1 Remember, Yahweh, what has come on us.
Look, and see our reproach.
2 Our inheritance has been turned over to strangers,
our houses to aliens.
3 We are orphans and fatherless.
Our mothers are as widows.
4 We must pay for water to drink.
Our wood is sold to us.
5 Our pursuers are on our necks.
We are weary, and have no rest.
6 We have given our hands to the Egyptians,
and to the Assyrians, to be satisfied with bread.
7 Our fathers sinned, and are no more.
We have borne their iniquities.
8 Servants rule over us.
There is no one to deliver us out of their hand.
9 We get our bread at the peril of our lives,
because of the sword in the wilderness.
10 Our skin is black like an oven,
because of the burning heat of famine.
11 They ravished the women in Zion,
the virgins in the cities of Judah.
12 Princes were hanged up by their hands.
The faces of elders were not honored.
13 The young men carry millstones.
The children stumbled under loads of wood.
14 The elders have ceased from the gate,
and the young men from their music.
15 The joy of our heart has ceased.
Our dance is turned into mourning.
16 The crown has fallen from our head.
Woe to us, for we have sinned!
17 For this our heart is faint.
For these things our eyes are dim:
18 for the mountain of Zion, which is desolate.
The foxes walk on it.
19 You, Yahweh, remain forever.
Your throne is from generation to generation.
20 Why do you forget us forever,
and forsake us for so long a time?
21 Turn us to yourself, Yahweh, and we will be turned.
Renew our days as of old.
22 But you have utterly rejected us.
You are very angry against us.
1 Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!
2 A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.
3 Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.
4 Vizünket pénzért iszszuk, tûzifánkat áron kapjuk.
5 Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.
6 Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.
7 Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.
8 Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökbõl.
9 Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levõ fegyver miatt.
10 Bõrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.
11 Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szûzeket Júda városaiban.
12 A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.
13 Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.
14 A vének eltüntek a kapuból, [megszüntek] az ifjak énekelni.
15 Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.
16 Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!
17 Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;
18 A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!
19 Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékrõl nemzedékre!
20 Miért feledkezel el örökre mi rólunk? [miért] hagysz el minket hosszú idõre?
21 Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.
22 Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!