Marcos 9

1 He said to them, "Most certainly I tell you, there are some standing here who will in no way taste death until they see God’s Kingdom come with power."

2 After six days Jesus took with him Peter, James, and John, and brought them up onto a high mountain privately by themselves, and he was changed into another form in front of them. 3 His clothing became glistening, exceedingly white, like snow, such as no launderer on earth can whiten them. 4 Elijah and Moses appeared to them, and they were talking with Jesus.

5 Peter answered Jesus, "Rabbi, it is good for us to be here. Let’s make three tents: one for you, one for Moses, and one for Elijah." 6 For he didn’t know what to say, for they were very afraid.

7 A cloud came, overshadowing them, and a voice came out of the cloud, "This is my beloved Son. Listen to him."

8 Suddenly looking around, they saw no one with them any more, except Jesus only.

9 As they were coming down from the mountain, he commanded them that they should tell no one what things they had seen, until after the Son of Man had risen from the dead. 10 They kept this saying to themselves, questioning what the "rising from the dead" meant.

11 They asked him, saying, "Why do the scribes say that Elijah must come first?"

12 He said to them, "Elijah indeed comes first, and restores all things. How is it written about the Son of Man, that he should suffer many things and be despised? 13 But I tell you that Elijah has come, and they have also done to him whatever they wanted to, even as it is written about him."

14 Coming to the disciples, he saw a great multitude around them, and scribes questioning them. 15 Immediately all the multitude, when they saw him, were greatly amazed, and running to him, greeted him. 16 He asked the scribes, "What are you asking them?"

17 One of the multitude answered, "Teacher, I brought to you my son, who has a mute spirit; 18 and wherever it seizes him, it throws him down; and he foams at the mouth, grinds his teeth, and becomes rigid. I asked your disciples to cast it out, and they weren’t able."

19 He answered him, "Unbelieving generation, how long shall I be with you? How long shall I bear with you? Bring him to me."

20 They brought him to him, and when he saw him, immediately the spirit convulsed him and he fell on the ground, wallowing and foaming at the mouth.

21 He asked his father, "How long has it been since this has been happening to him?"

He said, "From childhood. 22 Often it has cast him both into the fire and into the water to destroy him. But if you can do anything, have compassion on us and help us."

23 Jesus said to him, "If you can believe, all things are possible to him who believes."

24 Immediately the father of the child cried out with tears, "I believe. Help my unbelief!"

25 When Jesus saw that a multitude came running together, he rebuked the unclean spirit, saying to him, "You mute and deaf spirit, I command you, come out of him, and never enter him again!"

26 After crying out and convulsing him greatly, it came out of him. The boy became like one dead, so much that most of them said, "He is dead." 27 But Jesus took him by the hand and raised him up; and he arose.

28 When he had come into the house, his disciples asked him privately, "Why couldn’t we cast it out?"

29 He said to them, "This kind can come out by nothing but by prayer and fasting."

30 They went out from there and passed through Galilee. He didn’t want anyone to know it, 31 for he was teaching his disciples, and said to them, "The Son of Man is being handed over to the hands of men, and they will kill him; and when he is killed, on the third day he will rise again."

32 But they didn’t understand the saying, and were afraid to ask him.

33 He came to Capernaum, and when he was in the house he asked them, "What were you arguing among yourselves on the way?"

34 But they were silent, for they had disputed with one another on the way about who was the greatest.

35 He sat down and called the twelve; and he said to them, "If any man wants to be first, he shall be last of all, and servant of all." 36 He took a little child and set him in the middle of them. Taking him in his arms, he said to them, 37 "Whoever receives one such little child in my name receives me; and whoever receives me, doesn’t receive me, but him who sent me."

38 John said to him, "Teacher, we saw someone who doesn’t follow us casting out demons in your name; and we forbade him, because he doesn’t follow us."

39 But Jesus said, "Don’t forbid him, for there is no one who will do a mighty work in my name and be able quickly to speak evil of me. 40 For whoever is not against us is on our side. 41 For whoever will give you a cup of water to drink in my name because you are Christ’s, most certainly I tell you, he will in no way lose his reward.

