Lucas 20

1 On one of those days, as he was teaching the people in the temple and preaching the Good News, the*20:1 TR adds "chief" priests and scribes came to him with the elders. 2 They asked him, "Tell us: by what authority do you do these things? Or who is giving you this authority?"

3 He answered them, "I also will ask you one question. Tell me: 4 the baptism of John, was it from heaven, or from men?"

5 They reasoned with themselves, saying, "If we say, ‘From heaven,’ he will say, ‘Why didn’t you believe him?’ 6 But if we say, ‘From men,’ all the people will stone us, for they are persuaded that John was a prophet." 7 They answered that they didn’t know where it was from.

8 Jesus said to them, "Neither will I tell you by what authority I do these things."

9 He began to tell the people this parable: "A *20:9 NU (in brackets) and TR add "certain" man planted a vineyard and rented it out to some farmers, and went into another country for a long time. 10 At the proper season, he sent a servant to the farmers to collect his share of the fruit of the vineyard. But the farmers beat him and sent him away empty. 11 He sent yet another servant, and they also beat him and treated him shamefully, and sent him away empty. 12 He sent yet a third, and they also wounded him and threw him out. 13 The lord of the vineyard said, ‘What shall I do? I will send my beloved son. It may be that seeing him, they will respect him.’

14 "But when the farmers saw him, they reasoned among themselves, saying, ‘This is the heir. Come, let’s kill him, that the inheritance may be ours.’ 15 Then they threw him out of the vineyard and killed him. What therefore will the lord of the vineyard do to them? 16 He will come and destroy these farmers, and will give the vineyard to others."

When they heard that, they said, "May that never be!"

17 But he looked at them and said, "Then what is this that is written,

‘The stone which the builders rejected

was made the chief cornerstone’? ✝ 20:17 Psalms 118:22

18 Everyone who falls on that stone will be broken to pieces,

but it will crush whomever it falls on to dust."

19 The chief priests and the scribes sought to lay hands on him that very hour, but they feared the people—for they knew he had spoken this parable against them. 20 They watched him and sent out spies, who pretended to be righteous, that they might trap him in something he said, so as to deliver him up to the power and authority of the governor. 21 They asked him, "Teacher, we know that you say and teach what is right, and aren’t partial to anyone, but truly teach the way of God. 22 Is it lawful for us to pay taxes to Caesar, or not?"

23 But he perceived their craftiness, and said to them, "Why do you test me? 24 Show me a denarius. Whose image and inscription are on it?"

They answered, "Caesar’s."

25 He said to them, "Then give to Caesar the things that are Caesar’s, and to God the things that are God’s."

26 They weren’t able to trap him in his words before the people. They marveled at his answer and were silent. 27 Some of the Sadducees came to him, those who deny that there is a resurrection. 28 They asked him, "Teacher, Moses wrote to us that if a man’s brother dies having a wife, and he is childless, his brother should take the wife and raise up children for his brother. 29 There were therefore seven brothers. The first took a wife, and died childless. 30 The second took her as wife, and he died childless. 31 The third took her, and likewise the seven all left no children, and died. 32 Afterward the woman also died. 33 Therefore in the resurrection whose wife of them will she be? For the seven had her as a wife."

34 Jesus said to them, "The children of this age marry and are given in marriage. 35 But those who are considered worthy to attain to that age and the resurrection from the dead neither marry nor are given in marriage. 36 For they can’t die any more, for they are like the angels and are children of God, being children of the resurrection. 37 But that the dead are raised, even Moses showed at the bush, when he called the Lord ‘The God of Abraham, the God of Isaac, and the God of Jacob.’ ✝20:37 Exodus 3:6 38 Now he is not the God of the dead, but of the living, for all are alive to him."

39 Some of the scribes answered, "Teacher, you speak well." 40 They didn’t dare to ask him any more questions.

41 He said to them, "Why do they say that the Christ is David’s son? 42 David himself says in the book of Psalms,

‘The Lord said to my Lord,

"Sit at my right hand,

43 until I make your enemies the footstool of your feet."’ ✝ 20:43 Psalms 110:1

44 "David therefore calls him Lord, so how is he his son?"

45 In the hearing of all the people, he said to his disciples, 46 "Beware of those scribes who like to walk in long robes, and love greetings in the marketplaces, the best seats in the synagogues, and the best places at feasts; 47 who devour widows’ houses, and for a pretense make long prayers. These will receive greater condemnation."

Jézus teljhatalmát védi

1 És lőn azok közül a napok közül egyen, mikor ő a népet tanítá a templomban, és az evangyéliomot hirdeté, előállának a főpapok és az írástudók a vénekkel egybe, 2 És mondának néki, így szólván: Mondd meg nékünk, micsoda hatalommal cselekszed ezeket? vagy ki az, a ki néked ezt a hatalmat adta? 3 Felelvén pedig, monda nékik: Én is kérdek egy dolgot tőletek; mondjátok meg azért nékem: 4 A János keresztsége mennyből vala-é, vagy emberektől? 5 Azok pedig tanakodának magok közt, mondván: Ha ezt mondjuk: Mennyből; azt fogja mondani: Miért nem hittetek tehát néki? 6 Ha pedig ezt mondjuk: Emberektől; az egész nép megkövez minket: mert meg van győződve, hogy János próféta volt. 7 Felelének azért, hogy ők nem tudják, honnét vala. 8 És Jézus monda nékik: Én sem mondom meg néktek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket.

