1 Joash was seven years old when he began to reign, and he reigned forty years in Jerusalem. His mother’s name was Zibiah, of Beersheba. 2 Joash did that which was right in Yahweh’s eyes all the days of Jehoiada the priest. 3 Jehoiada took for him two wives, and he became the father of sons and daughters.

4 After this, Joash intended to restore Yahweh’s house. 5 He gathered together the priests and the Levites, and said to them, "Go out to the cities of Judah, and gather money to repair the house of your God from all Israel from year to year. See that you expedite this matter." However the Levites didn’t do it right away. 6 The king called for Jehoiada the chief, and said to him, "Why haven’t you required of the Levites to bring in the tax of Moses the servant of Yahweh, and of the assembly of Israel, out of Judah and out of Jerusalem, for the Tent of the Testimony?" 7 For the sons of Athaliah, that wicked woman, had broken up God’s house; and they also gave all the dedicated things of Yahweh’s house to the Baals.

8 So the king commanded, and they made a chest, and set it outside at the gate of Yahweh’s house. 9 They made a proclamation through Judah and Jerusalem, to bring in for Yahweh the tax that Moses the servant of God laid on Israel in the wilderness. 10 All the princes and all the people rejoiced, and brought in, and cast into the chest, until they had filled it. 11 Whenever the chest was brought to the king’s officers by the hand of the Levites, and when they saw that there was much money, the king’s scribe and the chief priest’s officer came and emptied the chest, and took it, and carried it to its place again. Thus they did day by day, and gathered money in abundance. 12 The king and Jehoiada gave it to those who did the work of the service of Yahweh’s house. They hired masons and carpenters to restore Yahweh’s house, and also those who worked iron and bronze to repair Yahweh’s house. 13 So the workmen worked, and the work of repairing went forward in their hands. They set up God’s house as it was designed, and strengthened it. 14 When they had finished, they brought the rest of the money before the king and Jehoiada, from which were made vessels for Yahweh’s house, even vessels with which to minister and to offer, including spoons and vessels of gold and silver. They offered burnt offerings in Yahweh’s house continually all the days of Jehoiada.

15 But Jehoiada grew old and was full of days, and he died. He was one hundred thirty years old when he died. 16 They buried him in David’s city among the kings, because he had done good in Israel, and toward God and his house.

17 Now after the death of Jehoiada, the princes of Judah came and bowed down to the king. Then the king listened to them. 18 They abandoned the house of Yahweh, the God of their fathers, and served the Asherah poles and the idols, so wrath came on Judah and Jerusalem for this their guiltiness. 19 Yet he sent prophets to them to bring them again to Yahweh, and they testified against them; but they would not listen.

20 The Spirit of God came on Zechariah the son of Jehoiada the priest; and he stood above the people, and said to them, "God says, ‘Why do you disobey Yahweh’s commandments, so that you can’t prosper? Because you have forsaken Yahweh, he has also forsaken you.’"

21 They conspired against him, and stoned him with stones at the commandment of the king in the court of Yahweh’s house. 22 Thus Joash the king didn’t remember the kindness which Jehoiada his father had done to him, but killed his son. When he died, he said, "May Yahweh look at it, and repay it."

23 At the end of the year, the army of the Syrians came up against him. They came to Judah and Jerusalem, and destroyed all the princes of the people from among the people, and sent all their plunder to the king of Damascus. 24 For the army of the Syrians came with a small company of men; and Yahweh delivered a very great army into their hand, because they had forsaken Yahweh, the God of their fathers. So they executed judgment on Joash.

25 When they had departed from him (for they left him seriously wounded), his own servants conspired against him for the blood of the sons of Jehoiada the priest, and killed him on his bed, and he died. They buried him in David’s city, but they didn’t bury him in the tombs of the kings. 26 These are those who conspired against him: Zabad the son of Shimeath the Ammonitess and Jehozabad the son of Shimrith the Moabitess. 27 Now concerning his sons, the greatness of the burdens laid on him, and the rebuilding of God’s house, behold, they are written in the commentary of the book of the kings. Amaziah his son reigned in his place.

1 Hét esztendõs vala Joás, mikor uralkodni kezde, és uralkodék Jeruzsálemben negyven esztendeig; az õ anyjának neve Sibia vala, Beersebából.

2 És cselekedék Joás az Úr elõtt kedves dolgot, Jójada papnak teljes életében.

3 Vett pedig néki Jójada két feleséget, és nemze fiakat és leányokat.

4 Ezek után elvégezé magában Joás, hogy megújítja az Úrnak házát.

5 És összehivatá a papokat és a Lévitákat, és monda nékik: Menjetek el a Júda városaiba, és szedjetek az Izráel népétõl fejenként pénzt, hogy a ti Istentek háza esztendõnként kijavíttassék. Ti pedig siessetek e dologgal; de a Léviták nem sietének.

6 Akkor hivatá a király Jójadát a papifejedelmet, és monda néki: Miért nem gondoltál a Lévitákra, hogy behozzák Júdából és Jeruzsálembõl az ajándékot, a melyet [rendelt] Mózes az Úr szolgája és az Izráel gyülekezete, a gyülekezet sátorához?

7 Mert az istentelen Athália [és] az õ fiai elpusztították az Isten házát, és mindazt, a mi az Úr házának vala szentelve, a bálványokra költötték.

8 És mikor parancsolt a király, csinálának egy ládát, melyet az Úr házának kapuja elõtt helyezének el, kivül.

9 És kihirdeték Júdában és Jeruzsálemben, hogy hozzák el az Úrnak az ajándékot, a melyet az Isten szolgája Mózes [parancsolt] a pusztában Izráelnek.

10 Akkor a vezérek mindnyájan és az egész nép örömmel vivék [az õ ajándékaikat] és veték a ládába, míg megtelék.

11 És idõnként a Léviták által elviteték a ládát a király gondviselõjéhez, és mikor látták, hogy sok pénz van benne, eljövén a király íródeákja és a fõpap választott embere, kiüríték a ládát, s azután ismét visszavitték helyére. Ezt mûvelék idõnként, és nagy összeg pénzt gyûjtének.

12 És adá azt a király és Jójada az Úr háza körül való munka felügyelõjének; és fogadának favágókat és ácsokat az Úr házának újítására, vas- és rézmûveseket is az Úr házának megerõsítésére.

13 Munkálkodának azért a mûvesek, és az õ kezök által a kijavítás elõrehaladt, s az Úrnak házát [elõbbi] állapotába helyezék, és megerõsíték azt.

14 Mikor pedig elvégezték, a megmaradt pénzt vivék a királynak és Jójadának, melybõl csinálának az Úr háza számára edényeket, az [isteni ]tisztelet és áldozat számára kanalakat, s arany és ezüst edényeket. És áldozának vala égõáldozatokkal szüntelen az Úrnak házában, Jójadának, teljes életében.

15 Megvénhedék pedig Jójada, és megelégedvén életével, meghala. Százharmincz esztendõs korában hala meg.

16 És eltemeték õt a Dávid városában a királyok között, mivel kedves dolgot cselekedett vala Izráelben mind Istennel s mind az õ házával.

17 Minekutána pedig meghala Jójada, eljövének a Júda fejedelmei, és meghajták magokat a király elõtt; a király pedig hallgatott reájok.

18 És elhagyák az Úrnak, atyáik Istenének házát, és szolgálának az Aseráknak és bálványoknak; mely vétkök miatt lõn [az Úrnak] haragja Júda és Jeruzsálem ellen.

19 És külde hozzájuk prófétákat, hogy visszatérítenék õket az Úrhoz, a kik bizonyságot tevének ellenök, de nem hallgattak reájok.

20 Az Isten lelke pedig felindítá Zakariást, a Jójada pap fiát, a ki felálla a nép között, és monda nékik: Ezt mondja az Isten: Miért szegtétek meg az Úrnak parancsolatait? - mert az nem használ néktek. Ha elhagytátok az Urat, õ is elhagy titeket.

21 Amazok pedig reá támadván, ott az Úr háza pitvarában megkövezék õt a király parancsolatjából.

22 És nem emlékezék meg Joás király a jótéteményrõl, a melylyel annak atyja, Jójada vala õ hozzá éltében, hanem megöleté a fiát. Mikor pedig meghalna, ezt mondá: Látja az Úr és bosszút áll!

23 És már az esztendõ elmúltával feljöve ellene Siria [királyának] serege, és méne Júdára és Jeruzsálemre, és kiirtották a népnek minden vezéreit a nép közül, és minden zsákmányukat küldék Damaskusba a királynak;

24 Mert noha kevés emberrel jött vala rájok a Siriabeli had, mindazáltal az Úr kezökbe adá [Júdának] nagy seregét, mivel az Urat, atyáiknak Istenét elhagyták; és Joáson is bosszút állának.

25 És mikor tõle elmentek (súlyos betegségben hagyták hátra): pártot ütének ellene az õ szolgái, a Jójada pap fiának haláláért, és megölék õt ágyában, és meghala. És eltemeték õt a Dávid városában, de nem temeték õt a királyok sírjába.

26 Ezek ütöttek ellene pártot: Zabád, az Ammonbeli Simeát asszony fia, és Józabád, a Moábbeli Simrith fia.

27 Az õ fiai, és alatta az adónak megszaporodása, s az Isten házának kijavítása, ímé meg vannak írva a királyok könyvének magyarázatában. Uralkodék helyette az õ fia, Amásia.