Lucas 9

1 He called the twelve*9:1 TR reads "his twelve disciples" instead of "the twelve" together and gave them power and authority over all demons, and to cure diseases. 2 He sent them out to preach God’s Kingdom and to heal the sick. 3 He said to them, "Take nothing for your journey—no staffs, nor wallet, nor bread, nor money. Don’t have two tunics each. 4 Into whatever house you enter, stay there, and depart from there. 5 As many as don’t receive you, when you depart from that city, shake off even the dust from your feet for a testimony against them."

6 They departed and went throughout the villages, preaching the Good News and healing everywhere.

7 Now Herod the tetrarch heard of all that was done by him; and he was very perplexed, because it was said by some that John had risen from the dead, 8 and by some that Elijah had appeared, and by others that one of the old prophets had risen again. 9 Herod said, "I beheaded John, but who is this about whom I hear such things?" He sought to see him.

10 The apostles, when they had returned, told him what things they had done.

He took them and withdrew apart to a desert region of*9:10 NU omits "a desert region of". a city called Bethsaida. 11 But the multitudes, perceiving it, followed him. He welcomed them, spoke to them of God’s Kingdom, and he cured those who needed healing. 12 The day began to wear away; and the twelve came and said to him, "Send the multitude away, that they may go into the surrounding villages and farms and lodge and get food, for we are here in a deserted place."

13 But he said to them, "You give them something to eat."

They said, "We have no more than five loaves and two fish, unless we should go and buy food for all these people." 14 For they were about five thousand men.

He said to his disciples, "Make them sit down in groups of about fifty each." 15 They did so, and made them all sit down. 16 He took the five loaves and the two fish, and looking up to the sky, he blessed them, broke them, and gave them to the disciples to set before the multitude. 17 They ate and were all filled. They gathered up twelve baskets of broken pieces that were left over.

18 As he was praying alone, the disciples were near him, and he asked them, "Who do the multitudes say that I am?"

19 They answered, "‘John the Baptizer,’ but others say, ‘Elijah,’ and others, that one of the old prophets has risen again."

20 He said to them, "But who do you say that I am?"

Peter answered, "The Christ of God."

21 But he warned them and commanded them to tell this to no one, 22 saying, "The Son of Man must suffer many things, and be rejected by the elders, chief priests, and scribes, and be killed, and the third day be raised up."

23 He said to all, "If anyone desires to come after me, let him deny himself, take up his cross,*9:23 TR, NU add "daily" and follow me. 24 For whoever desires to save his life will lose it, but whoever will lose his life for my sake will save it. 25 For what does it profit a man if he gains the whole world, and loses or forfeits his own self? 26 For whoever will be ashamed of me and of my words, of him will the Son of Man be ashamed when he comes in his glory, and the glory of the Father, and of the holy angels. 27 But I tell you the truth: There are some of those who stand here who will in no way taste of death until they see God’s Kingdom."

28 About eight days after these sayings, he took with him Peter, John, and James, and went up onto the mountain to pray. 29 As he was praying, the appearance of his face was altered, and his clothing became white and dazzling. 30 Behold, two men were talking with him, who were Moses and Elijah, 31 who appeared in glory and spoke of his departure,*9:31 literally, "exodus" which he was about to accomplish at Jerusalem.

32 Now Peter and those who were with him were heavy with sleep, but when they were fully awake, they saw his glory, and the two men who stood with him. 33 As they were parting from him, Peter said to Jesus, "Master, it is good for us to be here. Let’s make three tents: one for you, one for Moses, and one for Elijah," not knowing what he said.

34 While he said these things, a cloud came and overshadowed them, and they were afraid as they entered into the cloud. 35 A voice came out of the cloud, saying, "This is my beloved Son. Listen to him!" 36 When the voice came, Jesus was found alone. They were silent, and told no one in those days any of the things which they had seen.

37 On the next day, when they had come down from the mountain, a great multitude met him. 38 Behold, a man from the crowd called out, saying, "Teacher, I beg you to look at my son, for he is my only born*9:38 The phrase "only born" is from the Greek word "μονογενη", which is sometimes translated "only begotten" or "one and only". child. 39 Behold, a spirit takes him, he suddenly cries out, and it convulses him so that he foams; and it hardly departs from him, bruising him severely. 40 I begged your disciples to cast it out, and they couldn’t."

