1 Yahweh says:
"Behold, I will raise up against Babylon,
and against those who dwell in Lebkamai, a destroying wind.
2 I will send to Babylon strangers, who will winnow her.
They will empty her land;
for in the day of trouble they will be against her all around.
3 Against him who bends, let the archer bend his bow,
also against him who lifts himself up in his coat of mail.
Don’t spare her young men!
Utterly destroy all her army!
4 They will fall down slain in the land of the Chaldeans,
and thrust through in her streets.
5 For Israel is not forsaken, nor Judah, by his God,
by Yahweh of Armies;
though their land is full of guilt against the Holy One of Israel.
6 "Flee out of the middle of Babylon!
Everyone save his own life!
Don’t be cut off in her iniquity,
for it is the time of Yahweh’s vengeance.
He will render to her a recompense.
7 Babylon has been a golden cup in Yahweh’s hand,
who made all the earth drunk.
The nations have drunk of her wine;
therefore the nations have gone mad.
8 Babylon has suddenly fallen and been destroyed!
Wail for her!
Take balm for her pain.
Perhaps she may be healed.
9 "We would have healed Babylon,
but she is not healed.
Forsake her,
and let’s each go into his own country;
for her judgment reaches to heaven,
and is lifted up even to the skies.
10 ‘Yahweh has produced our righteousness.
Come, and let’s declare in Zion the work of Yahweh our God.’
11 "Make the arrows sharp!
Hold the shields firmly!
Yahweh has stirred up the spirit of the kings of the Medes,
because his purpose is against Babylon, to destroy it;
for it is the vengeance of Yahweh,
the vengeance of his temple.
12 Set up a standard against the walls of Babylon!
Make the watch strong!
Set the watchmen,
and prepare the ambushes;
for Yahweh has both purposed and done
that which he spoke concerning the inhabitants of Babylon.
13 You who dwell on many waters, abundant in treasures,
your end has come, the measure of your covetousness.
14 Yahweh of Armies has sworn by himself, saying,
‘Surely I will fill you with men,
as with locusts,
and they will lift up a shout against you.’
15 "He has made the earth by his power.
He has established the world by his wisdom.
By his understanding he has stretched out the heavens.
16 When he utters his voice,
there is a roar of waters in the heavens,
and he causes the vapors to ascend from the ends of the earth.
He makes lightning for the rain,
and brings the wind out of his treasuries.
17 "Every man has become stupid and without knowledge.
Every goldsmith is disappointed by his image,
for his molten images are falsehood,
and there is no breath in them.
18 They are vanity,
a work of delusion.
In the time of their visitation, they will perish.
19 The portion of Jacob is not like these,
for he formed all things,
including the tribe of his inheritance.
Yahweh of Armies is his name.
20 "You are my battle ax and weapons of war.
With you I will break the nations into pieces.
With you I will destroy kingdoms.
21 With you I will break in pieces
the horse and his rider.
22 With you I will break in pieces
the chariot and him who rides therein.
With you I will break in pieces
man and woman.
With you I will break in pieces
the old man and the youth.
With you I will break in pieces
the young man and the virgin.
23 With you I will break in pieces
the shepherd and his flock.
With you I will break in pieces
the farmer and his yoke.
With you I will break in pieces
governors and deputies.
24 "I will render to Babylon and to all the inhabitants of Chaldea all their evil that they have done in Zion in your sight," says Yahweh.
25 "Behold, I am against you, destroying mountain," says Yahweh,
"which destroys all the earth.
I will stretch out my hand on you,
roll you down from the rocks,
and will make you a burned mountain.
26 They won’t take a cornerstone from you,
nor a stone for foundations;
but you will be desolate forever," says Yahweh.
27 "Set up a standard in the land!
Blow the trumpet among the nations!
Prepare the nations against her!
Call together against her the kingdoms of Ararat, Minni, and Ashkenaz!
Appoint a marshal against her!
Cause the horses to come up as the swarming locusts!
28 Prepare against her the nations,
the kings of the Medes, its governors, and all its deputies, and all the land of their dominion!
