Lucas 23

1 The whole company of them rose up and brought him before Pilate. 2 They began to accuse him, saying, "We found this man perverting the nation, forbidding paying taxes to Caesar, and saying that he himself is Christ, a king."

3 Pilate asked him, "Are you the King of the Jews?"

He answered him, "So you say."

4 Pilate said to the chief priests and the multitudes, "I find no basis for a charge against this man."

5 But they insisted, saying, "He stirs up the people, teaching throughout all Judea, beginning from Galilee even to this place."

6 But when Pilate heard Galilee mentioned, he asked if the man was a Galilean. 7 When he found out that he was in Herod’s jurisdiction, he sent him to Herod, who was also in Jerusalem during those days.

8 Now when Herod saw Jesus, he was exceedingly glad, for he had wanted to see him for a long time, because he had heard many things about him. He hoped to see some miracle done by him. 9 He questioned him with many words, but he gave no answers. 10 The chief priests and the scribes stood, vehemently accusing him. 11 Herod with his soldiers humiliated him and mocked him. Dressing him in luxurious clothing, they sent him back to Pilate. 12 Herod and Pilate became friends with each other that very day, for before that they were enemies with each other.

13 Pilate called together the chief priests, the rulers, and the people, 14 and said to them, "You brought this man to me as one that perverts the people, and behold, having examined him before you, I found no basis for a charge against this man concerning those things of which you accuse him. 15 Neither has Herod, for I sent you to him, and see, nothing worthy of death has been done by him. 16 I will therefore chastise him and release him."

17 Now he had to release one prisoner to them at the feast.*23:17 NU omits verse 17. 18 But they all cried out together, saying, "Away with this man! Release to us Barabbas!"— 19 one who was thrown into prison for a certain revolt in the city, and for murder.

20 Then Pilate spoke to them again, wanting to release Jesus, 21 but they shouted, saying, "Crucify! Crucify him!"

22 He said to them the third time, "Why? What evil has this man done? I have found no capital crime in him. I will therefore chastise him and release him." 23 But they were urgent with loud voices, asking that he might be crucified. Their voices and the voices of the chief priests prevailed. 24 Pilate decreed that what they asked for should be done. 25 He released him who had been thrown into prison for insurrection and murder, for whom they asked, but he delivered Jesus up to their will.

26 When they led him away, they grabbed one Simon of Cyrene, coming from the country, and laid the cross on him to carry it after Jesus. 27 A great multitude of the people followed him, including women who also mourned and lamented him. 28 But Jesus, turning to them, said, "Daughters of Jerusalem, don’t weep for me, but weep for yourselves and for your children. 29 For behold, the days are coming in which they will say, ‘Blessed are the barren, the wombs that never bore, and the breasts that never nursed.’ 30 Then they will begin to tell the mountains, ‘Fall on us!’ and tell the hills, ‘Cover us.’✝23:30 Hosea 10:8 31 For if they do these things in the green tree, what will be done in the dry?"

32 There were also others, two criminals, led with him to be put to death. 33 When they came to the place that is called "The Skull", they crucified him there with the criminals, one on the right and the other on the left.

34 Jesus said, "Father, forgive them, for they don’t know what they are doing."

Dividing his garments among them, they cast lots. 35 The people stood watching. The rulers with them also scoffed at him, saying, "He saved others. Let him save himself, if this is the Christ of God, his chosen one!"

36 The soldiers also mocked him, coming to him and offering him vinegar, 37 and saying, "If you are the King of the Jews, save yourself!"

38 An inscription was also written over him in letters of Greek, Latin, and Hebrew: "THIS IS THE KING OF THE JEWS."

39 One of the criminals who was hanged insulted him, saying, "If you are the Christ, save yourself and us!"

40 But the other answered, and rebuking him said, "Don’t you even fear God, seeing you are under the same condemnation? 41 And we indeed justly, for we receive the due reward for our deeds, but this man has done nothing wrong." 42 He said to Jesus, "Lord, remember me when you come into your Kingdom."

43 Jesus said to him, "Assuredly I tell you, today you will be with me in Paradise."

44 It was now about the sixth hour,*23:44 Time was counted from sunrise, so the sixth hour was about noon. and darkness came over the whole land until the ninth hour.*23:44 3:00 p.m. 45 The sun was darkened, and the veil of the temple was torn in two. 46 Jesus, crying with a loud voice, said, "Father, into your hands I commit my spirit!" Having said this, he breathed his last.

