1 Yahweh’s word came to me, saying, 2 "Go and proclaim in the ears of Jerusalem, saying, ‘Yahweh says,
"I remember for you the kindness of your youth,
your love as a bride,
how you went after me in the wilderness,
in a land that was not sown.
3 Israel was holiness to Yahweh,
the first fruits of his increase.
All who devour him will be held guilty.
Evil will come on them,"’ says Yahweh."
4 Hear Yahweh’s word, O house of Jacob, and all the families of the house of Israel! 5 Yahweh says,
"What unrighteousness have your fathers found in me,
that they have gone far from me,
and have walked after worthless vanity,
and have become worthless?
6 They didn’t say, ‘Where is Yahweh who brought us up out of the land of Egypt,
who led us through the wilderness,
through a land of deserts and of pits,
through a land of drought and of the shadow of death,
through a land that no one passed through,
and where no man lived?’
7 I brought you into a plentiful land
to eat its fruit and its goodness;
but when you entered, you defiled my land,
and made my heritage an abomination.
8 The priests didn’t say, ‘Where is Yahweh?’
and those who handle the law didn’t know me.
The rulers also transgressed against me,
and the prophets prophesied by Baal
and followed things that do not profit.
9 "Therefore I will yet contend with you," says Yahweh,
"and I will contend with your children’s children.
10 For pass over to the islands of Kittim, and see.
Send to Kedar, and consider diligently,
and see if there has been such a thing.
11 Has a nation changed its gods,
which really are no gods?
But my people have changed their glory for that which doesn’t profit.
12 "Be astonished, you heavens, at this
and be horribly afraid.
Be very desolate," says Yahweh.
13 "For my people have committed two evils:
they have forsaken me, the spring of living waters,
and cut out cisterns for themselves: broken cisterns that can’t hold water.
14 Is Israel a slave?
Is he born into slavery?
Why has he become a captive?
15 The young lions have roared at him and raised their voices.
They have made his land waste.
His cities are burned up, without inhabitant.
16 The children also of Memphis and Tahpanhes have broken the crown of your head.
17 "Haven’t you brought this on yourself,
in that you have forsaken Yahweh your God, when he led you by the way?
18 Now what do you gain by going to Egypt, to drink the waters of the Shihor?
Or why do you to go on the way to Assyria, to drink the waters of the River?
19 "Your own wickedness will correct you,
and your backsliding will rebuke you.
Know therefore and see that it is an evil and bitter thing,
that you have forsaken Yahweh your God,
and that my fear is not in you," says the Lord, Yahweh of Armies.
20 "For long ago I broke off your yoke,
and burst your bonds.
You said, ‘I will not serve;’
for on every high hill and under every green tree you bowed yourself,
playing the prostitute.
21 Yet I had planted you a noble vine,
a pure and faithful seed.
How then have you turned into the degenerate branches of a foreign vine to me?
22 For though you wash yourself with lye,
and use much soap,
yet your iniquity is marked before me," says the Lord Yahweh.
23 "How can you say, ‘I am not defiled.
I have not gone after the Baals’?
See your way in the valley.
Know what you have done.
You are a swift dromedary traversing her ways, 24 a wild donkey used to the wilderness, that sniffs the wind in her craving.
When she is in heat, who can turn her away?
All those who seek her will not weary themselves. In her month, they will find her.
25 "Keep your feet from being bare,
and your throat from thirst.
But you said, ‘It is in vain.
No, for I have loved strangers,
and I will go after them.’
26 As the thief is ashamed when he is found,
so the house of Israel is ashamed—
they, their kings, their princes, their priests, and their prophets,
27 who tell wood, ‘You are my father,’
and a stone, ‘You have given birth to me,’
for they have turned their back to me,
and not their face,
but in the time of their trouble they will say, ‘Arise, and save us!’
28 "But where are your gods that you have made for yourselves?
Let them arise, if they can save you in the time of your trouble,
for you have as many gods as you have towns, O Judah.
29 "Why will you contend with me?