41 Jesus answered, "Faithless and perverse generation, how long shall I be with you and bear with you? Bring your son here."

42 While he was still coming, the demon threw him down and convulsed him violently. But Jesus rebuked the unclean spirit, healed the boy, and gave him back to his father. 43 They were all astonished at the majesty of God.

But while all were marveling at all the things which Jesus did, he said to his disciples, 44 "Let these words sink into your ears, for the Son of Man will be delivered up into the hands of men." 45 But they didn’t understand this saying. It was concealed from them, that they should not perceive it, and they were afraid to ask him about this saying.

46 An argument arose among them about which of them was the greatest. 47 Jesus, perceiving the reasoning of their hearts, took a little child, and set him by his side, 48 and said to them, "Whoever receives this little child in my name receives me. Whoever receives me receives him who sent me. For whoever is least among you all, this one will be great."

49 John answered, "Master, we saw someone casting out demons in your name, and we forbade him, because he doesn’t follow with us."

50 Jesus said to him, "Don’t forbid him, for he who is not against us is for us."

51 It came to pass, when the days were near that he should be taken up, he intently set his face to go to Jerusalem 52 and sent messengers before his face. They went and entered into a village of the Samaritans, so as to prepare for him. 53 They didn’t receive him, because he was traveling with his face set toward Jerusalem. 54 When his disciples, James and John, saw this, they said, "Lord, do you want us to command fire to come down from the sky and destroy them, just as Elijah did?"

55 But he turned and rebuked them, "You don’t know of what kind of spirit you are. 56 For the Son of Man didn’t come to destroy men’s lives, but to save them."

They went to another village. 57 As they went on the way, a certain man said to him, "I want to follow you wherever you go, Lord."

58 Jesus said to him, "The foxes have holes and the birds of the sky have nests, but the Son of Man has no place to lay his head."

59 He said to another, "Follow me!"

But he said, "Lord, allow me first to go and bury my father."

60 But Jesus said to him, "Leave the dead to bury their own dead, but you go and announce God’s Kingdom."

61 Another also said, "I want to follow you, Lord, but first allow me to say good-bye to those who are at my house."

62 But Jesus said to him, "No one, having put his hand to the plow and looking back, is fit for God’s Kingdom."

A tizenkét apostol kiküldetése

1 Minekutána pedig összehívta Jézus az ő tizenkét tanítványát, ada nékik erőt és hatalmat minden ördögök ellen, és betegségek gyógyítására. 2 És elküldé őket, hogy prédikálják az Isten országát, és betegeket gyógyítsanak. 3 És monda nékik: Semmit az útra ne vigyetek, se pálczákat, se táskát, se kenyeret, se pénzt; se két-két ruhátok ne legyen. 4 És valamely házba bementek, ott maradjatok, és onnét induljatok tovább. 5 És valakik be nem fogadnak titeket, kimenvén abból a városból, még a port is verjétek le lábaitokról, bizonyságul ő ellenök. 6 Kimenvén annakokáért, bejárák a falukat, hirdetvén az evangyéliomot, és gyógyítván mindenütt.

7 Meghallá pedig Heródes a negyedes fejedelem, mindazokat, a mik ő általa történtek: és zavarban volt, mivelhogy némelyek azt mondák, hogy János támadt fel a halálból; 8 Némelyek pedig, hogy Illés jelent meg; mások meg, hogy a régi próféták közül támadt fel valamelyik. 9 És monda Heródes: Jánosnak én vettem fejét: kicsoda hát ez, a ki felől én ilyen dolgokat hallok? És igyekezik vala őt látni.