47 When the centurion saw what was done, he glorified God, saying, "Certainly this was a righteous man." 48 All the multitudes that came together to see this, when they saw the things that were done, returned home beating their chests. 49 All his acquaintances and the women who followed with him from Galilee stood at a distance, watching these things.

50 Behold, there was a man named Joseph, who was a member of the council, a good and righteous man 51 (he had not consented to their counsel and deed), from Arimathaea, a city of the Jews, who was also waiting for God’s Kingdom. 52 This man went to Pilate, and asked for Jesus’ body. 53 He took it down and wrapped it in a linen cloth, and laid him in a tomb that was cut in stone, where no one had ever been laid. 54 It was the day of the Preparation, and the Sabbath was drawing near. 55 The women who had come with him out of Galilee followed after, and saw the tomb and how his body was laid. 56 They returned and prepared spices and ointments. On the Sabbath they rested according to the commandment.

Krisztus szenvedése és megcsúfoltatása Pilátus és Heródes előtt

1 És fölkelvén az ő egész sokaságuk, vivék őt Pilátushoz. 2 És kezdék őt vádolni, mondván: Úgy találtuk, hogy ez a népet félrevezeti, és tiltja a császár adójának fizetését, mivelhogy ő magát ama király Krisztusnak mondja. 3 Pilátus pedig megkérdé őt, mondván: Te vagy-é a zsidók királya? És ő felelvén néki, monda: Te mondod! 4 Monda pedig Pilátus a főpapoknak és a sokaságnak: Semmi bűnt nem találok ez emberben. 5 De azok erősködének, mondván: A népet felzendíti, tanítván az egész Júdeában, elkezdve Galileától mind idáig. 6 Pilátus pedig Galileát hallván, megkérdé, vajjon galileai ember-é ő? 7 És mikor megtudta, hogy ő a Héródes hatósága alá tartozik, Héródeshez küldé őt, mivelhogy az is Jeruzsálemben vala azokban a napokban. 8 Héródes pedig Jézust látván igen megörüle: mert sok időtől fogva kívánta őt látni, mivelhogy sokat hallott ő felőle, és reménylé, hogy majd valami csodát lát, melyet ő tesz. 9 Kérdezé pedig őt sok beszéddel; de ő semmit nem felele néki. 10 Ott állanak vala pedig a főpapok és az írástudók, teljes igyekezettel vádolván őt. 11 Héródes pedig az ő katonáival egybe semminek állítván és kicsúfolván őt, minekutána felöltöztette fényes ruhába, visszaküldé Pilátushoz. 12 És az napon lőnek barátok egymással Pilátus és Héródes; mert az előtt ellenségeskedésben valának egymással.

Jézus elitéltetése

13 Pilátus pedig a főpapokat, főembereket és a népet egybegyűjtvén, 14 Monda nékik: Ide hoztátok nékem ez embert, mint a ki a népet félrevezeti: és ímé én ti előttetek kivallatván, semmi olyan bűnt nem találtam ez emberben, a mivel őt vádoljátok: 15 De még Héródes sem; mert titeket ő hozzá igazítálak; és ímé semmi halálra való dolgot nem cselekedett ő. 16 Megfenyítvén azért őt, elbocsátom. 17 Kell vala pedig elbocsátania nékik ünnepenként egy foglyot. 18 De felkiálta az egész sokaság, mondván: Vidd el ezt, és bocsásd el nékünk Barabbást! 19 Ki a városban lett valami lázadásért és gyilkosságért vettetett a tömlöczbe. 20 Pilátus azért ismét felszólala, el akarván bocsátani Jézust; 21 De azok ellene kiáltának, mondván: Feszítsd meg! Feszítsd meg őt! 22 Ő pedig harmadszor is monda nékik: Mert mi gonoszt tett ez? Semmi halálra való bűnt nem találtam ő benne; megfenyítvén azért őt, elbocsátom! 23 Azok pedig nagy fenszóval sürgeték, kérvén, hogy megfeszíttessék; és az ő szavok és a főpapoké erőt vesz vala. 24 És Pilátus megítélé, hogy meglegyen, a mit kérnek vala. 25 És elbocsátá nékik azt, a ki lázadásért és gyilkosságért vettetett a tömlöczbe, a kit kértek vala; Jézust pedig kiszolgáltatá az ő akaratuknak.

