1 I am the man who has seen affliction
by the rod of his wrath.
2 He has led me and caused me to walk in darkness,
and not in light.
3 Surely he turns his hand against me
again and again all day long.
4 He has made my flesh and my skin old.
He has broken my bones.
5 He has built against me,
and surrounded me with bitterness and hardship.
6 He has made me dwell in dark places,
as those who have been long dead.
7 He has walled me about, so that I can’t go out.
He has made my chain heavy.
8 Yes, when I cry, and call for help,
he shuts out my prayer.
9 He has walled up my ways with cut stone.
He has made my paths crooked.
10 He is to me as a bear lying in wait,
as a lion in hiding.
11 He has turned away my path,
and pulled me in pieces.
He has made me desolate.
12 He has bent his bow,
and set me as a mark for the arrow.
13 He has caused the shafts of his quiver to enter into my kidneys.
14 I have become a derision to all my people,
and their song all day long.
15 He has filled me with bitterness.
He has stuffed me with wormwood.
16 He has also broken my teeth with gravel.
He has covered me with ashes.
17 You have removed my soul far away from peace.
I forgot prosperity.
18 I said, "My strength has perished,
along with my expectation from Yahweh."
19 Remember my affliction and my misery,
the wormwood and the bitterness.
20 My soul still remembers them,
and is bowed down within me.
21 This I recall to my mind;
therefore I have hope.
22 It is because of Yahweh’s loving kindnesses that we are not consumed,
because his mercies don’t fail.
23 They are new every morning.
Great is your faithfulness.
24 "Yahweh is my portion," says my soul.
"Therefore I will hope in him."
25 Yahweh is good to those who wait for him,
to the soul who seeks him.
26 It is good that a man should hope
and quietly wait for the salvation of Yahweh.
27 It is good for a man that he bear the yoke in his youth.
28 Let him sit alone and keep silence,
because he has laid it on him.
29 Let him put his mouth in the dust,
if it is so that there may be hope.
30 Let him give his cheek to him who strikes him.
Let him be filled full of reproach.
31 For the Lord will not cast off forever.
32 For though he causes grief,
yet he will have compassion according to the multitude of his loving kindnesses.
33 For he does not afflict willingly,
nor grieve the children of men.
34 To crush under foot all the prisoners of the earth,
35 to turn away the right of a man before the face of the Most High,
36 to subvert a man in his cause, the Lord doesn’t approve.
37 Who is he who says, and it comes to pass,
when the Lord doesn’t command it?
38 Doesn’t evil and good come out of the mouth of the Most High?
39 Why should a living man complain,
a man for the punishment of his sins?
40 Let us search and try our ways,
and turn again to Yahweh.
41 Let’s lift up our heart with our hands to God in the heavens.
42 "We have transgressed and have rebelled.
You have not pardoned.
43 "You have covered us with anger and pursued us.
You have killed.
You have not pitied.
44 You have covered yourself with a cloud,
so that no prayer can pass through.
45 You have made us an off-scouring and refuse
in the middle of the peoples.
46 "All our enemies have opened their mouth wide against us.
47 Terror and the pit have come on us,
devastation and destruction."
48 My eye runs down with streams of water,
for the destruction of the daughter of my people.
49 My eye pours down
and doesn’t cease,
without any intermission,
50 until Yahweh looks down,
and sees from heaven.
51 My eye affects my soul,
because of all the daughters of my city.
52 They have chased me relentlessly like a bird,
those who are my enemies without cause.
53 They have cut off my life in the dungeon,
and have cast a stone on me.
54 Waters flowed over my head.
I said, "I am cut off."
55 I called on your name, Yahweh,
out of the lowest dungeon.
56 You heard my voice:
"Don’t hide your ear from my sighing,
and my cry."
57 You came near in the day that I called on you.
You said, "Don’t be afraid."
58 Lord, you have pleaded the causes of my soul.
You have redeemed my life.
59 Yahweh, you have seen my wrong.
Judge my cause.
60 You have seen all their vengeance
and all their plans against me.
61 You have heard their reproach, Yahweh,
and all their plans against me,
62 the lips of those that rose up against me,
and their plots against me all day long.
63 You see their sitting down and their rising up.
I am their song.
64 You will pay them back, Yahweh,
according to the work of their hands.
65 You will give them hardness of heart,
your curse to them.
66 You will pursue them in anger,
and destroy them from under the heavens of Yahweh.
1 Én vagyok az az ember, a ki nyomorúságot látott az õ haragjának vesszeje miatt.
2 Engem vezérlett és járatott sötétségben és nem világosságban.
3 Bizony ellenem fordult, [ellenem] fordítja kezét minden nap.
4 Megfonnyasztotta testemet és bõrömet, összeroncsolta csontjaimat.
5 [Erõsséget] épített ellenem és körülvett méreggel és fáradsággal.
