1 Give ear, you heavens, and I will speak.
Let the earth hear the words of my mouth.
2 My doctrine will drop as the rain.
My speech will condense as the dew,
as the misty rain on the tender grass,
as the showers on the herb.
3 For I will proclaim Yahweh’s name.
Ascribe greatness to our God!
4 The Rock: his work is perfect,
for all his ways are just.
A God of faithfulness who does no wrong,
just and right is he.
5 They have dealt corruptly with him.
They are not his children, because of their defect.
They are a perverse and crooked generation.
6 Is this the way you repay Yahweh,
foolish and unwise people?
Isn’t he your father who has bought you?
He has made you and established you.
7 Remember the days of old.
Consider the years of many generations.
Ask your father, and he will show you;
your elders, and they will tell you.
8 When the Most High gave to the nations their inheritance,
when he separated the children of men,
he set the bounds of the peoples
according to the number of the children of Israel.
9 For Yahweh’s portion is his people.
Jacob is the lot of his inheritance.
10 He found him in a desert land,
in the waste howling wilderness.
He surrounded him.
He cared for him.
He kept him as the apple of his eye.
11 As an eagle that stirs up her nest,
that flutters over her young,
he spread abroad his wings,
he took them,
he bore them on his feathers.
12 Yahweh alone led him.
There was no foreign god with him.
13 He made him ride on the high places of the earth.
He ate the increase of the field.
He caused him to suck honey out of the rock,
oil out of the flinty rock;
14 butter from the herd, and milk from the flock,
with fat of lambs,
rams of the breed of Bashan, and goats,
with the finest of the wheat.
From the blood of the grape, you drank wine.
15 But Jeshurun grew fat, and kicked.
You have grown fat.
You have grown thick.
You have become sleek.
Then he abandoned God who made him,
and rejected the Rock of his salvation.
16 They moved him to jealousy with strange gods.
They provoked him to anger with abominations.
17 They sacrificed to demons, not God,
to gods that they didn’t know,
to new gods that came up recently,
which your fathers didn’t dread.
18 Of the Rock who became your father, you are unmindful,
and have forgotten God who gave you birth.
19 Yahweh saw and abhorred,
because of the provocation of his sons and his daughters.
20 He said, "I will hide my face from them.
I will see what their end will be;
for they are a very perverse generation,
children in whom is no faithfulness.
21 They have moved me to jealousy with that which is not God.
They have provoked me to anger with their vanities.
I will move them to jealousy with those who are not a people.
I will provoke them to anger with a foolish nation.
22 For a fire is kindled in my anger,
that burns to the lowest Sheol,
devours the earth with its increase,
and sets the foundations of the mountains on fire.
23 "I will heap evils on them.
I will spend my arrows on them.
24 They shall be wasted with hunger,
and devoured with burning heat
and bitter destruction.
I will send the teeth of animals on them,
with the venom of vipers that glide in the dust.
25 Outside the sword will bereave,
and in the rooms,
terror on both young man and virgin,
the nursing infant with the gray-haired man.
26 I said that I would scatter them afar.
I would make their memory to cease from among men;
27 were it not that I feared the provocation of the enemy,
lest their adversaries should judge wrongly,
lest they should say, ‘Our hand is exalted,
Yahweh has not done all this.’"
28 For they are a nation void of counsel.
There is no understanding in them.
29 Oh that they were wise, that they understood this,
that they would consider their latter end!
30 How could one chase a thousand,
and two put ten thousand to flight,
unless their Rock had sold them,
and Yahweh had delivered them up?
31 For their rock is not as our Rock,
even our enemies themselves concede.
32 For their vine is of the vine of Sodom,
of the fields of Gomorrah.
Their grapes are poison grapes.
Their clusters are bitter.
33 Their wine is the poison of serpents,
the cruel venom of asps.
34 "Isn’t this laid up in store with me,
sealed up among my treasures?
35 Vengeance is mine, and recompense,
at the time when their foot slides,
for the day of their calamity is at hand.
Their doom rushes at them."
36 For Yahweh will judge his people,
and have compassion on his servants,
when he sees that their power is gone,
that there is no one remaining, shut up or left at large.
37 He will say, "Where are their gods,
the rock in which they took refuge,
38 which ate the fat of their sacrifices,
and drank the wine of their drink offering?
Let them rise up and help you!
Let them be your protection.
39 "See now that I myself am he.
There is no god with me.
I kill and I make alive.
I wound and I heal.
There is no one who can deliver out of my hand.
