 13 But the angel said to him, "Don’t be afraid, Zacharias, because your request has been heard. Your wife, Elizabeth, will bear you a son, and you shall call his name John. 14 You will have joy and gladness, and many will rejoice at his birth. 15 For he will be great in the sight of the Lord, and he will drink no wine nor strong drink. He will be filled with the Holy Spirit, even from his mother’s womb. 16 He will turn many of the children of Israel to the Lord their God. 17 He will go before him in the spirit and power of Elijah, ‘to turn the hearts of the fathers to the children,’✝1:17 Malachi 4:6 and the disobedient to the wisdom of the just; to prepare a people prepared for the Lord."

18 Zacharias said to the angel, "How can I be sure of this? For I am an old man, and my wife is well advanced in years."

19 The angel answered him, "I am Gabriel, who stands in the presence of God. I was sent to speak to you and to bring you this good news. 20 Behold,*1:20 "Behold", from "ἰδοὺ", means look at, take notice, observe, see, or gaze at. It is often used as an interjection. you will be silent and not able to speak until the day that these things will happen, because you didn’t believe my words, which will be fulfilled in their proper time."

21 The people were waiting for Zacharias, and they marveled that he delayed in the temple. 22 When he came out, he could not speak to them. They perceived that he had seen a vision in the temple. He continued making signs to them, and remained mute. 23 When the days of his service were fulfilled, he departed to his house. 24 After these days Elizabeth his wife conceived, and she hid herself five months, saying, 25 "Thus has the Lord done to me in the days in which he looked at me, to take away my reproach among men."

26 Now in the sixth month, the angel Gabriel was sent from God to a city of Galilee named Nazareth, 27 to a virgin pledged to be married to a man whose name was Joseph, of David’s house. The virgin’s name was Mary. 28 Having come in, the angel said to her, "Rejoice, you highly favored one! The Lord is with you. Blessed are you among women!"

29 But when she saw him, she was greatly troubled at the saying, and considered what kind of salutation this might be. 30 The angel said to her, "Don’t be afraid, Mary, for you have found favor with God. 31 Behold, you will conceive in your womb and give birth to a son, and shall name him ‘Jesus.’ 32 He will be great and will be called the Son of the Most High. The Lord God will give him the throne of his father David, 33 and he will reign over the house of Jacob forever. There will be no end to his Kingdom."

34 Mary said to the angel, "How can this be, seeing I am a virgin?"

35 The angel answered her, "The Holy Spirit will come on you, and the power of the Most High will overshadow you. Therefore also the holy one who is born from you will be called the Son of God. 36 Behold, Elizabeth your relative also has conceived a son in her old age; and this is the sixth month with her who was called barren. 37 For nothing spoken by God is impossible."*1:37 or, "For everything spoken by God is possible."

38 Mary said, "Behold, the servant of the Lord; let it be done to me according to your word."

Then the angel departed from her.

39 Mary arose in those days and went into the hill country with haste, into a city of Judah, 40 and entered into the house of Zacharias and greeted Elizabeth. 41 When Elizabeth heard Mary’s greeting, the baby leaped in her womb; and Elizabeth was filled with the Holy Spirit. 42 She called out with a loud voice and said, "Blessed are you among women, and blessed is the fruit of your womb! 43 Why am I so favored, that the mother of my Lord should come to me? 44 For behold, when the voice of your greeting came into my ears, the baby leaped in my womb for joy! 45 Blessed is she who believed, for there will be a fulfillment of the things which have been spoken to her from the Lord!"

46 Mary said,

"My soul magnifies the Lord.

47 My spirit has rejoiced in God my Savior,

48 for he has looked at the humble state of his servant.

For behold, from now on, all generations will call me blessed.

49 For he who is mighty has done great things for me.

Holy is his name.

50 His mercy is for generations and generations on those who fear him.

51 He has shown strength with his arm.

He has scattered the proud in the imagination of their hearts.

52 He has put down princes from their thrones,

and has exalted the lowly.