42 "Whoever will cause one of these little ones who believe in me to stumble, it would be better for him if he were thrown into the sea with a millstone hung around his neck. 43 If your hand causes you to stumble, cut it off. It is better for you to enter into life maimed, rather than having your two hands to go into Gehenna, *9:43 or, Hell into the unquenchable fire, 44 ‘where their worm doesn’t die, and the fire is not quenched.’ ✝9:44 Isaiah 66:24*9:44 NU omits verse 44. 45 If your foot causes you to stumble, cut it off. It is better for you to enter into life lame, rather than having your two feet to be cast into Gehenna, *9:45 or, Hell into the fire that will never be quenched— 46 ‘where their worm doesn’t die, and the fire is not quenched.’ *9:46 NU omits verse 46. 47 If your eye causes you to stumble, throw it out. It is better for you to enter into God’s Kingdom with one eye, rather than having two eyes to be cast into the Gehenna*9:47 or, Hell of fire, 48 ‘where their worm doesn’t die, and the fire is not quenched.’ ✝9:48 Isaiah 66:24 49 For everyone will be salted with fire, and every sacrifice will be seasoned with salt. 50 Salt is good, but if the salt has lost its saltiness, with what will you season it? Have salt in yourselves, and be at peace with one another."

Krisztus megdicsőülése

1 Azután monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy vannak némelyek az itt állók között, a kik nem kóstolnak addig halált, a míg meg nem látják, hogy az Isten országa eljött hatalommal.

2 És hat nap múlva magához vevé Jézus Pétert és Jakabot és Jánost, és felvivé őket csupán magukban egy magas hegyre. És elváltozék előttük; 3 És a ruhája fényes lőn, igen fehér, mint a hó, mihez hasonlót a ruhafestő e földön nem fehéríthet. 4 És megjelenék nékik Mózes Illéssel együtt, és beszélnek vala Jézussal. 5 Péter pedig megszólalván, monda Jézusnak: Mester, jó nékünk itt lenni: csináljunk azért három hajlékot, néked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet. 6 De nem tudja vala mit beszél, mivelhogy megrémülének. 7 És felhő támada, mely őket befogá, és a felhőből szózat jöve, mondván: Ez az én szerelmes Fiam; őt hallgassátok. 8 És mikor nagyhirtelen körültekintének, senkit sem látának többé maguk körül, egyedül a Jézust. 9 Mikor pedig a hegyről leszállának, megparancsolá nékik, hogy senkinek se beszéljék el, a mit láttak vala, csak a mikor az embernek Fia a halálból feltámad. 10 És ezt a szót megtarták magukban, tudakozván egymás között, mit tesz a halálból feltámadni? 11 És megkérdezék őt, mondván: Miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljőnie? 12 Ő pedig felelvén, monda nékik: Illés ugyan előbb eljövén helyre állít mindent; de hogyan van az embernek Fiáról megírva, hogy sokat kell szenvednie és megvettetnie? 13 De mondom néktek, hogy Illés is eljött, és azt cselekedték vele, a mit akartak, a mint meg van írva ő felőle.