40 For I lift up my hand to heaven and declare,
as I live forever,
41 if I sharpen my glittering sword,
my hand grasps it in judgment;
I will take vengeance on my adversaries,
and will repay those who hate me.
42 I will make my arrows drunk with blood.
My sword shall devour flesh with the blood of the slain and the captives,
from the head of the leaders of the enemy."
43 Rejoice, you nations, with his people,
for he will avenge the blood of his servants.
He will take vengeance on his adversaries,
and will make atonement for his land and for his people.
44 Moses came and spoke all the words of this song in the ears of the people, he and Joshua the son of Nun. 45 Moses finished reciting all these words to all Israel. 46 He said to them, "Set your heart to all the words which I testify to you today, which you shall command your children to observe to do, all the words of this law. 47 For it is no vain thing for you, because it is your life, and through this thing you shall prolong your days in the land, where you go over the Jordan to possess it."
48 Yahweh spoke to Moses that same day, saying, 49 "Go up into this mountain of Abarim, to Mount Nebo, which is in the land of Moab, that is across from Jericho; and see the land of Canaan, which I give to the children of Israel for a possession. 50 Die on the mountain where you go up, and be gathered to your people, as Aaron your brother died on Mount Hor, and was gathered to his people; 51 because you trespassed against me among the children of Israel at the waters of Meribah of Kadesh, in the wilderness of Zin; because you didn’t uphold my holiness among the children of Israel. 52 For you shall see the land from a distance; but you shall not go there into the land which I give the children of Israel."
1 Figyeljetek egek, hadd szóljak! Hallgassa a föld is számnak beszédeit!
2 Csepegjen tanításom, mint esõ; hulljon mint harmat a beszédem; mint langyos zápor a gyenge fûre, s mint permetezés a pázsitra!
3 Mert az Úr nevét hirdetem: magasztaljátok Istenünket!
4 Kõszikla! Cselekedete tökéletes, mert minden õ úta igazság! Hûséges Isten és nem csalárd; igaz és egyenes õ!
5 Gonoszak voltak hozzá, nem fiai, a magok gyalázatja; romlott és elvetemült nemzedék.
6 Így fizettek-é az Úrnak: balga és értelmetlen nép?! Nem atyád-é õ, a ki teremtett? Õ alkotott és erõsített meg.
7 Emlékezzél meg az õs idõkrõl; gondoljátok el annyi nemzedék éveit! Kérdezd meg atyádat és megjelenti néked, a te véneidet és megmondják néked!
8 Mikor a Felséges örökséget osztott a népeknek; mikor szétválasztá az ember fiait: megszabta a népek határait, Izráel fiainak száma szerint,
9 Mert az Úrnak része az õ népe, Jákób néki sorssal jutott öröksége.
10 Puszta földön találta vala õt, zordon, sivatag vadonban; körülvette õt, gondja volt reá, õrizte, mint a szeme fényét;
11 Mint a fészkén felrebbenõ sas, fiai felett lebeg, kiterjeszti felettök szárnyait, felveszi õket, [és] tollain emeli õket:
12 Egymaga vezette õt az Úr; idegen Isten nem volt õ vele.
13 A föld magaslatain járatta õt, mezõk terméseivel étette, kõsziklából is mézet szopatott vele, kovaszirtbõl is olajat;
14 Tehenek vaját, és juhok tejét bárányok kövérjével, básáni kosokat és bakkecskéket a buza java kövérjével; és szõlõ vérét, bort ittál.
15 És meghízott Jesurun, és rúgódozott. Meghíztál, megkövéredtél, elhájasodtál. És elhagyá Istent, teremtõjét, és megveté az õ üdvösségének kõszikláját.
16 Idegen [istenek]kel ingerelték, útálatosságokkal bosszantották.
17 Ördögöknek áldoztak, nem Istennek; isteneknek, a kiket nem ismertek; újaknak, a kik csak most támadtak, a kiket nem rettegtek a ti atyáitok.
18 A Kõsziklát, a ki szült téged, elfeledted; megfelejtkeztél Istenrõl, a ki nemzett téged.
19 Látta ezt az Úr és megútálta bosszúságában az õ fiait és leányait.
20 És monda: Elrejtem orczámat elõlök, hadd látom, mi lesz a végök? Mert elzüllött nemzetség ez, fiak, a kikben nincs hûség!
21 Azzal ingereltek õk, a mi nem isten; hiábavalóságaikkal bosszantottak engem; én pedig azzal ingerlem õket, a mi nem népem: bolond nemzettel bosszantom õket.
22 Mert tûz lobban fel haragomban és leég a Seol fenekéig; megemészti a földet és gyümölcsét, és felgyújtja a hegyek alapjait.