53 He has filled the hungry with good things.

He has sent the rich away empty.

54 He has given help to Israel, his servant, that he might remember mercy,

55 as he spoke to our fathers,

to Abraham and his offspring*1:55 or, seed forever."

56 Mary stayed with her about three months, and then returned to her house.

57 Now the time that Elizabeth should give birth was fulfilled, and she gave birth to a son. 58 Her neighbors and her relatives heard that the Lord had magnified his mercy toward her, and they rejoiced with her. 59 On the eighth day, they came to circumcise the child; and they would have called him Zacharias, after the name of his father. 60 His mother answered, "Not so; but he will be called John."

61 They said to her, "There is no one among your relatives who is called by this name." 62 They made signs to his father, what he would have him called.

63 He asked for a writing tablet, and wrote, "His name is John."

They all marveled. 64 His mouth was opened immediately and his tongue freed, and he spoke, blessing God. 65 Fear came on all who lived around them, and all these sayings were talked about throughout all the hill country of Judea. 66 All who heard them laid them up in their heart, saying, "What then will this child be?" The hand of the Lord was with him.

67 His father Zacharias was filled with the Holy Spirit, and prophesied, saying,

68 "Blessed be the Lord, the God of Israel,

for he has visited and redeemed his people;

69 and has raised up a horn of salvation for us in the house of his servant David

70 (as he spoke by the mouth of his holy prophets who have been from of old),

71 salvation from our enemies and from the hand of all who hate us;

72 to show mercy toward our fathers,

to remember his holy covenant,

73 the oath which he swore to Abraham our father,

74 to grant to us that we, being delivered out of the hand of our enemies,

should serve him without fear,

75 in holiness and righteousness before him all the days of our life.

76 And you, child, will be called a prophet of the Most High;

for you will go before the face of the Lord to prepare his ways,

77 to give knowledge of salvation to his people by the remission of their sins,

78 because of the tender mercy of our God,

by which the dawn from on high will visit us,

79 to shine on those who sit in darkness and the shadow of death;

to guide our feet into the way of peace."

80 The child was growing and becoming strong in spirit, and was in the desert until the day of his public appearance to Israel.

Előszó

1 Mivelhogy sokan kezdették rendszerint megírni azoknak a dolgoknak az elbeszélését, a melyek minálunk beteljesedtek, 2 A mint nékünk előnkbe adták, a kik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az ígének: 3 Tetszék énnékem is, ki eleitől fogva mindeneknek szorgalmasan végére jártam, hogy azokról rendszerint írjak néked, jó Theofilus, 4 Hogy megtudhasd azoknak a dolgoknak bizonyosságát, a melyekre taníttatál.

