1 This is the blessing with which Moses the man of God blessed the children of Israel before his death. 2 He said,
"Yahweh came from Sinai,
and rose from Seir to them.
He shone from Mount Paran.
He came from the ten thousands of holy ones.
At his right hand was a fiery law for them.
3 Yes, he loves the people.
All his saints are in your hand.
They sat down at your feet.
Each receives your words.
4 Moses commanded us a law,
an inheritance for the assembly of Jacob.
5 He was king in Jeshurun,
when the heads of the people were gathered,
all the tribes of Israel together.
6 "Let Reuben live, and not die;
Nor let his men be few."
7 This is for Judah. He said,
"Hear, Yahweh, the voice of Judah.
Bring him in to his people.
With his hands he contended for himself.
You shall be a help against his adversaries."
8 About Levi he said,
"Your Thummim and your Urim are with your godly one,
whom you proved at Massah,
with whom you contended at the waters of Meribah.
9 He said of his father, and of his mother, ‘I have not seen him.’
He didn’t acknowledge his brothers,
nor did he know his own children;
for they have observed your word,
and keep your covenant.
10 They shall teach Jacob your ordinances,
and Israel your law.
They shall put incense before you,
and whole burnt offering on your altar.
11 Yahweh, bless his skills.
Accept the work of his hands.
Strike through the hips of those who rise up against him,
of those who hate him, that they not rise again."
12 About Benjamin he said,
"The beloved of Yahweh will dwell in safety by him.
He covers him all day long.
He dwells between his shoulders."
13 About Joseph he said,
"His land is blessed by Yahweh,
for the precious things of the heavens, for the dew,
for the deep that couches beneath,
14 for the precious things of the fruits of the sun,
for the precious things that the moon can yield,
15 for the best things of the ancient mountains,
for the precious things of the everlasting hills,
16 for the precious things of the earth and its fullness,
the good will of him who lived in the bush.
Let this come on the head of Joseph,
on the crown of the head of him who was separated from his brothers.
17 Majesty belongs to the firstborn of his herd.
His horns are the horns of the wild ox.
With them he will push all the peoples to the ends of the earth.
They are the ten thousands of Ephraim.
They are the thousands of Manasseh."
18 About Zebulun he said,
"Rejoice, Zebulun, in your going out;
and Issachar, in your tents.
19 They will call the peoples to the mountain.
There they will offer sacrifices of righteousness,
for they will draw out the abundance of the seas,
the hidden treasures of the sand."
20 About Gad he said,
"He who enlarges Gad is blessed.
He dwells as a lioness,
and tears the arm and the crown of the head.
21 He provided the first part for himself,
for the lawgiver’s portion was reserved for him.
He came with the heads of the people.
He executed the righteousness of Yahweh,
His ordinances with Israel."
22 About Dan he said,
"Dan is a lion’s cub
that leaps out of Bashan."
23 About Naphtali he said,
"Naphtali, satisfied with favor,
full of Yahweh’s blessing,
Possess the west and the south."
24 About Asher he said,
"Asher is blessed with children.
Let him be acceptable to his brothers.
Let him dip his foot in oil.
25 Your bars will be iron and bronze.
As your days, so your strength will be.
26 "There is no one like God, Jeshurun,
who rides on the heavens for your help,
in his excellency on the skies.
27 The eternal God is your dwelling place.
Underneath are the everlasting arms.
He thrust out the enemy from before you,
and said, ‘Destroy!’
28 Israel dwells in safety,
the fountain of Jacob alone,
In a land of grain and new wine.
Yes, his heavens drop down dew.
29 You are happy, Israel!
Who is like you, a people saved by Yahweh,
the shield of your help,
the sword of your excellency?
Your enemies will submit themselves to you.
You will tread on their high places."
1 Ez pedig az áldás, a melylyel megáldá Mózes, az Istennek embere, Izráel fiait az õ halála elõtt.
2 Monda ugyanis: Az Úr a Sinai [hegyrõl] jött, és Szeirbõl támadt fel nékik; Párán hegyérõl ragyogott elõ, tízezer szent közül jelent meg, jobbja felõl tüzes törvény vala számukra.