Jézus a fájdalomútján

26 Mikor azért elvivék őt, egy Czirénebeli Simont megragadván, ki a mezőről jöve, arra tevék a keresztfát, hogy vigye Jézus után. 27 Követé pedig őt a népnek és az asszonyoknak nagy sokasága, a kik gyászolák és siraták őt. 28 Jézus pedig hozzájok fordulván, monda: Jeruzsálem leányai, ne sírjatok én rajtam, hanem ti magatokon sírjatok, és a ti magzataitokon. 29 Mert ímé jőnek napok, melyeken ezt mondják: Boldogok a meddők, és a mely méhek nem szültek, és az emlők, melyek nem szoptattak! 30 Akkor kezdik mondani a hegyeknek: Essetek mi reánk; és a halmoknak: Borítsatok el minket! 31 Mert ha a zöldelő fán ezt mívelik, mi esik a száraz fán?32 Vivének pedig két másikat is, két gonosztevőt ő vele, hogy megölessenek.

Jézus megfeszíttetése és halála

33 Mikor pedig elmenének a helyre, mely Koponya helyének mondatik, ott megfeszíték őt és a gonosztevőket, egyiket jobbkéz felől, a másikat balkéz felől. 34 Jézus pedig monda: Atyám! bocsásd meg nékik; mert nem tudják mit cselekesznek. Elosztván pedig az ő ruháit, vetének reájok sorsot. 35 És a nép megálla nézni. Csúfolák pedig őt a főemberek is azokkal egybe, mondván: Egyebeket megtartott, tartsa meg magát, ha ő a Krisztus, az Istennek ama választottja. 36 Csúfolák pedig őt a vitézek is, odajárulván és eczettel kínálván őt. 37 És ezt mondván néki: Ha te vagy a zsidóknak ama Királya, szabadítsd meg magadat! 38 Vala pedig egy felirat is fölébe írva görög, római és zsidó betűkkel: Ez a zsidóknak ama Királya. 39 A felfüggesztett gonosztevők közül pedig az egyik szidalmazá őt, mondván: Ha te vagy a Krisztus, szabadítsd meg magadat, minket is! 40 Felelvén pedig a másik, megdorgálá őt, mondván: Az Istent sem féled-e te? Hiszen te ugyanazon ítélet alatt vagy! 41 És mi ugyan méltán; mert a mi cselekedetünknek méltó büntetését vesszük: ez pedig semmi méltatlan dolgot nem cselekedett. 42 És monda Jézusnak: Uram, emlékezzél meg én rólam, mikor eljősz a te országodban! 43 És monda néki Jézus: Bizony mondom néked: Ma velem leszel a paradicsomban. 44 Vala pedig mintegy hat óra, és sötétség lőn az egész tartományban mind kilencz órakorig. 45 És meghomályosodék a nap, és a templom kárpitja középen ketté hasada. 46 És kiáltván Jézus nagy szóval, monda: Atyám, a te kezeidbe teszem le az én lelkemet. És ezeket mondván, meghala. 47 Látván pedig a százados, a mi történt, dicsőíté az Istent, mondván: Bizony ez ember igaz vala. 48 És az egész sokaság, mely e dolognak látására ment oda, látván azokat, a mik történtek, mellét verve megtére. 49 Az ő ismerősei pedig mind, és az asszonyok, a kik Galileából követék őt, távol állának, nézvén ezeket.

Jézus temetése

50 És ímé egy ember, kinek József vala neve, tanácsbeli, jó és igaz férfiú, 51 Ki nem vala részes azoknak tanácsában és cselekedetében, Arimathiából, a zsidók városából való, ki maga is várja vala az Istennek országát; 52 Ez oda menvén Pilátushoz, elkéré a Jézus testét. 53 És levévén azt, begöngyölé azt gyolcsba, és helyhezteté azt egy sziklába vágott sírboltba, melyben még senki sem feküdt. 54 És az a nap péntek vala, és szombat virrada rá. 55 Az őt követő asszonyok is pedig, kik vele Galileából jöttek, megnézék a sírt, és hogy miképen helyeztetett el az ő teste. 56 Visszatérvén pedig, készítének fűszerszámokat és keneteket. 57 És szombaton nyugovának a parancsolat szerint.