Ötezer férfi jóltartása

10 Visszatérvén pedig az apostolok, elbeszélének néki mindent, a mit cselekedtek. És azokat maga mellé vévén, elvonula magánosan a Bethsaida nevű városnak puszta helyére. 11 A sokaság pedig ezt megtudván, követé őt: és ő örömmel fogadván őket, szóla nékik az Isten országáról, és a kiknek gyógyulásra volt szükségök, azokat meggyógyítá. 12 A nap pedig hanyatlani kezdett; és a tizenkettő ő hozzá járulván, monda néki: Bocsásd el a sokaságot, hogy elmenvén a körülvaló falvakba és majorokba megszálljanak, és eledelt találjanak, mert itt puszta helyen vagyunk. 13 Ő pedig monda nékik: Adjatok nékik ti enni. Azok pedig mondának: Nincs nékünk több öt kenyerünknél és két halunknál; hanem ha elmegyünk és mi veszünk eledelt az egész sokaságnak. 14 Mert valának ott mintegy ötezeren férfiak. Monda pedig az ő tanítványainak: Ültessétek le őket csoportokba ötvenével. 15 És a képen cselekedének, és leülteték valamennyit. 16 Minekutána pedig vette az öt kenyeret és a két halat, a mennybe emelvén szemeit, megáldá azokat, és megszegé; és adá a tanítványoknak, hogy a sokaság elé tegyék. 17 Evének azért és megelégedének mindnyájan; és felszedék a mi darabok maradtak tőlük, tizenkét kosárral.

Péter vallástétele. Jézus először jelenti szenvedéseit

18 És lőn, mikor ő magában imádkozék, vele valának a tanítványok; és megkérdé őket, mondván: Kinek mond engem a sokaság? 19 Ők pedig felelvén, mondának: Keresztelő Jánosnak; némelyek pedig Illésnek; némelyek pedig, hogy a régi próféták közül támadt fel valamelyik. 20 És monda nékik: Hát ti kinek mondotok engem? Felelvén pedig Péter, monda: Az Isten ama Krisztusának. 21 Ő pedig reájok parancsolván, meghagyá, hogy ezt senkinek ne mondják; 22 Ezt mondván: Szükség az ember Fiának sokat szenvedni és megvettetni a vénektől, a főpapoktól és írástudóktól, és megöletni, és harmadnapon feltámadni. 23 Mondja vala pedig mindeneknek: Ha valaki én utánam akar jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét minden nap, és kövessen engem. 24 Mert a ki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; a ki pedig elveszti az ő életét én érettem, az megtartja azt. 25 Mert mit használ az embernek, ha mind e világot megnyeri is, ő magát pedig elveszti vagy magában kárt vall? 26 Mert valaki szégyel engem és az én beszédemet, az embernek Fia is szégyelni fogja azt, mikor eljő az ő dicsőségével, és az Atyáéval és a szent angyalokéval. 27 Mondom pedig néktek bizonnyal, hogy vannak az itt állók közül némelyek, kik a halált meg nem kóstolják, mígnem meglátják az Istennek országát.

Jézus megdicsőülése

28 És lőn e beszédek után mintegy nyolczadnappal, hogy maga mellé vevé Pétert, Jánost és Jakabot, és felméne a hegyre imádkozni. 29 És imádkozása közben az ő orczájának ábrázata elváltozék, és az ő ruhája fehér és fénylő lőn. 30 És ímé két férfiú beszél vala ő vele, kik valának Mózes és Illés; 31 Kik dicsőségben megjelenvén, beszélik vala az ő halálát, melyet Jeruzsálemben fog megteljesíteni. 32 Pétert pedig és a vele lévőket elnyomá az álom; de mikor felébredtek, láták az ő dicsőségét, és ama két férfiút, kik vele állanak vala. 33 És lőn, mikor azok eltávoztak ő tőle, monda Péter Jézusnak: Mester, jó nékünk itt lennünk: csináljunk azért három hajlékot, egyet néked, Mózesnek is egyet, és egyet Illésnek; nem tudván mit mond. 34 És mikor ő ezeket mondá, felhő támada és azokat beárnyékozá; ők pedig megfélemlének, mikor azok bementek a felhőbe. 35 És szózat lőn a felhőből, mondván: Ez amaz én szerelmes Fiam, őt hallgassátok. 36 És mikor a szózat lőn, találtaték Jézus csak maga. Ők pedig hallgatának, és semmit abból, a mit láttak, senkinek el nem mondának azokban a napokban.

