1 In those days, when there was a very great multitude, and they had nothing to eat, Jesus called his disciples to himself and said to them, 2 "I have compassion on the multitude, because they have stayed with me now three days and have nothing to eat. 3 If I send them away fasting to their home, they will faint on the way, for some of them have come a long way."

4 His disciples answered him, "From where could one satisfy these people with bread here in a deserted place?"

5 He asked them, "How many loaves do you have?"

They said, "Seven."

6 He commanded the multitude to sit down on the ground, and he took the seven loaves. Having given thanks, he broke them and gave them to his disciples to serve, and they served the multitude. 7 They also had a few small fish. Having blessed them, he said to serve these also. 8 They ate and were filled. They took up seven baskets of broken pieces that were left over. 9 Those who had eaten were about four thousand. Then he sent them away.

10 Immediately he entered into the boat with his disciples and came into the region of Dalmanutha. 11 The Pharisees came out and began to question him, seeking from him a sign from heaven and testing him. 12 He sighed deeply in his spirit and said, "Why does this generation seek a sign? Most certainly I tell you, no sign will be given to this generation."

13 He left them, and again entering into the boat, departed to the other side. 14 They forgot to take bread; and they didn’t have more than one loaf in the boat with them. 15 He warned them, saying, "Take heed: beware of the yeast of the Pharisees and the yeast of Herod."

16 They reasoned with one another, saying, "It’s because we have no bread."

17 Jesus, perceiving it, said to them, "Why do you reason that it’s because you have no bread? Don’t you perceive yet or understand? Is your heart still hardened? 18 Having eyes, don’t you see? Having ears, don’t you hear? Don’t you remember? 19 When I broke the five loaves among the five thousand, how many baskets full of broken pieces did you take up?"

They told him, "Twelve."

20 "When the seven loaves fed the four thousand, how many baskets full of broken pieces did you take up?"

They told him, "Seven."

21 He asked them, "Don’t you understand yet?"

22 He came to Bethsaida. They brought a blind man to him and begged him to touch him. 23 He took hold of the blind man by the hand, and brought him out of the village. When he had spat on his eyes, and laid his hands on him, he asked him if he saw anything.

24 He looked up, and said, "I see men, but I see them like walking trees."

25 Then again he laid his hands on his eyes. He looked intently, and was restored, and saw everyone clearly. 26 He sent him away to his house, saying, "Don’t enter into the village, nor tell anyone in the village."

27 Jesus went out, with his disciples, into the villages of Caesarea Philippi. On the way he asked his disciples, "Who do men say that I am?"

28 They told him, "John the Baptizer, and others say Elijah, but others, one of the prophets."

29 He said to them, "But who do you say that I am?"

Peter answered, "You are the Christ."

30 He commanded them that they should tell no one about him. 31 He began to teach them that the Son of Man must suffer many things, and be rejected by the elders, the chief priests, and the scribes, and be killed, and after three days rise again. 32 He spoke to them openly. Peter took him and began to rebuke him. 33 But he, turning around and seeing his disciples, rebuked Peter, and said, "Get behind me, Satan! For you have in mind not the things of God, but the things of men."

34 He called the multitude to himself with his disciples and said to them, "Whoever wants to come after me, let him deny himself, and take up his cross, and follow me. 35 For whoever wants to save his life will lose it; and whoever will lose his life for my sake and the sake of the Good News will save it. 36 For what does it profit a man to gain the whole world and forfeit his life? 37 For what will a man give in exchange for his life? 38 For whoever will be ashamed of me and of my words in this adulterous and sinful generation, the Son of Man also will be ashamed of him when he comes in his Father’s glory with the holy angels."

1 Azokban a napokban, mivelhogy fölötte nagy volt a sokaság, és nem volt mit enniök, magához szólította Jézus az õ tanítványait, és monda nékik:

2 Szánakozom e sokaságon, mert immár harmad napja hogy velem vannak, és nincs mit enniök;

3 És ha éhen bocsátom haza õket, kidõlnek az úton; mert némelyek õ közülök messzünnen jöttek.

4 Az õ tanítványai pedig felelének néki: Honnan elégíthetné meg ezeket valaki kenyérrel itt e pusztában?

5 És megkérdé õket: Hány kenyeretek van? Azok pedig mondának: Hét.