Példázat a gonosz szőlőművesekről

9 És kezdé a népnek e példázatot mondani: Egy ember plántála szőlőt, és kiadá azt munkásoknak, és hosszú időre elutazék. 10 És annak idején elküldé szolgáját a munkásokhoz, hogy adjanak néki a szőlő gyümölcséből; a munkások pedig azt megvervén, üresen bocsáták el. 11 És még másik szolgát is külde; de azok azt is megvervén és meggyalázván, üresen bocsáták el. 12 És még harmadikat is külde; de azok azt is megsebesítvén, kiveték. 13 Monda azért a szőlőnek ura: Mit cselekedjem? Elküldöm az én szerelmes fiamat: talán azt, ha látják, megbecsülik. 14 De mikor azt látták a munkások, tanakodának egymás közt, mondván: Ez az örökös; jertek, öljük meg őt, hogy a miénk legyen az örökség! 15 És kivetvén őt a szőlőből, megölék. Mit cselekszik azért a szőlőnek ura azokkal? 16 Elmegy és elveszti azokat a munkásokat, és a szőlőt másoknak adja. És mikor ezt hallották, mondának: Távol legyen az! 17 Ő pedig reájok tekintvén, monda: Mi az tehát, a mi meg van írva: A mely követ az építők megvetettek, az lett a szegelet fejévé? 18 Valaki erre a kőre esik, szétzúzatik; a kire pedig ez esik reá, szétmorzsolja azt. 19 És igyekeznek vala a főpapok és az írástudók kezeiket ő reá vetni azon órában; de félének a néptől; mert megérték, hogy ő ellenök mondta e példázatot.

Az adófizetésről

20 Annakokáért vigyázván ő reá, leselkedőket küldének ki, a kik igazaknak tetteték magokat, hogy őt megfogják beszédében; hogy átadják a felsőbbségnek és a helytartó hatalmának. 21 Kik megkérdezék őt, mondván: Mester, tudjuk, hogy te helyesen beszélsz és tanítasz, és személyt nem válogatsz, hanem az Istennek útját igazán tanítod: 22 Szabad-é nékünk adót fizetnünk a császárnak, vagy nem? 23 Ő pedig észrevévén álnokságukat, monda nékik: Mit kísértetek engem? 24 Mutassatok nékem egy pénzt; kinek a képe és felirata van rajta? És felelvén, mondának: A császáré. 25 Ő pedig monda nékik: Adjátok meg azért a mi a császáré, a császárnak, és a mi az Istené, az Istennek. 26 És nem tudták őt megfogni beszédében a nép előtt; és csodálkozván az ő feleletén, elhallgatának.

Halottak feltámadásáról

27 Hozzá menvén pedig a sadduczeusok közül némelyek, a kik tagadják, hogy van feltámadás, megkérdék őt, 28 Mondván: Mester, Mózes megírta nékünk, ha valakinek testvére meghal, kinek felesége volt, és magzatok nélkül hal meg, hogy annak testvére elvegye annak feleségét, és támasszon magot az ő testvérének. 29 Hét testvér vala azért: és az első feleséget vévén, meghalt magzatok nélkül; 30 A másik vevé el azért annak feleségét, és az is magzatok nélkül halt meg; 31 Akkor a harmadik vette el azt; és hasonlóképen mind a heten is; és nem hagytak magot, és meghaltak. 32 Mind ezek után pedig meghalt az asszony is. 33 A feltámadáskor azért kinek a felesége lesz közülök? mert mind a hétnek felesége volt. 34 És felelvén, monda nékik Jézus: E világnak fiai házasodnak és férjhez adatnak: 35 De a kik méltókká tétetnek, hogy ama világot elvegyék, és a halálból való feltámadást, sem nem házasodnak, sem férjhez nem adatnak: 36 Mert meg sem halhatnak többé: mert hasonlók az angyalokhoz; és az Isten fiai, mivelhogy a feltámadásnak fiai. 37 Hogy pedig a halottak feltámadnak, Mózes is megjelentette a csipkebokornál, mikor az Urat Ábrahám Istenének és Izsák Istenének és Jákób Istenének mondja. 38 Az Isten pedig nem a holtaknak, hanem az élőknek Istene: mert mindenek élnek ő néki. 39 Felelvén pedig némelyek az írástudók közül, mondának: Mester, jól mondád! 40 És többé semmit sem mertek tőle kérdezni.

Krisztus Dávidnak fia és ura

41 Monda pedig nékik: Mimódon mondják, hogy a Krisztus Dávidnak fia? 42 Holott maga Dávid mondja a zsoltárok könyvében: Monda az Úr az én Uramnak, ülj az én jobbkezem felől, 43 Míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul. 44 Dávid azért Urának mondja őt, mimódon fia tehát néki?

Óvás az írástudóktól

45 És az egész nép hallására monda az ő tanítványainak: 46 Oltalmazzátok meg magatokat az írástudóktól, kik hosszú köntösökben akarnak járni, és szeretik a piaczokon való köszöntéseket, és a gyülekezetekben az első űlést, és a lakomákon a főhelyeket; 47 Kik az özvegyeknek házát felemésztik, és színből hosszan imádkoznak; ezek súlyosabb ítélet alá esnek.