Ördöngős néma meggyógyítása

14 És mikor a tanítványokhoz ment vala, nagy sokaságot láta körülöttök, és írástudókat, a kik azokkal versengenek vala. 15 És az egész sokaság meglátván őt, azonnal elálmélkodék, és hozzásietvén köszönté őt. 16 Ő pedig megkérdezé az írástudókat: Mit versengetek ezekkel? 17 És felelvén egy a sokaságból, monda: Mester, ide hoztam hozzád az én fiamat, a kiben néma lélek van. 18 És a hol csak előfogja, szaggatja őt; ő pedig tajtékot túr, a fogát csikorgatja, és elfonnyad. Mondám hát tanítványaidnak, hogy űzzék ki azt, de nem tudták. 19 Ő pedig felelvén néki, monda: Óh hitetlen nemzetség, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedlek még titeket? Hozzátok őt hozzám. 20 És hozzá vivék azt; és mihelyt ő meglátta azt, a lélek azonnal szaggatá azt; és leesvén a földre, tajtékot túrván fetreng vala. 21 És megkérdezé az atyját: Mennyi ideje, hogy ez esett rajta? Az pedig monda: Gyermeksége óta. 22 És gyakorta veté őt tűzbe is, vízbe is, hogy elveszítse őt; de ha valamit tehetsz, légy segítségül nékünk, könyörülvén rajtunk. 23 Jézus pedig monda néki: Ha hiheted azt, minden lehetséges a hívőnek. 24 A gyermek atyja pedig azonnal kiáltván, könnyhullatással monda: Hiszek Uram! Légy segítségül az én hitetlenségemnek. 25 Jézus pedig mikor látta vala, hogy a sokaság még inkább összetódul, megdorgálá a tisztátalan lelket, mondván néki: Te néma és siket lélek, én parancsolom néked, menj ki belőle, és többé belé ne menj! 26 És kiáltás és erős szaggatás között kiméne; az pedig olyan lőn, mint egy halott, annyira, hogy sokan azt mondják vala, hogy meghalt. 27 Jézus pedig megfogván kezét, fölemelé; és az fölkele. 28 Mikor pedig bement vala a házba, tanítványai megkérdezék őt külön: Mi miért nem űzhettük ki azt? 29 Ő pedig monda nékik: Ez a faj semmivel sem űzhető ki, csupán könyörgéssel és bőjtöléssel.

Jézus másodszor jelenti szenvedéseit

30 És onnét kimenvén, Galileán mennek vala át; és nem akará, hogy valaki megtudja. 31 Mert tanítja vala tanítványait, és ezt mondja vala nékik: Az embernek Fia az emberek kezébe adatik, és megölik őt; de ha megölték, harmadnapra föltámad. 32 De ők nem értik vala e mondást, és féltek őt megkérdezni.

Rangkérdés. Alázatosság és a kicsinyek gondja ajánltatik. Óvás botránkoztatástól

33 És elméne Kapernaumba. És odahaza megkérdezé őket: Mi felett vetekedtetek egymással az úton? 34 De ők hallgatának, mert egymás között a felett vetekedtek vala az úton, ki a nagyobb? 35 És leülvén, odaszólítá a tizenkettőt, és monda nékik: Ha valaki első akar lenni, legyen mindenek között utolsó és mindeneknek szolgája. 36 És előfogván egy gyermeket, közéjök állatá azt; és ölébe vévén azt, monda nékik: 37 A ki az ilyen gyermekek közül egyet befogad az én nevemben, engem fogad be; és a ki engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, a ki engem elbocsátott. 38 János pedig felele néki, mondván: Mester, látánk valakit, a ki a te neveddel ördögöket űz, a ki nem követ minket; és eltiltók őt, mivelhogy nem követ minket. 39 Jézus pedig monda: Ne tiltsátok el őt; mert senki sincs, a ki csodát tesz az én nevemben és mindjárt gonoszul szólhatna felőlem. 40 Mert a ki nincs ellenünk, mellettünk van. 41 Mert a ki innotok ád egy pohár vizet az én nevemben, mivelhogy a Krisztuséi vagytok, bizony mondom néktek, el nem veszti az ő jutalmát. 42 A ki pedig megbotránkoztat egyet ama kicsinyek közül, a kik én bennem hisznek, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakára, és a tengerbe vetik. 43 És ha megbotránkoztat téged a te kezed, vágd le azt: jobb néked csonkán bemenned az életre, mint két kézzel menned a gyehennára, a megolthatatlan tűzre. 44 A hol az ő férgök meg nem hal, és tüzök el nem aluszik. 45 És ha a te lábad botránkoztat meg téged, vágd le azt: jobb néked sántán bemenned az életre, mint két lábbal vettetned a gyehennára, a megolthatatlan tűzre. 46 A hol az ő férgök meg nem hal, és tüzök el nem aluszik. 47 És ha a te szemed botránkoztat meg téged, vájd ki azt: jobb néked félszemmel bemenned az Isten országába, mint két szemmel vettetned a tüzes gyehennára. 48 A hol az ő férgök meg nem hal, és tüzök el nem aluszik. 49 Mert mindenki tűzzel sózatik meg, és minden áldozat sóval sózatik meg. 50 Jó a só: de ha a só ízét veszti, mivel adtok ízt néki? Legyen bennetek só, és legyetek békében egymással.