You all have transgressed against me," says Yahweh.
30 "I have struck your children in vain.
They received no correction.
Your own sword has devoured your prophets,
like a destroying lion.
31 Generation, consider Yahweh’s word.
Have I been a wilderness to Israel?
Or a land of thick darkness?
Why do my people say, ‘We have broken loose.
We will come to you no more’?
32 "Can a virgin forget her ornaments,
or a bride her attire?
Yet my people have forgotten me for days without number.
33 How well you prepare your way to seek love!
Therefore you have even taught the wicked women your ways.
34 Also the blood of the souls of the innocent poor is found in your skirts.
You didn’t find them breaking in,
but it is because of all these things.
35 "Yet you said, ‘I am innocent.
Surely his anger has turned away from me.’
"Behold, I will judge you,
because you say, ‘I have not sinned.’
36 Why do you go about so much to change your ways?
You will be ashamed of Egypt also,
as you were ashamed of Assyria.
37 You will also leave that place with your hands on your head;
for Yahweh has rejected those in whom you trust,
and you won’t prosper with them.
1 Majd szóla az Úr nékem, mondván:
2 Menj el, és kiálts Jeruzsálem füleibe, mondván: Ezt mondja az Úr: Emlékezem reád gyermekkorod ragaszkodására, mátkaságod szeretetére, a mikor követtél engem a pusztában, a [még] be nem vetett földön.
3 Szent volt Izráel az Úrnak, az õ termésének zsengéje; a kik emésztik vala õt, mind vétkeznek vala, veszedelem támada rájok, azt mondja az Úr.
4 Halljátok meg az Úr szavát, Jákób háza és Izráel házának minden nemzetsége.
5 Így szól az Úr: Micsoda hamisságot találtak bennem a ti atyáitok, hogy elidegenedtek tõlem, és hiábavalóság után jártak, és hiábavalókká lettek?
6 Még csak azt sem mondták: Hol van az Úr, a ki felhozott minket Égyiptom földérõl, a ki vezérelt minket a pusztában, a kietlen és járatlan földön, a szomjúságnak és a halál árnyékának földén, a melyen nem vonult át ember, és a hol halandó nem lakott?
7 És bevittelek titeket a bõség földébe, hogy annak gyümölcseivel és javaival éljetek; és bementetek, és megfertõztettétek az én földemet, és az én örökségemet útálatossá tevétek.
8 A papok nem mondták: Hol van az Úr? A törvény magyarázói nem ismertek engem, és a pásztorok hûtelenekké lettek hozzám, a próféták pedig a Baál által prófétáltak, és azok után jártak, a kik tehetetlenek.
9 Azért még perbe szállok veletek, mondja az Úr, és perelni fogok a ti fiaitok fiaival [is!]
10 Menjetek csak át a Kittim szigeteire, és lássátok meg; és küldjetek Kédárba is és szorgalmasan vizsgálódjatok, és lássátok meg, ha volt-é [ott] ehhez hasonló?
11 Ha cserélt-é valamely nemzet isteneket? noha azok nem istenek. Az én népem pedig felcserélte az õ dicsõségét tehetetlenséggel!
12 Álmélkodjatok ezen, oh egek, és borzadjatok és rémüljetek meg igen! azt mondja az Úr.
13 Mert kettõs gonoszságot követett el az én népem: Elhagytak engem, az élõ vizek forrását, hogy kútakat ássanak magoknak; [és] repedezett kútakat [ástak,] a melyek nem tartják a vizet.
14 Szolga-é Izráel, a vagy otthon szülött-é õ? Miért lett prédává?
15 Oroszlánok ordítanak reá, megeresztik hangjokat, és sivataggá teszik földjét; városai szétromboltatnak, lakatlanok.
16 Nóf és Tahpan fiai is betörik koponyádat.
17 Vajjon nem te szerezted-é ezt magadnak? Elhagytad az Urat, a te Istenedet, a mikor vezérelt téged az úton!
18 Most is mi dolgod van néked Égyiptom útjával? Hogy Nilus-vizet igyál? Vagy mi dolgod van néked Assúr útjával? Hogy a folyam vizét igyad?