29 The land trembles and is in pain;
for the purposes of Yahweh against Babylon stand,
to make the land of Babylon a desolation, without inhabitant.
30 The mighty men of Babylon have stopped fighting,
they remain in their strongholds.
Their might has failed.
They have become as women.
Her dwelling places are set on fire.
Her bars are broken.
31 One runner will run to meet another,
and one messenger to meet another,
to show the king of Babylon that his city is taken on every quarter.
32 So the passages are seized.
They have burned the reeds with fire.
The men of war are frightened."
33 For Yahweh of Armies, the God of Israel says:
"The daughter of Babylon is like a threshing floor at the time when it is trodden.
Yet a little while, and the time of harvest comes for her."
34 "Nebuchadnezzar the king of Babylon has devoured me.
He has crushed me.
He has made me an empty vessel.
He has, like a monster, swallowed me up.
He has filled his mouth with my delicacies.
He has cast me out.
35 May the violence done to me and to my flesh be on Babylon!"
the inhabitant of Zion will say; and,
"May my blood be on the inhabitants of Chaldea!"
will Jerusalem say.
36 Therefore Yahweh says:
"Behold, I will plead your cause,
and take vengeance for you.
I will dry up her sea,
and make her fountain dry.
37 Babylon will become heaps,
a dwelling place for jackals,
an astonishment, and a hissing,
without inhabitant.
38 They will roar together like young lions.
They will growl as lions’ cubs.
39 When they are inflamed, I will make their feast,
and I will make them drunk,
that they may rejoice,
and sleep a perpetual sleep,
and not wake up," says Yahweh.
40 "I will bring them down like lambs to the slaughter,
like rams with male goats.
41 "How Sheshach is taken!
How the praise of the whole earth is seized!
How Babylon has become a desolation among the nations!
42 The sea has come up on Babylon.
She is covered with the multitude of its waves.
43 Her cities have become a desolation,
a dry land, and a desert,
a land in which no man dwells.
No son of man passes by it.
44 I will execute judgment on Bel in Babylon,
and I will bring out of his mouth that which he has swallowed up.
The nations will not flow any more to him.
Yes, the wall of Babylon will fall.
45 "My people, go away from the middle of her,
and each of you save yourselves from Yahweh’s fierce anger.
46 Don’t let your heart faint.
Don’t fear for the news that will be heard in the land.
For news will come one year,
and after that in another year news will come,
and violence in the land,
ruler against ruler.
47 Therefore behold, the days come that I will execute judgment on the engraved images of Babylon;
and her whole land will be confounded.
All her slain will fall in the middle of her.
48 Then the heavens and the earth,
and all that is therein,
will sing for joy over Babylon;
for the destroyers will come to her from the north," says Yahweh.
49 "As Babylon has caused the slain of Israel to fall,
so the slain of all the land will fall at Babylon.
50 You who have escaped the sword, go!
Don’t stand still!
Remember Yahweh from afar,
and let Jerusalem come into your mind."
51 "We are confounded
because we have heard reproach.
Confusion has covered our faces,
for strangers have come into the sanctuaries of Yahweh’s house."
52 "Therefore behold, the days come," says Yahweh,
"that I will execute judgment on her engraved images;
and through all her land the wounded will groan.
53 Though Babylon should mount up to the sky,
and though she should fortify the height of her strength,
yet destroyers will come to her from me," says Yahweh.
54 "The sound of a cry comes from Babylon,
and of great destruction from the land of the Chaldeans!
55 For Yahweh lays Babylon waste,
and destroys out of her the great voice!
Their waves roar like many waters.
The noise of their voice is uttered.
56 For the destroyer has come on her,
even on Babylon.
Her mighty men are taken.
Their bows are broken in pieces,
for Yahweh is a God of retribution.
He will surely repay.
57 I will make her princes, her wise men,
her governors, her deputies, and her mighty men drunk.
They will sleep a perpetual sleep,
and not wake up,"
says the King, whose name is Yahweh of Armies.
58 Yahweh of Armies says:
"The wide walls of Babylon will be utterly overthrown.
