1 He entered again into the synagogue, and there was a man there whose hand was withered. 2 They watched him, whether he would heal him on the Sabbath day, that they might accuse him. 3 He said to the man whose hand was withered, "Stand up." 4 He said to them, "Is it lawful on the Sabbath day to do good or to do harm? To save a life or to kill?" But they were silent. 5 When he had looked around at them with anger, being grieved at the hardening of their hearts, he said to the man, "Stretch out your hand." He stretched it out, and his hand was restored as healthy as the other. 6 The Pharisees went out, and immediately conspired with the Herodians against him, how they might destroy him.

7 Jesus withdrew to the sea with his disciples; and a great multitude followed him from Galilee, from Judea, 8 from Jerusalem, from Idumaea, beyond the Jordan, and those from around Tyre and Sidon. A great multitude, hearing what great things he did, came to him. 9 He spoke to his disciples that a little boat should stay near him because of the crowd, so that they wouldn’t press on him. 10 For he had healed many, so that as many as had diseases pressed on him that they might touch him. 11 The unclean spirits, whenever they saw him, fell down before him and cried, "You are the Son of God!" 12 He sternly warned them that they should not make him known.

13 He went up into the mountain and called to himself those whom he wanted, and they went to him. 14 He appointed twelve, that they might be with him, and that he might send them out to preach 15 and to have authority to heal sicknesses and to cast out demons: 16 Simon (to whom he gave the name Peter); 17 James the son of Zebedee; and John, the brother of James, (whom he called Boanerges, which means, Sons of Thunder); 18 Andrew; Philip; Bartholomew; Matthew; Thomas; James, the son of Alphaeus; Thaddaeus; Simon the Zealot; 19 and Judas Iscariot, who also betrayed him.

Then he came into a house. 20 The multitude came together again, so that they could not so much as eat bread. 21 When his friends heard it, they went out to seize him; for they said, "He is insane." 22 The scribes who came down from Jerusalem said, "He has Beelzebul," and, "By the prince of the demons he casts out the demons."

23 He summoned them and said to them in parables, "How can Satan cast out Satan? 24 If a kingdom is divided against itself, that kingdom cannot stand. 25 If a house is divided against itself, that house cannot stand. 26 If Satan has risen up against himself, and is divided, he can’t stand, but has an end. 27 But no one can enter into the house of the strong man to plunder unless he first binds the strong man; then he will plunder his house.

28 "Most certainly I tell you, all sins of the descendants of man will be forgiven, including their blasphemies with which they may blaspheme; 29 but whoever may blaspheme against the Holy Spirit never has forgiveness, but is subject to eternal condemnation." 30 —because they said, "He has an unclean spirit."

31 His mother and his brothers came, and standing outside, they sent to him, calling him. 32 A multitude was sitting around him, and they told him, "Behold, your mother, your brothers, and your sisters are outside looking for you."

33 He answered them, "Who are my mother and my brothers?" 34 Looking around at those who sat around him, he said, "Behold, my mother and my brothers! 35 For whoever does the will of God is my brother, my sister, and mother."

1 És ismét beméne a zsinagógába, és vala ott egy megszáradt kezû ember.

2 És lesik vala õt, hogy meggyógyítja-é szombatnapon; hogy vádolhassák õt.

3 Akkor monda a megszáradt kezû embernek: Állj elõ a középre.

4 Azoknak pedig monda: Szabad-é szombatnapon jót vagy rosszat tenni? lelket menteni, vagy kioltani? De azok hallgatnak vala.

5 Õ pedig elnézvén õket haraggal, bánkódván szívök keménysége miatt, monda az embernek: Nyújtsd ki a kezedet. És kinyújtá, és meggyógyult a keze és éppé lõn, mint a másik.

6 Akkor a farizeusok kimenvén, a Heródes pártiakkal mindjárt tanácsot tartának ellene, hogy elveszítsék õt.

7 Jézus pedig elméne tanítványaival a tenger mellé; és nagy sokaság követé õt Galileából és Júdeából,

8 És Jeruzsálembõl és Idumeából és a Jordánon túlról; és a Tirus és a Sidon környékiek is, a mikor hallották, hogy miket mível vala, nagy sokasággal jövének õ hozzá.

9 És megmondá tanítványainak, hogy egy kis hajót tartsanak néki készen, a sokaság miatt, hogy ne szorongassák õt.

10 Mert sokakat meggyógyított, úgy hogy a kiknek valami bajuk volt, reá rohanának, hogy illethessék õt.

11 A tisztátalan lelkek is, mikor meglátták vala õt, leborulának elõtte, és kiáltának, mondván: Te vagy az Istennek a Fia.

12 Õ pedig erõsen fenyegeti vala õket, hogy õt ki ne jelentsék.

13 Azután felméne a hegyre, és magához szólítá, a kiket akar vala; és hozzá menének.

14 És választa tizenkettõt, hogy vele legyenek, és hogy kiküldje õket prédikálni,

15 És hatalmuk legyen a betegeket gyógyítani és az ördögöket kiûzni:

16 Simont, a kinek Péter nevet ada;

17 És Jakabot a Zebedeus fiát és Jánost a Jakab testvérét; és Boanerges nevet ada nékik, a mely azt teszi: mennydörgés fiai;

18 És Andrást és Filepet, Bertalant és Mátét, Tamást és Jakabot az Alfeus fiát, Taddeust és a kananeai Simont,

19 És Iskáriótes Júdást, a ki el is árulta õt.

20 Azután haza térének. És ismét egybegyûle a sokaság, annyira, hogy még nem is ehetének.

21 A mint az övéi ezt meghallák, eljövének, hogy megfogják õt; mert azt mondják vala, hogy magán kívül van.

22 Az írástudók pedig, a kik Jeruzsálembõl jöttek vala le, azt mondák, hogy: Belzebúb van vele, és: Az ördögök fejedelme által ûzi ki az ördögöket.

23 Õ pedig magához híván azokat, példázatokban monda nékik: Sátán miként tud Sátánt kiûzni?

24 És ha egy ország önmagában meghasonlik, meg nem maradhat az az ország.

25 És ha egy ház önmagában meghasonlik, meg nem maradhat az a ház.

26 És ha a Sátán önmaga ellen támadt és meghasonlott, nem maradhat meg, hanem vége van.

27 Nem rabolhatja el senki az erõsnek kincseit, bemenvén annak házába, hanemha elébb az erõset megkötözi és azután rabolja ki annak házát.

28 Bizony mondom néktek, hogy minden bûn megbocsáttatik az emberek fiainak, még a káromlások is mind, a melyekkel káromlanak:

29 De a ki a Szent Lélek ellen szól káromlást, nem nyer bocsánatot soha, hanem örök kárhozatra méltó;

30 Mivelhogy ezt mondják vala: Tisztátalan lélek van benne.

31 És megérkezének az õ testvérei és az õ anyja, és kívül megállva, beküldének hozzá, hivatván õt.

32 Körülötte pedig sokaság ül vala; és mondának néki: Ímé a te anyád és a te testvéreid ott künn keresnek téged.

33 Õ pedig felele nékik, mondván: Ki az én anyám vagy kik az én testvéreim?

34 Azután elnézvén köröskörül a körülötte ülõkön, monda: Ímé az én anyám és az én testvéreim.

35 Mert a ki az Isten akaratát cselekszi, az az én fitestvérem és nõtestvérem és az én anyám.