6 Akkor megparancsolá a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földre. És vevén a hét kenyeret, és hálákat adván, megszegé, és adá az õ tanítványainak, hogy eléjök tegyék. És a sokaság elé tevék.

7 Volt egy kevés haluk is. És hálákat adván mondá, hogy tegyék eléjök azokat is.

8 Evének azért, és megelégedének; és fölszedék a maradék darabokat, hét kosárral.

9 Valának pedig a kik ettek mintegy négyezeren; és elbocsátá õket.

10 És azonnal a hajóba szálla tanítványaival, és méne Dalmánuta vidékére.

11 És kijövének a farizeusok, és kezdék õt faggatni, mennyei jelt kívánván tõle, hogy kísértsék õt.

12 Õ pedig lelkében felfohászkodván, monda: Miért kíván jelt ez a nemzetség? Bizony mondom néktek: Nem adatik jel ennek a nemzetségnek.

13 És ott hagyván õket, ismét hajóba szálla, és a túlsó partra méne.

14 De elfelejtének kenyeret vinni, és egy kenyérnél nem vala velök több a hajóban.

15 És õ inti vala õket, mondván: Vigyázzatok, õrizkedjetek a farizeusok kovászától és a Heródes kovászától!

16 Ekkor egymás között tanakodván, mondának: Nincs kenyerünk.

17 Jézus pedig észrevévén ezt, monda nékik: Mit tanakodtok, hogy nincsen kenyeretek? Még sem látjátok-é be és nem értitek-é? Mégis kemény-é a szívetek?

18 Szemeitek lévén, nem láttok-é? és füleitek lévén, nem hallotok-é? és nem emlékeztek-é?

19 Mikor az öt kenyeret megszegtem az ötezernek, hány kosarat hoztatok el darabokkal tele? Mondának néki: Tizenkettõt.

20 Mikor pedig a hetet a négyezernek, hány kosarat hoztatok el darabokkal tele? Azok pedig mondának: Hetet.

21 És monda nékik: Hogy nem értitek hát?

22 Azután Bethsaidába méne; és egy vakot vivének hozzá és kérik vala õt, hogy illesse azt.

23 Õ pedig megfogván a vaknak kezét, kivezeté õt a falun kívül; és a szemeibe köpvén és kezeit reá tévén, megkérdé õt, ha lát-é valamit?

24 Az pedig föltekintvén, monda: Látom az embereket, mint valami járkáló fákat.

25 Azután kezeit ismét ráveté annak szemeire, és feltekintete véle. És megépüle, és látá messze és világosan mindent.

26 És haza küldé, mondván: Se a faluba be ne menj, se senkinek el ne mondd a faluban.

27 És elméne Jézus és az õ tanítványai Czézárea Filippi falvaiba; és útközben megkérdé az õ tanítványait, mondván nékik: Kinek mondanak engem az emberek?

28 Õk pedig felelének: Keresztelõ Jánosnak; és némelyek Illésnek; némelyek pedig egynek a próféták közül.

29 És õ monda nékik: Ti pedig kinek mondotok engem? Felelvén pedig Péter, monda néki: Te vagy a Krisztus.

30 És rájok parancsola, hogy senkinek se szóljanak felõle.

31 És kezdé õket tanítani, hogy az ember Fiának sokat kell szenvedni, és megvettetni a vénektõl és a fõpapoktól és írástudóktól, és megöletni, és harmadnapra feltámadni.

32 És ezt nyilván mondja vala. Péter pedig magához vonván õt, kezdé dorgálni.

33 És õ megfordulván és az õ tanítványaira tekintvén, megfeddé Pétert, mondván: Távozz tõlem Sátán, mert nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra.

34 A sokaságot pedig az õ tanítványaival együtt magához szólítván, monda nékik: Ha valaki én utánam akar jõni, tagadja meg magát, és vegye fel az õ keresztjét, és kövessen engem.

35 Mert valaki meg akarja tartani az õ életét, elveszti azt; valaki pedig elveszti az õ életét én érettem és az evangyéliomért, az megtalálja azt.

36 Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?

37 Avagy mit adhat az ember váltságul az õ lelkéért?

38 Mert valaki szégyel engem és az én beszédeimet e parázna és bûnös nemzetség között, az embernek Fia is szégyelni fogja azt, mikor eljõ az õ Atyja dicsõségében a szent angyalokkal.