Her high gates will be burned with fire.
The peoples will labor for vanity,
and the nations for the fire;
and they will be weary."
59 The word which Jeremiah the prophet commanded Seraiah the son of Neriah, the son of Mahseiah, when he went with Zedekiah the king of Judah to Babylon in the fourth year of his reign. Now Seraiah was chief quartermaster. 60 Jeremiah wrote in a book all the evil that should come on Babylon, even all these words that are written concerning Babylon. 61 Jeremiah said to Seraiah, "When you come to Babylon, then see that you read all these words, 62 and say, ‘Yahweh, you have spoken concerning this place, to cut it off, that no one will dwell in it, neither man nor animal, but that it will be desolate forever.’ 63 It will be, when you have finished reading this book, that you shall bind a stone to it, and cast it into the middle of the Euphrates. 64 Then you shall say, ‘Thus will Babylon sink, and will not rise again because of the evil that I will bring on her; and they will be weary.’"
Thus far are the words of Jeremiah.
1 Ezt mondja az Úr: Ímé, én pusztító szelet támasztok Babilon ellen és azok ellen, a kik az én ellenségem szívében lakoznak.
2 És szórókat küldök Babilon ellen, és felszórják õt, és földét kiüresítik, mert mindenfelõl ellene lesznek a veszedelem napján.
3 A kézívesre kézíves vonja fel íjját, és arra, a ki pánczéljába öltözik. Ne kedvezzetek ifjainak, öldössétek le egész seregét:
4 És essenek el megöletve a Káldeusok földén, és átverve az õ utczáin.
5 Mert nem hagyatott el Izráel és Júda az õ Istenétõl, a Seregek Urától, noha az õ földök rakva vétekkel az Izráelnek Szentje ellen.
6 Fussatok ki Babilonból, és kiki mentse meg az õ lelkét, ne veszszetek el az õ gonoszságáért, mert az Úr bosszúállásának ideje ez, megfizet néki érdem szerint.
7 Arany pohár volt Babilon az Úr kezében, a mely megrészegíté ez egész földet; nemzetek ittak az õ borából, azért bolondultak meg a nemzetek.
8 Hamar elesett Babilon és összeomlott, jajgassatok felette, kössétek be balzsammal az õ sebét, hátha meggyógyul!
9 Gyógyítottuk Babilont, de nem gyógyult meg. Hagyjátok el õt, és menjünk kiki a maga földére, mert az égig hatott az õ ítélete, és felemelkedett a felhõkig.
10 Kihozta az Úr a mi igazságainkat, jertek és beszéljük meg Sionban az Úrnak, a mi Istenünknek dolgát.
11 Élesítsétek a nyilakat, töltsétek meg a tegzeket; felindította az Úr a Médiabeli királyok lelkét, mert Babilon ellen van az õ gondolatja, hogy elveszesse azt, mert az Úr bosszúállása ez, az õ templomáért való bosszúállása.
12 Babilonnak kõfalain tûzzétek ki a zászlót, erõsítsétek meg az õrséget, szerezzetek vigyázókat, rendeljétek el a leseket: mert az Úr meggondolta és meg is cselekszi azokat, a miket szólott Babilon lakói ellen.
13 Oh te, a ki lakozol a nagy vizek mellett, a kinek kincsed temérdek, eljött a te véged [és] a te rablásod határa!
14 Megesküdt a Seregek Ura az õ lelkére, mondván: Bizony betöltelek téged emberekkel, mint sáskákkal, és diadalmas éneket énekelnek felõled.
15 Az, a ki teremtette a földet az õ erejével, a ki megalapította a világot az õ bölcsességével, és kiterjesztette az egeket az õ értelmével.
16 Egy szavával vizek zúgását szerez az égben, és felhõket visz fel a föld határairól, villámokat készít az esõhöz, és kihozza a szelet az õ tárházaiból.
17 Minden ember bolonddá lett tudomány nélkül, minden ötvös megszégyenül a maga bálványa miatt, mert hazugság az õ öntése és nincs benne lélek.