23 Veszedelmeket halmozok reájok, nyilaimat mind rájok fogyasztom.
24 Éhségtõl aszottan, láztól emésztetten és keserû dögvésztõl - a vadak fogait is rájok bocsátom, a porban csúszók mérgével együtt.
25 Kivül fegyver pusztít, az ágyasházakban rettegés: ifjat és szûzet, csecsszopót a vén emberrel együtt.
26 Mondom: Elfuvom õket, eltörlöm emlékezetöket az emberek közül.
27 Ha nem tartanék az ellenség bosszantásától, hogy szorongatóik a dolgot félremagyarázzák, és hogy ezt mondják: A mi kezünk a hatalmas, és nem az Úr cselekedte mind ezt! -
28 Mert tanács-vesztett nép ez, és nincs bennök értelem.
29 Vajha eszesek volnának, megértenék ezt, meggondolnák, hogy mi lesz a végök!
30 Miképen kergethetne egy ezeret, és kettõ hogyan ûzhetne tízezeret, ha az õ Kõsziklájok el nem adja õket, és ha az Úr kézbe nem adja õket?!
31 Mert a mi Kõsziklánk nem olyan, mint az õ kõsziklájok; ellenségeink is megítélhetik!
32 Mert az õ szõlõjök Sodoma szõlõje és Gomora mezõsége; bogyóik mérges bogyók, keserûek a gerézdjeik.
33 Sárkányok mérge az õ boruk, áspiskígyóknak kegyetlen epéje.
34 Nincsen-é ez elrejtve nálam, lepecsételve az én kincseim között?
35 Enyém a bosszúállás és megfizetés, a mikor lábuk megtántorodik; mert közel van az õ veszedelmök napja, és siet, a mi rájok vár!
36 Mert megítéli az Úr az õ népét, és megkönyörül az õ szolgáin, ha látja, hogy elfogyott az erõ, s védett és védtelen oda van.
37 És ezt mondja: Hol az õ istenök? a Kõszikla, a melyben bizakodtak?
38 A kik megették az õ véres áldozataik kövérjét, megitták az õ italáldozatuk borát: keljenek fel és segítsenek meg titeket, és oltalmazzanak meg titeket!
39 Most lássátok meg, hogy én vagyok, és nincs Isten kivülem! Én ölök és elevenítek, én sebesítek és én gyógyítok, és nincs, a ki kezembõl megszabadítson.
40 Mert felemelem kezemet az égre, és ezt mondom: Örökké élek én!
41 Ha megélesítem fényes kardomat és ítélethez fog kezem: bosszút állok ellenségeimen és megfizetek gyûlölõimnek.
42 Megrészegítem nyilaimat vérrel, és kardom jól lakik hússal: a legyilkoltak és foglyok vérével, az ellenség vezéreinek fejébõl!
43 Ujjongjatok ti nemzetek, õ népe! Mert õ megtorolja az õ szolgáinak vérét, bosszút áll az õ ellenségein, földjének és népének megbocsát!
44 Elméne azért Mózes és elmondá ez éneknek minden ígéjét a nép füle hallására, õ és Józsué a Nún fia.
45 És mikor végig elmondá Mózes mind ez ígéket az egész Izráelnek,
46 Monda nékik: Vegyétek szívetekre mind ezeket az ígéket, a melyekkel én bizonyságot teszek ellenetek e mai napon; és parancsoljátok meg fiaitoknak, hogy tartsák meg és teljesítsék e törvénynek minden ígéjét;
47 Mert nem hiábavaló íge ez néktek; hanem ez a ti életetek, és ez íge által hosszabbítjátok meg napjaitokat azon a földön, a melyre általmentek a Jordánon, hogy bírjátok azt.
48 És ugyanezen a napon szóla az Úr Mózesnek, mondván:
49 Menj fel ebbe az Abarim hegységbe, a Nébó hegyére, a mely Moáb földén van és pedig Jérikhóval átellenben; és nézd meg a Kanaán földét, a melyet én Izráel fiainak adok örökségül.
50 És halj meg a hegyen, a melyre felmégy, és takaríttassál a te népedhez, a miképen meghalt Áron, a te testvéred a Hór hegyén, és takaríttatott az õ népeihez;
51 Mivelhogy vétkeztetek ellenem Izráel fiai között a versengésnek vizénél, a Czin pusztájában Kádesnél: mert nem szenteltetek meg engem Izráel fiai között.
52 Mert szemközt látod a földet; de arra a földre, a melyet én adok Izráel fiainak, oda nem mégy be.