6 Sötét helyekre ültetett engem, mint az örökre meghaltakat.
7 Körülkerített, hogy ki ne mehessek, nehézzé tette lánczomat.
8 Sõt ha kiáltok és segítségül hívom is, nem hallja meg imádságomat.
9 Elkerítette az én útaimat terméskõvel, ösvényeimet elforgatta.
10 Ólálkodó medve õ nékem [és] lesben álló oroszlán.
11 Útaimat elterelte, és darabokra vagdalt és elpusztított engem!
12 Kifeszítette kézívét, és a nyíl elé czélul állított engem!
13 Veséimbe bocsátotta tegzének fiait.
14 Egész népemnek csúfjává lettem, és gúnydalukká napestig.
15 Eltöltött engem keserûséggel, megrészegített engem ürömmel.
16 És kova-kõvel tördelte ki fogaimat; porba tiprott engem.
17 És kizártad lelkem a békességbõl; elfeledkeztem a jóról.
18 És mondám: Elveszett az én erõm és az én reménységem az Úrban.
19 Emlékezzél meg az én nyomorúságomról és eltapodtatásomról, az ürömrõl és a méregrõl!
20 Vissza-visszaemlékezik, és megalázódik bennem az én lelkem.
21 Ezt veszem szívemre, azért bízom.
22 Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az õ irgalmassága!
23 Minden reggel meg-megújul; nagy a te hûséged!
24 Az Úr az én örökségem, mondja az én lelkem, azért benne bízom.
25 Jó az Úr azoknak, a kik várják õt; a léleknek, a mely keresi õt.
26 Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig.
27 Jó a férfiúnak, ha igát visel ifjúságában.
28 Egyedül ül és hallgat, mert felvette magára.
29 Porba teszi száját, [mondván:] Talán van [még] reménység?
30 Orczáját tartja az õt verõnek, megelégszik gyalázattal.
31 Mert nem zár ki örökre az Úr.
32 Sõt, ha megszomorít, meg is vígasztal az õ kegyelmességének gazdagsága szerint.
33 Mert nem szíve szerint veri és szomorítja meg az embernek fiát.
34 Hogy lábai alá tiporja valaki a föld minden foglyát;
35 Hogy elfordíttassék az ember ítélete a Magasságosnak színe elõtt;
36 Hogy elnyomassék az ember az õ peres dolgában: ezt az Úr nem nézi el.
37 Kicsoda az, a ki szól és meglesz, ha nem parancsolja az Úr?
38 A Magasságosnak szájából nem jõ ki a gonosz és a jó.
39 Mit zúgolódik az élõ ember? Ki-ki a maga bûneiért [bûnhõdik.]
40 Tudakozzuk a mi útainkat és vizsgáljuk meg, és térjünk az Úrhoz.
41 Emeljük fel szíveinket kezeinkkel egyetemben Istenhez az égben.
42 Mi voltunk gonoszok és pártütõk, azért nem bocsátottál meg.
43 Felöltötted a haragot és üldöztél minket, öldököltél, nem kiméltél.
44 Felöltötted a felhõt, hogy hozzád ne jusson az imádság.
45 Sepredékké és útálattá tettél minket a népek között.
46 Feltátotta száját ellenünk minden ellenségünk.
47 Rettegés és tõr van mi rajtunk, pusztulás és romlás.
48 Víz-patakok folynak alá az én szemembõl népem leányának romlása miatt.
49 Szemem csörgedez és nem szünik meg, nincs pihenése,
50 Míg ránk nem tekint és meg nem lát az Úr az égbõl.
51 Szemem bánatba ejté lelkemet városomnak minden leányáért.
52 Vadászva vadásztak reám, mint valami madárra, ellenségeim ok nélkül.
53 Veremben fojtották meg életemet, és követ hánytak rám.
54 Felüláradtak a vizek az én fejem felett; mondám: Kivágattam!
55 Segítségül hívtam a te nevedet, oh Uram, a legalsó verembõl.
56 Hallottad az én szómat; ne rejtsd el füledet sóhajtásom és kiáltásom elõl.
57 Közelegj hozzám, mikor segítségül hívlak téged; mondd: Ne félj!
58 Pereld meg Uram lelkemnek perét; váltsd meg életemet.
59 Láttad, oh Uram, az én bántalmaztatásomat; ítéld meg ügyemet.
60 Láttad minden bosszúállásukat, minden ellenem való gondolatjokat.
61 Hallottad Uram az õ szidalmazásukat, minden ellenem való gondolatjokat;
62 Az ellenem támadóknak ajkait, és ellenem való mindennapi szándékukat.
63 Tekintsd meg leülésöket és felkelésöket; én vagyok az õ gúnydaluk.
64 Fizess meg nékik, Uram, az õ kezeiknek munkája szerint.
65 Adj nékik szívbeli konokságot; átkodul reájok.
66 Üldözd haragodban, és veszesd el õket az Úr ege alól!