18 Hiábavalóságok ezek, nevetségre való mûvek, az õ megfenyíttetésök idején elvesznek.
19 Nem ilyen a Jákób osztályrésze mert mindennek teremtõje és az õ örökségének pálczája, Seregek Ura az õ neve!
20 Põrölyöm vagy te nékem, hadi fegyverem, és nemzeteket zúztam össze veled, és országokat vesztettem el veled.
21 És általad zúztam össze a lovakat és lovagjaikat, és általad zúztam össze a szekeret és a benne ülõt.
22 És összezúztam általad férfit és asszonyt, és összezúztam általad a vénet és a gyermeket, és összezúztam általad az ifjat és a szûzet,
23 És összezúztam általad a pásztort és nyáját, és összezúztam általad a szántóvetõt és az õ igamarháját, és összezúztam általad a hadnagyokat és a fõembereket.
24 És megfizetek Babilonnak és Káldea minden lakosának mindazokért az õ gonoszságaikért, a melyeket Sionban cselekedtek a ti szemeitek láttára, azt mondja az Úr.
25 Ímé, én ellened [fordulok], te romlásnak hegye, azt mondja az Úr, a ki az egész földet megrontottad, és kinyújtom reád kezemet, és levetlek téged a kõszikláról, és kiégett hegygyé teszlek téged.
26 És belõled nem visznek követ a szegletre és a fundamentomra, mert örökkévaló pusztaság leszel, azt mondja az Úr.
27 Tûzzétek ki a zászlót az országban, fújjátok meg a trombitát a nemzetek között, avassátok fel ellene a nemzeteket, gyûjtsétek össze ellene az Ararátnak, Menninek és Askenáznak országait, válaszszatok õ ellene hadvezért, hozzátok ki a lovakat mint rettenetes sáskasereget.
28 Avassátok fel ellene a nemzeteket, Médiának királyait, az õ hadnagyait és minden fõemberét, és az õ birodalmának egész földét.
29 És megrendül a föld és rázkódik, mert az Úrnak gondolatai beteljesednek Babilon ellen, hogy Babilon földét pusztasággá, lakatlanná tegye.
30 Babilon vitézei felhagytak a viadallal, erõsségeikben ülnek, elfogyott a vitézségök, asszonyokká lettek, felgyújtották lakhelyeit, zárait letörték.
31 Futár futár elé fut, és hírmondó a hírmondó elé, hogy megjelentse a babiloni királynak, hogy bevétetett az õ városa mindenfelülrõl.
32 És a révhelyek elfoglaltattak, és az álló tavak tûzzel kiszáríttattak, és a vitézek elrettentek.
33 Mert ezt mondja a seregek Ura, az Izráel Istene: Babilon leánya olyan, mint a szérû, itt van az õ tapostatásának ideje, egy kis híja még, és eljõ az õ aratásának ideje.
34 Benyelt engem, megemésztett engem Nabukodonozor, a babiloni király, üres edénynyé tett engem, benyelt engem mint a sárkány, betöltötte a hasát az én csemegéimmel, [és] kivetett engemet.
35 Az én rajtam esett erõszak és az én testem Babilonra [térjen,] azt mondja a Sionnak lakója, és az én vérem Káldeának lakosaira, azt mondja Jeruzsálem!
36 Azért ezt mondja az Úr: Ímé, én megítélem a te ügyedet, és bosszút állok éretted, és kiszáraztom az õ tengerét, és kiapasztom az õ forrását.
37 És Babilon kõrakássá lesz, sárkányok lakhelyévé, csudává, csúfsággá és lakatlanná lesz.
38 Együtt ordítanak, mint az oroszlánok, harsognak, mint az oroszlánkölykök.
39 Az õ kedvöknek idején készítek nékik lakomát, és megrészegítem õket, hogy vígadjanak, és örökkévaló álmot aludjanak, és fel ne serkenjenek, azt mondja az Úr.