Angyal adja hírül Keresztelő János születését

5 Heródesnek, a Júdea királyának idejében vala egy Zakariás nevű pap az Abia rendjéből; az ő felesége pedig az Áron leányai közül való vala, és annak neve Erzsébet. 6 És mind a ketten igazak valának az Isten előtt, kik az Úrnak minden parancsolataiban és rendeléseiben feddhetetlenül jártak. 7 És nem volt nékik gyermekük, mert Erzsébet meddő vala, és mind a ketten immár idős emberek valának. 8 Lőn pedig, hogy mikor ő rendjének sorában papi szolgálatot végzett az Isten előtt, 9 A papi tiszt szokása szerint reá jutott a sor, hogy bemenvén az Úrnak templomába, jó illatot gerjesszen. 10 És a népnek egész sokasága imádkozék kívül a jó illatozás idején; 11 Néki pedig megjelenék az Úrnak angyala, állván a füstölő oltár jobbja felől. 12 És láttára megrettene Zakariás, és félelem szállá meg őt. 13 Monda pedig az angyal néki: Ne félj Zakariás; mert meghallgattatott a te könyörgésed, és a te feleséged Erzsébet szül néked fiat, és nevezed az ő nevét Jánosnak. 14 És lészen tenéked örömödre és vigasságodra, és sokan fognak örvendezni az ő születésén; 15 Mert nagy lészen az Úr előtt, és bort és részegítő italt nem iszik; és betelik Szent Lélekkel még az ő anyjának méhétől fogva. 16 És az Izrael fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz. 17 És ez Ő előtte fog járni az Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a fiakhoz térítse, és az engedetleneket az igazak bölcsességére, hogy készítsen az Úrnak tökéletes népet. 18 És monda Zakariás az angyalnak: Miről tudhatom én ezt meg? mert én vén vagyok, és az én feleségem is igen idős. 19 És felelvén az angyal, monda néki: Én Gábriel vagyok, ki az Isten előtt állok; és küldettem, hogy szóljak veled, és ez örvendetes dolgokat jelentsem néked. 20 És ímé megnémulsz és nem szólhatsz mindama napig, a melyen ezek meglesznek: mivelhogy nem hittél az én beszédimnek, a melyek beteljesednek az ő idejökben. 21 A nép pedig várja vala Zakariást, és csodálkozék, hogy a templomban késik. 22 És kijövén, nem szólhata nékik; eszökbe vevék azért, hogy látást látott a templomban; mert ő csak integetett nékik, és néma maradt. 23 És lőn, hogy mikor leteltek az ő szolgálatának napjai, elméne haza. 24 E napok után pedig fogada méhében Erzsébet az ő felesége, és elrejtőzék öt hónapig, mondván: 25 Így cselekedett velem az Úr a napokban, a melyekben reám tekinte, hogy elvegye az én gyalázatomat az emberek között.

Krisztus születését adja hírül Gábriel

26 A hatodik hónapban pedig elküldeték Gábriel angyal Istentől Galileának városába, a melynek neve Názáret, 27 Egy szűzhöz, a ki a Dávid házából való József nevű férfiúnak volt eljegyezve. A szűznek neve pedig Mária. 28 És bemenvén az angyal ő hozzá, monda néki: Örülj, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van, áldott vagy te az asszonyok között. 29 Az pedig látván, megdöbbene az ő beszédén, és elgondolkodék, hogy micsoda köszöntés ez?! 30 És monda néki az angyal: Ne félj Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél. 31 És ímé fogansz a te méhedben, és szülsz fiat, és nevezed az ő nevét JÉZUSNAK. 32 Ez nagy lészen, és a Magasságos Fiának hivattatik; és néki adja az Úr Isten a Dávidnak, az ő atyjának, királyi székét; 33 És uralkodik a Jákób házán mindörökké; és az ő királyságának vége nem lészen! 34 Monda pedig Mária az angyalnak: Mimódon lesz ez, holott én férfiat nem ismerek? 35 És felelvén az angyal, monda néki: A Szent Lélek száll te reád, és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged; azért a mi születik is szentnek hivatik, Isten Fiának. 36 És ímé Erzsébet, a te rokonod, ő is fogant fiat az ő vénségében; és ez már a hatodik hónapja néki, a kit meddőnek hívtak: 37 Mert az Istennél semmi sem lehetetlen. 38 Monda pedig Mária: Imhol az Úrnak szolgálója; legyen nékem a te beszéded szerint. És elméne ő tőle az angyal.

Mária látogatása Erzsébetnél

39 Fölkelvén pedig Mária azokban a napokban, nagy sietséggel méne a hegységbe, Júdának városába; 40 És beméne Zakariásnak házába, és köszönté Erzsébetet. 41 És lőn, mikor hallotta Erzsébet Mária köszöntését, a magzat repese az ő méhében; és betelék Erzsébet Szent Lélekkel; 42 És fennszóval kiálta, mondván: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse. 43 És honnét van ez nékem, hogy az én Uramnak anyja jön én hozzám? 44 Mert ímé, mihelyt a te köszöntésednek szava füleimbe hatolt, a magzat örvendezéssel kezde repesni az én méhemben. 45 És boldog az, a ki hitt; mert beteljesednek azok, a miket az Úr néki mondott.