3 Bizony szereti õ a népeket! Mind kezednél vannak az õ szentjei, oda szegõdnek, a te lábaidhoz, és hallgatják a te beszédeidet.
4 Törvényt parancsolt nékünk Mózes, örökségül Jákób községének.
5 És király lõn Jesurunban, mikor összegyûltek a népnek fejei, és együtt voltak Izráel törzsei.
6 Éljen Rúben és meg ne haljon; és száma legyen embereinek.
7 Ez pedig a Júda [áldása]; és monda: Hallgasd meg Uram a Júda szavát, és vidd be õt az õ népéhez. Az õ keze elégséges legyen néki, de légy segítsége az õ szorongatói ellen.
8 Lévirõl pedig monda: A te Thummimod és Urimod a te kegyes férfiadé, a kit megkísértél Masszában, a kivel perbe szálltál Mériba vizeinél.
9 A ki azt mondta az õ atyjáról és anyjáról: Nem láttam õt; és az õ atyjafiait nem ismerte, fiaival sem gondolt; mert megtartották a te beszédedet, és ragaszkodtak szövetségedhez.
10 Tanítják a te végzéseidre Jákóbot, és a te törvényedre Izráelt; füstölõt tesznek a te orczád elé, és égõáldozatot a te oltárodra.
11 Áldd meg Uram az õ erejét, és az õ kezének munkája legyen kedves elõtted! Törd meg derekukat a reá támadóknak és az õ gyûlölõinek, hogy fel ne kelhessenek!
12 Benjáminról monda: Az Úrnak kedveltje! Bátorságban lakozik mellette, fedezi õt minden idõben, és az õ vállai között lakik.
13 Józsefrõl pedig monda: Áldott az Úrtól az õ földe az égnek kincseivel, a harmattal és az alant elterülõ mélységes vizekkel;
14 A nap érlelte drága terméssel, és a hold sarjasztotta drágaságokkal;
15 És az õs hegyek javaival, és az örök halmok drágaságaival;
16 A földnek drágaságaival és bõségével. A csipkebokorban lakozónak jó kedve szálljon Józsefnek fejére, az õ atyjafiai közül kiválasztottnak koponyájára!
17 Tehenének elsõ fajzása dicsõségére van; szarvai bivalyszarvak; népeket öklel azokkal mindenfelé a földnek széléig. És ezek Efraim tízezrei és Manassé ezrei.
18 És Zebulonról monda: Örvendj Zebulon a te kimentedben, és te Izsakhár a te sátraidban.
19 Népeket hívogatnak a hegyre, igaz áldozattal áldoznak ott; mert a tengerek bõségét szopják, és a fövénynek rejtett kincseit.
20 És Gádról monda: Áldott az, a ki kiterjeszti Gádot! Mint nõstény oroszlán, úgy lakik, és szétszaggat kart és koponyát.
21 Az elejét nézte ki magának, mert ott volt elrejtve a törvényadó osztályrésze. De elméne a népnek fejedelmeivel, az Úrnak igazságát cselekedte, és az õ végzését Izráellel együtt.
22 És Dánról monda: Dán oroszlánnak kölyke, a mely Básánból szökik ki.
23 És Nafthaliról monda: Ó Nafthali, a ki az Úrnak jó kedvével bõvölködöl és áldásával vagy teljes! Vedd birtokba a tengert és a délt.
24 És Áserrõl monda: Áldott a többi fiak felett Áser! Legyen az õ atyjafiai elõtt kedves, és áztassa lábát olajban.
25 Vas és réz legyenek a te záraid; és élteden át tartson erõd.
26 Nincs olyan, mint a Jesurun Istene! Az egeken száguld segítségedre, és fenségében a felhõkön.
27 Hajlék az örökkévaló Isten, alant vannak örökkévaló karjai; elûzi elõled az ellenséget, és ezt mondja: Pusztítsd!
28 És bátorságban lakozik Izráel, egymaga lesz Jákób forrása a gabona és a bor földén, és az õ egei harmatot csepegnek.
29 @Boldog vagy Izráel!] @Kicsoda olyan mint] @te? Nép, a kit az Úr véd, a te segítségednek pajzsa, és a ki a te dicsõségednek fegyvere! Hízelegnek majd néked a te ellenségeid, és te azoknak magaslatait taposod.