19 A magad gonoszsága fenyít meg téged, és a te elpártolásod büntet meg téged. Tudd meg hát és lásd meg: mily gonosz és keserves dolog, hogy elhagytad az Urat, a te Istenedet, és hogy nem félsz engemet, ezt mondja az Úr, a Seregeknek Ura.
20 Bizony régóta széttörtem a te igádat, és letéptem köteleidet, és azt mondtad: Nem leszek rabszolga; mindamellett minden magas halmon és minden lombos fa alatt bujkálsz vala te, mint egy parázna.
21 Pedig én úgy plántállak vala el téged, mint nemes szõlõvesszõt, mindenestõl hûséges magot: mimódon változtál hát nékem idegen szõlõtõnek fattyú hajtásává?
22 Még ha lúgban mosakodnál is, vagy szappanodat megsokasítanád is, feljegyezve marad a te álnokságod elõttem, mondja az Úr Isten.
23 Mimódon mondhatnád: Nem undokíttattam meg, nem jártam a Baálok után?! Lásd meg a te útadat a völgyben, ismerd meg csak: mit cselekedtél! Gyorslábú kancza-teve, a mely ide-oda futkos útain.
24 Pusztához szokott nõstény vadszamár, a mely érzékiségének kívánságában levegõ után kapkod. Gerjedelmét kicsoda csillapíthatja le? Senki ne fáraszsza magát, a ki ezt keresi, megtalálja ezt a maga hónapjában.
25 Tartóztasd meg lábadat a mezítelenségtõl, és torkodat a szomjúságtól! És te azt mondod: Hiába, nem [lehet]! mert idegeneket szeretek, és utánok járok.
26 A miképen megszégyenül a tolvaj, ha rajtakapják, akképen szégyenül meg Izráel háza: õ maga, az õ királyai, fejedelmei, papjai és prófétái,
27 A kik azt mondják a fának: Te vagy az én atyám! a kõnek pedig: Te szûltél engem! Bizony háttal fordulnak felém és nem arczczal, de nyomorúságuk idején azt mondják majd: Kelj föl és szabadíts meg minket!
28 De hol vannak a te isteneid, a melyeket magadnak készítél? Keljenek fel, ha megszabadíthatnak téged a te nyomorúságod idején; hiszen annyi istened volt, oh Júda, a hány városod!
29 Miért perlekedtek velem? Mindnyájan hûtelenekké lettetek hozzám, mondja az Úr.
30 Hiába ostoroztam fiaitokat, a fenyítés nem fogott rajtok; fegyveretek úgy emésztette prófétáitokat, mint pusztító oroszlán.
31 Oh te nemzetség! Lásd meg az Úr dolgát! A puszta voltam-é én Izráelnek, avagy a setétség földje? Miért mondotta az én népem: Szabadok vagyunk, nem megyünk többé hozzád!
32 Vajjon elfelejtkezik-é a lány az õ ékszereirõl; a menyasszony az õ nyaklánczairól? Az én népem pedig számtalan napokon elfelejtett engem!
33 Mit szépíted a te útadat, hogy te szeretetet keresel; holott még a gonoszokat is tanítod a te útaidra!
34 Még ruháid szélén is található szegény, ártatlan emberek vére, nem [azért, hogy] betörésen kaptad õket, hanem mindamazokért!
35 És azt mondod: Bizonyára ártatlan vagyok, hiszen elfordult tõlem az õ haragja! Ímé, én törvénybe szállok veled, mivelhogy azt mondod: Nem vétkeztem!
36 Mit futkosol oly igen, változtatván útadat? Égyiptom miatt is megszégyenülsz, a mint megszégyenültél Assúr miatt.
37 Még ettõl is elszakadsz s kezeidet fejedre [kulcsolod,] mert útálja az Úr a te bizodalmasaidat, és nem leszel velök szerencsés.