Mária éneke

46 Akkor monda Mária: Magasztalja az én lelkem az Urat, 47 És örvendez az én lelkem az én megtartó Istenemben. 48 Mert reá tekintett az ő szolgáló leányának alázatos állapotjára; mert ímé mostantól fogva boldognak mondanak engem minden nemzetségek. 49 Mert nagy dolgokat cselekedék velem a Hatalmas; és szent az ő neve! 50 És az ő irgalmassága nemzetségről nemzetségre vagyon azokon, a kik őt félik. 51 Hatalmas dolgot cselekedék karjának ereje által, elszéleszté az ő szívök gondolatában felfuvalkodottakat. 52 Hatalmasokat dönte le trónjaikról, és alázatosakat magasztalt fel. 53 Éhezőket töltött be javakkal, és gazdagokat küldött el üresen. 54 Felvevé Izráelnek, az ő szolgájának ügyét, hogy megemlékezzék az ő irgalmasságáról. 55 (A miképen szólott volt a mi atyáinknak), Ábrahám iránt és az ő magva iránt mindörökké! 56 Marada pedig Mária Erzsébettel mintegy három hónapig; azután haza tére.

János születése és körülmetélése

57 Erzsébetnek pedig betelék az ő szülésének ideje, és szűle fiat. 58 És meghallák az ő szomszédai és rokonai, hogy az Úr nagy kegyelmességet cselekedett ő vele; és együtt örülének vele. 59 És lőn nyolczad napon, eljövének, hogy körülmetéljék a gyermeket; és az ő atyja nevéről Zakariásnak akarák őt nevezni. 60 És felelvén az ő anyja, monda: Nem; hanem Jánosnak neveztessék. 61 És mondának néki: Senki sincs a te rokonságodban, a ki ezen a néven neveztetnék. 62 És intének az ő atyjának, hogy minek akarja neveztetni? 63 Az pedig táblát kérvén, ezt írá, mondván: János a neve. És elcsodálkozának mindnyájan. 64 És feloldódék az ő szája és nyelve azonnal, és szóla, áldván az Istent. 65 És félelem szállott minden ő szomszédaikra; és Júdeának egész hegyes tartományában elhirdettetének mind e dolgok. 66 És szívökre vevék mindenek, a kik hallák, mondván: Vajjon mi lesz e gyermekből? És az Úrnak keze vala ő vele.

Zakariás éneke

67 És Zakariás, az ő atyja beteljesedék Szent Lélekkel, és prófétála mondván: 68 Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta és megváltotta az ő népét, 69 És felemelte az üdvösségnek szarvát nékünk az ő gyermekének, Dávidnak házában, 70 A mint szólott az ő szent prófétáinak szája által, kik eleitől fogva voltak, 71 Hogy a mi ellenségeinktől megszabadít, és mindazoknak kezéből, a kik minket gyűlölnek; 72 Hogy irgalmasságot cselekedjék a mi atyáinkkal, és megemlékezzék az ő szent szövetségéről, 73 Az esküvésről, a melylyel megesküdt Ábrahámnak, a mi atyánknak, hogy ő megadja nékünk, 74 Hogy megszabadulván a mi ellenségeink kezéből, félelem nélkül szolgáljunk néki. 75 Szentségben és igazságban ő előtte a mi életünknek minden napjaiban. 76 Te pedig kis gyermek, a magasságos Isten prófétájának hivattatol; mert az Úr előtt jársz, hogy az ő útait megkészítsed; 77 És az üdvösség ismeretére megtanítsad az ő népét, a bűnöknek bocsánatjában. 78 A mi Istenünk nagy irgalmasságáért, a melylyel meglátogatott minket a naptámadat a magasságból, 79 Hogy megjelenjék azoknak, a kik a sötétségben és a halálnak árnyékában ülnek; hogy igazgassa a mi lábainkat a békességnek útjára! 80 A kis gyermek pedig nevekedik és erősödik vala lélekben; és a pusztában vala mind ama napig, a melyen megmutatta magát az Izráelnek.