1 Immediately in the morning the chief priests, with the elders, scribes, and the whole council, held a consultation, bound Jesus, carried him away, and delivered him up to Pilate. 2 Pilate asked him, "Are you the King of the Jews?"

He answered, "So you say."

3 The chief priests accused him of many things. 4 Pilate again asked him, "Have you no answer? See how many things they testify against you!"

5 But Jesus made no further answer, so that Pilate marveled.

6 Now at the feast he used to release to them one prisoner, whomever they asked of him. 7 There was one called Barabbas, bound with his fellow insurgents, men who in the insurrection had committed murder. 8 The multitude, crying aloud, began to ask him to do as he always did for them. 9 Pilate answered them, saying, "Do you want me to release to you the King of the Jews?" 10 For he perceived that for envy the chief priests had delivered him up. 11 But the chief priests stirred up the multitude, that he should release Barabbas to them instead. 12 Pilate again asked them, "What then should I do to him whom you call the King of the Jews?"

13 They cried out again, "Crucify him!"

14 Pilate said to them, "Why, what evil has he done?"

But they cried out exceedingly, "Crucify him!"

15 Pilate, wishing to please the multitude, released Barabbas to them, and handed over Jesus, when he had flogged him, to be crucified.

16 The soldiers led him away within the court, which is the Praetorium; and they called together the whole cohort. 17 They clothed him with purple; and weaving a crown of thorns, they put it on him. 18 They began to salute him, "Hail, King of the Jews!" 19 They struck his head with a reed and spat on him, and bowing their knees, did homage to him. 20 When they had mocked him, they took the purple cloak off him, and put his own garments on him. They led him out to crucify him.

21 They compelled one passing by, coming from the country, Simon of Cyrene, the father of Alexander and Rufus, to go with them that he might bear his cross. 22 They brought him to the place called Golgotha, which is, being interpreted, "The place of a skull." 23 They offered him wine mixed with myrrh to drink, but he didn’t take it.

24 Crucifying him, they parted his garments among them, casting lots on them, what each should take. 25 It was the third hour when they crucified him. 26 The superscription of his accusation was written over him: "THE KING OF THE JEWS." 27 With him they crucified two robbers, one on his right hand, and one on his left. 28 The Scripture was fulfilled which says, "He was counted with transgressors."

29 Those who passed by blasphemed him, wagging their heads and saying, "Ha! You who destroy the temple and build it in three days, 30 save yourself, and come down from the cross!"

31 Likewise, also the chief priests mocking among themselves with the scribes said, "He saved others. He can’t save himself. 32 Let the Christ, the King of Israel, now come down from the cross, that we may see and believe him." Those who were crucified with him also insulted him.

33 When the sixth hour had come, there was darkness over the whole land until the ninth hour. 34 At the ninth hour Jesus cried with a loud voice, saying, "Eloi, Eloi, lama sabachthani?" which is, being interpreted, "My God, my God, why have you forsaken me?"

35 Some of those who stood by, when they heard it, said, "Behold, he is calling Elijah."

36 One ran, and filling a sponge full of vinegar, put it on a reed and gave it to him to drink, saying, "Let him be. Let’s see whether Elijah comes to take him down."

37 Jesus cried out with a loud voice, and gave up the spirit. 38 The veil of the temple was torn in two from the top to the bottom. 39 When the centurion, who stood by opposite him, saw that he cried out like this and breathed his last, he said, "Truly this man was the Son of God!"

40 There were also women watching from afar, among whom were both Mary Magdalene and Mary the mother of James the less and of Joses, and Salome; 41 who, when he was in Galilee, followed him and served him; and many other women who came up with him to Jerusalem.

42 When evening had now come, because it was the Preparation Day, that is, the day before the Sabbath, 43 Joseph of Arimathaea, a prominent council member who also himself was looking for God’s Kingdom, came. He boldly went in to Pilate, and asked for Jesus’ body. 44 Pilate was surprised to hear that he was already dead; and summoning the centurion, he asked him whether he had been dead long. 45 When he found out from the centurion, he granted the body to Joseph. 46 He bought a linen cloth, and taking him down, wound him in the linen cloth and laid him in a tomb which had been cut out of a rock. He rolled a stone against the door of the tomb. 47 Mary Magdalene and Mary the mother of Joses, saw where he was laid.

1 És mindjárt reggel tanácsot tartván a fõpapok a vénekkel és írástudókkal, és az egész tanács, megkötözvén Jézust, elvivék és átadák Pilátusnak.

2 És megkérdé õt Pilátus: Te vagy-é a zsidók királya? Õ pedig felelvén, monda néki: Te mondod.

3 És erõsen vádolják vala õt a fõpapok.

4 Pilátus pedig ismét megkérdé õt, mondván: Semmit sem felelsz-é? Ímé, mennyi tanúbizonyságot szólnak ellened!

5 Jézus pedig semmit sem felele, annyira hogy Pilátus elcsudálkozék.

6 Ünnepenként pedig egy foglyot szokott vala elbocsátani nékik, a kit épen óhajtának.

7 Vala pedig egy Barabbás nevû, megkötöztetve ama lázadókkal együtt, a kik a lázadás alkalmával gyilkosságot követtek vala el.