40 Elõhozom õket, mint a bárányokat a megmetszésre, mint a kosokat a bakokkal egyetemben.
41 Mint bevétetett Sésák, és elfoglaltatott az egész földnek dicséreti! Milyen útálattá lett Babilon a nemzetek között!
42 Feljött Babilonra a tenger, habjainak özönével elboríttatott.
43 Városai pusztává, sivataggá és kopár földdé lesznek, a melyen senki sem lakik, sem embernek fia át nem megy rajta.
44 Megfenyítem Bélt is Babilonban, és kivonom szájából, a mit benyelt, és többé nem futnak hozzá a nemzetek, Babilonnak kõfala is ledõl.
45 Jõjjetek ki belõle, oh én népem, és kiki szabadítsa meg lelkét az Úr haragjának tüzétõl.
46 És el ne olvadjon a ti szívetek és ne féljetek a hírtõl, a mely hallatszik e földön, mikor egyik esztendõben hír jõ, és a másik esztendõben is a hír, hogy erõszakosság van a földön, uralkodó [tör] uralkodóra!
47 Azért ímé, eljõnek a napok, és meglátogatom Babilon faragott képeit, és egész földe megszégyenül, és minden õ megöltjei elhullanak õ közötte.
48 És örvendeznek Babilon felett az ég és a föld és minden benne valók, mert észak felõl eljõnek reá a pusztítók, azt mondja az Úr.
49 Babilon is elesik, Izráel megölöttjei, a mint Babilonban is elhullottak az egész föld megölöttjei.
50 Menjetek el, a kik megszabadultatok a fegyvertõl, meg ne álljatok; emlékezzetek meg a távolból az Úrról, és jusson eszetekbe Jeruzsálem.
51 Megszégyenültünk, mert hallottuk a gyalázkodást, orczáinkat szégyen borította, mert idegenek jöttek az Úr házának szentségébe.
52 Azért ímé, eljõnek a napok, azt mondja az Úr, és meglátogatom az õ faragott képeit, és egész földén sebesültek nyögnek.
53 Ha az égbe hág is fel Babilon, és ha megerõsíti is az õ erõs magaslatát, pusztítók törnek reá tõlem, azt mondja az Úr.
54 Kiáltás hallatszik Babilonból, és a Káldeusok földébõl nagy romlás.
55 Mert elpusztítja az Úr Babilont, és kiveszíti belõle a nagy zajt, és zúgnak az õ habjai, mint a nagy vizek, hallatszik az õ szavok harsogása.
56 Mert pusztító tör reá, Babilonra, és elfogatnak vitézei, eltörik az õ kézívök, mert a megfizetésnek Istene, az Úr, bizonynyal megfizet.
57 És megrészegítem az õ fejedelmeit, bölcseit, hadnagyait, tiszttartóit és vitézeit, és örök álmot alusznak, és nem serkennek fel, azt mondja a király, a kinek neve Seregek Ura!
58 Ezt mondja a Seregek Ura: Babilon széles kõfala földig lerontatik, és az õ büszke kapuit tûz égeti meg, és a népek hiába munkálkodnak, és a nemzetek a tûznek, és kifáradnak.
59 Ez a szó, a melylyel Jeremiás próféta utasította Seráját, Néria fiát, a ki a Mahásiás fia volt, mikor õ Babilonba méne Sedékiással, a Júda királyával, királyságának negyedik esztendejében; Serája pedig szállásmester vala.
60 És megírá Jeremiás egy könyvben mindazt a veszedelmet, a mely Babilont fogja érni, mindezeket a beszédeket, a melyek megirattak Babilon felõl.
61 És monda Jeremiás Serájának: Mikor Babilonba jutsz, és látod és elolvasod mind e szókat,
62 Ezt mondjad: Uram, te szólottál e hely ellen, hogy elveszítsed ezt annyira, hogy lakó ne legyen benne embertõl baromig, hanem örökkévaló pusztaság legyen.
63 És mikor e könyv olvasását elvégzed, köss reá követ, és hajítsd be az Eufrátes közepébe.
64 És ezt mondd: Így merül el Babilon, és meg nem menekedik a veszedelemtõl, a melyet én hozok reá, [akármint] fáradjanak. Eddig vannak a Jeremiás beszédei.