37 És lőn másnap, mikor ők a hegyről leszállottak, sok nép méne elébe.

Ördöngős meggyógyítása. Jézus másodszor jelenti szenvedéseit

38 És ímé egy a sokaság közül felkiálta, mondván: Mester, kérlek téged, tekints az én fiamra; mert nékem egyetlen egyem: 39 És ímé a lélek megragadja őt, és hirtelen kiált; és szaggatja őt, annyira, hogy tajtékot túr, és nehezen megy el tőle, szaggatván őt. 40 És kérem a te tanítványaidat, hogy űzzék ki azt, de nem tudták. 41 Felelvén pedig Jézus, monda: Óh hitetlen és elfajult nemzetség! meddig leszek köztetek, és meddig tűrlek titeket? Hozd ide a te fiadat! 42 A míg pedig az odaméne, azon közben az ördög földhöz üté azt, és megrángatá. De Jézus megdorgálá a tisztátalan lelket, és meggyógyítá a gyermeket, és adá azt az ő atyjának. 43 Elálmélkodának pedig mindnyájan az Istennek nagyságos erején. Mikor pedig mindnyájan csodálkozának mind azokon, a miket Jézus cselekedék, monda az ő tanítványainak: 44 Vegyétek füleitekbe ezeket a beszédeket: Mert az embernek Fia az emberek kezébe fog adatni. 45 De ők nem érték e mondást, és el vala rejtve előlük, hogy ne értsék azt; és féltek őt megkérdezni e mondás felől.

A tanítványok rangvitája

46 Támada pedig bennök az a gondolat, hogy ki nagyobb közöttük. 47 Jézus pedig látván az ő szívök gondolatát, egy kis gyermeket megfogván, maga mellé állatá azt, 48 És monda nékik: Valaki e kis gyermeket befogadja az én nevemben, engem fogad be; és valaki engem befogad, azt fogadja be, a ki engem elküldött; mert a ki legkisebb mindnyájan ti közöttetek, az lesz nagy. 49 Felelvén pedig János, monda: Mester, láttunk valakit, a ki a te nevedben ördögöket űz; és eltiltók őt, mivelhogy téged nem követ mi velünk. 50 És monda néki Jézus: Ne tiltsátok el: mert a ki nincs ellenünk, mellettünk van.

A tanítványok hevessége

51 Lőn pedig, mikor az idő elközelgete, hogy ő felvitessék, eltökélte magát, hogy Jeruzsálembe megy, 52 És követeket külde az ő orczája előtt; és azok elmenvén, bemenének egy samaritánus faluba, hogy néki szállást készítsenek. 53 De nem fogadák be őt, mivelhogy ő Jeruzsálembe megy vala. 54 Mikor pedig ezt látták az ő tanítványai, Jakab és János, mondának: Uram, akarod-é, hogy mondjuk, hogy tűz szálljon alá az égből, és emészsze meg ezeket, mint Illyés is cselekedett? 55 De Jézus megfordulván, megdorgálá őket, mondván: Nem tudjátok minémű lélek van ti bennetek: 56 Mert az embernek Fia nem azért jött, hogy elveszítse az emberek lelkét, hanem hogy megtartsa. Elmenének azért más faluba.

Jézus követése

57 Lőn pedig, mikor menének, valaki monda néki az úton: Követlek téged Uram, valahová mégy! 58 És monda néki Jézus: A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük; de az ember Fiának nincs fejét hová lehajtania. 59 Monda pedig másnak: Kövess engem. Az pedig monda: Uram, engedd meg nékem, hogy előbb elmenjek és eltemessem az én atyámat. 60 Monda pedig néki Jézus: Hadd temessék el a halottak az ő halottaikat: te pedig elmenvén, hirdesd az Isten országát. 61 Monda pedig más is: Követlek téged Uram; de előbb engedd meg nékem, hogy búcsút vegyek azoktól, a kik az én házamban vannak. 62 És monda néki Jézus: Valaki az eke szarvára veti kezét, és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára.