1 Then the people of the land took Jehoahaz the son of Josiah, and made him king in his father’s place in Jerusalem. 2 Joahaz was twenty-three years old when he began to reign; and he reigned three months in Jerusalem. 3 The king of Egypt removed him from office at Jerusalem, and fined the land one hundred talents of silver and a talent of gold. 4 The king of Egypt made Eliakim his brother king over Judah and Jerusalem, and changed his name to Jehoiakim. Neco took Joahaz his brother, and carried him to Egypt.

5 Jehoiakim was twenty-five years old when he began to reign, and he reigned eleven years in Jerusalem. He did that which was evil in Yahweh his God’s sight. 6 Nebuchadnezzar king of Babylon came up against him, and bound him in fetters to carry him to Babylon. 7 Nebuchadnezzar also carried some of the vessels of Yahweh’s house to Babylon, and put them in his temple at Babylon. 8 Now the rest of the acts of Jehoiakim, and his abominations which he did, and that which was found in him, behold, they are written in the book of the kings of Israel and Judah; and Jehoiachin his son reigned in his place.

9 Jehoiachin was eight years old when he began to reign, and he reigned three months and ten days in Jerusalem. He did that which was evil in Yahweh’s sight. 10 At the return of the year, king Nebuchadnezzar sent and brought him to Babylon, with the valuable vessels of Yahweh’s house, and made Zedekiah his brother king over Judah and Jerusalem.

11 Zedekiah was twenty-one years old when he began to reign, and he reigned eleven years in Jerusalem. 12 He did that which was evil in Yahweh his God’s sight. He didn’t humble himself before Jeremiah the prophet speaking from Yahweh’s mouth. 13 He also rebelled against king Nebuchadnezzar, who had made him swear by God; but he stiffened his neck, and hardened his heart against turning to Yahweh, the God of Israel. 14 Moreover all the chiefs of the priests and the people trespassed very greatly after all the abominations of the nations; and they polluted Yahweh’s house which he had made holy in Jerusalem.

15 Yahweh, the God of their fathers, sent to them by his messengers, rising up early and sending, because he had compassion on his people and on his dwelling place; 16 but they mocked the messengers of God, despised his words, and scoffed at his prophets, until Yahweh’s wrath arose against his people, until there was no remedy.

17 Therefore he brought on them the king of the Chaldeans, who killed their young men with the sword in the house of their sanctuary, and had no compassion on young man or virgin, old man or infirm. He gave them all into his hand. 18 All the vessels of God’s house, great and small, and the treasures of Yahweh’s house, and the treasures of the king and of his princes, all these he brought to Babylon. 19 They burned God’s house, broke down the wall of Jerusalem, burned all its palaces with fire, and destroyed all of its valuable vessels. 20 He carried those who had escaped from the sword away to Babylon, and they were servants to him and his sons until the reign of the kingdom of Persia, 21 to fulfill Yahweh’s word by Jeremiah’s mouth, until the land had enjoyed its Sabbaths. As long as it lay desolate, it kept Sabbath, to fulfill seventy years.

22 Now in the first year of Cyrus king of Persia, that Yahweh’s word by the mouth of Jeremiah might be accomplished, Yahweh stirred up the spirit of Cyrus king of Persia, so that he made a proclamation throughout all his kingdom, and put it also in writing, saying, 23 "Cyrus king of Persia says, ‘Yahweh, the God of heaven, has given all the kingdoms of the earth to me; and he has commanded me to build him a house in Jerusalem, which is in Judah. Whoever there is among you of all his people, Yahweh his God be with him, and let him go up.’"

1 És elõhozá a föld népe Joákházt a Jósiás fiát, és királylyá tette õt atyja helyett Jeruzsálemben.

2 Huszonhárom esztendõs vala Joákház, mikor uralkodni kezde, és három hónapig uralkodék Jeruzsálemben.

3 És letevé õt Égyiptom királya Jeruzsálemben, és a földre adót vetett, száz talentom ezüstöt és egy talentom aranyat.

4 És Égyiptom királya Eliákimot, az õ testvérét tette királylyá Júda és Jeruzsálem felett, megváltoztatván nevét Joákimra; Joákházt pedig az õ testvérét fogá és elvivé Nékó Égyiptomba.

5 Huszonöt esztendõs vala Joákim, mikor uralkodni kezdett, és tizenegy esztendeig uralkodék Jeruzsálemben; de gonoszul cselekedék az Úr elõtt, az õ Istene elõtt.

6 És feljöve ellene Nabukodonozor a babilóniai király, és kettõs békót vete lábaira, hogy Babilóniába vinné õt.

7 Az Úr házában való edények egy részét is elvivé Nabukodonozor Babilóniába, és helyezteté azokat az õ templomába, Babilóniában.

8 Joákimnak pedig többi dolgai és az õ útálatosságai, a melyeket cselekedett, s a melyek találtattak õ benne, ímé meg vannak írva az Izráel és Júda királyainak könyvében; és uralkodék helyette Joákin, az õ fia.

9 Nyolcz esztendõs korában kezdett uralkodni Joákin, és három hónapig és tíz napig uralkodék Jeruzsálemben; de õ is gonoszul cselekedék az Úr elõtt.

10 Az esztendõ fordultával pedig elkülde Nabukodonozor király, és elviteté õt Babilóniába, az Úr házának drága edényeivel együtt, és királylyá tevé az õ testvérét Sédékiást Júda és Jeruzsálem felett.

11 Huszonegy esztendõs korában kezdett uralkodni Sédékiás, és uralkodék tizenegy esztendeig Jeruzsálemben.

12 És gonoszul cselekedék az Úr elõtt, az õ Istene elõtt, és nem alázta meg magát Jeremiás próféta elõtt, a ki az Úr képében [szól vala] néki.

13 Sõt még Nabukodonozor király ellen is pártot ütött, a ki õt az Isten [nevére] megesküdtette vala, s makacscsá és önfejûvé lett, a helyett, hogy megtért volna az Úrhoz, Izráel Istenéhez.

14 Sõt még a papok fejedelmei és a nép is, mindnyájan szaporították a bûnt a pogányok minden undokságai szerint, és megfertõztették az Úr házát, a melyet megszentelt vala Jeruzsálemben.

15 És az Úr, az õ atyáiknak Istene elküldé hozzájok követeit jó idején, mert kedvez vala az õ népének és az õ lakhelyének.

16 De õk az Isten követeit kigúnyolták, az õ beszédeit megvetették, és prófétáival gúnyt ûztek; míglen az Úrnak haragja felgerjede az õ népe ellen, s többé nem vala segítség.

17 És reájok hozá a Káldeusok királyát, a ki fegyverrel ölé meg ifjaikat az õ szent hajlékukban, s nem kedveze sem az ifjaknak és szûzeknek, sem a vén és elaggott embereknek, mindnyájokat kezébe adá.

18 És az Isten házának mindenféle edényeit, nagyokat, kicsinyeket, és az Úr házának kincseit, s a királynak és az õ vezéreinek kincseit, mindezeket Babilóniába viteté.

19 Az Isten házát meggyújták, Jeruzsálem kõfalait lerontották, palotáit mind elégeték tûzzel, és minden drágaságait elpusztították.

20 És a kik a fegyver elõl megmenekültek, azokat elhurczolta Babilóniába, és néki és fiainak szolgáivá lettek mindaddig, míg a persiai birodalom fel nem támadott;

21 Hogy beteljesedjék az Úrnak Jeremiás szája által [mondott] beszéde, míg lerójja a föld az õ szombatjait, mert az elpusztulás egész ideje alatt nyugovék, hogy betelnének a hetven esztendõk.

22 És Czírus persa király elsõ esztendejében, hogy beteljesednék az Úrnak Jeremiás szája által [mondott] beszéde, az Úr felindítá Czírus persa király lelkét, és õ kihirdetteté az õ egész birodalmában, [élõszóval] és írásban is, mondván:

23 Így szól Czírus, a persa király: Az Úr, a mennynek Istene e föld minden országait nékem adta, és Õ parancsolta meg nékem, hogy építsek néki házat Jeruzsálemben, a mely Júdában van; valaki azért ti köztetek az õ népe közül való, legyen vele az Úr, az õ Istene, és menjen fel.