8 És a sokaság kiáltván, kezdé kérni [Pilátust] arra, a mit mindenkor megtesz vala nékik.

9 Pilátus pedig felele nékik, mondván: Akarjátok-é, hogy elbocsássam néktek a zsidók királyát?

10 Mert tudja vala, hogy irígységbõl adták õt kézbe a fõpapok.

11 A fõpapok azonban felindíták a sokaságot, hogy inkább Barabbást bocsássa el nékik.

12 Pilátus pedig felelvén, ismét monda nékik: Mit akartok tehát, hogy cselekedjem ezzel, a kit a zsidók királyának mondotok?

13 És azok ismét kiáltának: Feszítsd meg õt!

14 Pilátus pedig monda nékik: Mert mi rosszat cselekedett? Azok pedig annál jobban kiáltanak vala: Feszítsd meg õt!

15 Pilátus pedig eleget akarván tenni a sokaságnak, elbocsátá nékik Barabbást, Jézust pedig megostoroztatván, kezökbe adá, hogy megfeszítsék.

16 A vitézek pedig elvivék õt az udvar belsõ részébe, a mi az õrház; és összehívák az egész csapatot.

17 És bíborba öltözteték õt, és tövisbõl font koszorút tevének a fejére,

18 És elkezdék õt köszönteni: Üdvöz légy, zsidók királya!

19 És verik vala a fejét nádszállal, és köpdösik vala õt, és térdet hajtva tisztelik vala õt.

20 Mikor pedig kicsúfolták õt, leveték róla a bíbor ruhát, és a maga ruháiba öltözteték; és kivivék õt, hogy megfeszítsék.

21 És kényszerítének egy mellettök elmenõt, bizonyos czirénei Simont, a ki a mezõrõl jõ vala, Alekszándernek és Rufusnak az atyját, hogy vigye az õ keresztjét.

22 És vivék õt a Golgotha [nevû] helyre, a mely megmagyarázva annyi, mint: koponya helye.

23 És mirhás bort adnak vala néki inni; de õ nem fogadá el.

24 És megfeszítvén õt, eloszták az õ ruháit, sorsot vetvén azokra, ki mit kapjon.

25 Vala pedig három óra, mikor megfeszíték õt.

26 Az õ kárhoztatásának oka pedig így vala fölébe felírva: A zsidók királya.

27 Két rablót is megfeszítének vele, egyet jobb és egyet bal keze felõl.

28 És beteljesedék az írás, a mely [azt] mondja: És a bûnösök közé számláltaték.

29 Az arra menõk pedig szidalmazzák vala õt, fejüket hajtogatván és mondván: Hah! a ki lerontod a templomot, és három nap alatt fölépíted;

30 Szabadítsd meg magadat, és szállj le a keresztrõl!

31 Hasonlóképen pedig a fõpapok is, csúfolodván egymás között, az írástudókkal együtt mondják vala: Másokat megtartott, magát nem bírja megtartani.

32 A Krisztus, az Izráel királya, szálljon le most a keresztrõl, hogy lássuk és higyjünk. A kiket vele feszítettek meg, azok is szidalmazzák vala õt.

33 Mikor pedig hat óra lõn, sötétség támada az egész földön kilencz óráig.

34 És kilencz órakor fennszóval kiálta Jézus mondván: Elói, Elói! Lamma Sabaktáni? a mi megmagyarázva annyi, mint: Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet?

35 Némelyek pedig meghallván ezt az ott állók közül, mondának: Ímé Illést hívja.

36 Egy ember pedig odafutamodék és egy szivacsot megtöltvén eczettel és azt nádszálra tûzvén, inni ada néki, mondván: Hagyjátok el, lássuk, ha eljõ- é Illés, hogy levegye õt.

37 Jézus pedig nagy fennszóval kiáltván kibocsátá lelkét.

38 És a templom kárpítja fölétõl aljáig ketté hasada.

39 Látván pedig a százados, a ki vele átellenben áll vala, hogy ekként kiáltva bocsátá ki lelkét, monda: Bizony, ez az ember Isten Fia vala!

40 Valának pedig asszonyok is, a kik távolról nézik vala, a kik között vala Mária Magdaléna, és Mária, a kis Jakabnak és Józsénak anyja, és Salomé,

41 A kik, mikor Galileában vala, akkor is követték vala õt, és szolgálnak vala néki; és sok más asszony, a kik vele mentek vala fel Jeruzsálembe.

42 És mikor immár este lõn, mivelhogy péntek vala, azaz szombat elõtt való nap,

43 Eljöve az arimathiai József, egy tisztességes tanácsbeli, a ki maga is várja vala az Isten országát; beméne bátran Pilátushoz, és kéré Jézusnak testét.

44 Pilátus pedig csodálkozék, hogy immár meghalt volna; és magához hivatva a századost, megkérdé tõle, ha régen halt-é meg?

45 És megtudván a századostól, odaajándékozá a testet Józsefnek.

46 Õ pedig gyolcsot vásárolván, és levévén õt, begöngyölé a gyolcsba, és elhelyezé egy sírboltba, a mely kõsziklából vala kivágva; és követ hengeríte a sírbolt szájára.

47 Mária Magdaléna pedig és Mária, a Józsé [anyja,] nézik vala, hová helyezék.