1 Doesn’t wisdom cry out?
Doesn’t understanding raise her voice?
2 On the top of high places by the way,
where the paths meet, she stands.
3 Beside the gates, at the entry of the city,
at the entry doors, she cries aloud:
4 "I call to you men!
I send my voice to the sons of mankind.
5 You simple, understand prudence!
You fools, be of an understanding heart!
6 Hear, for I will speak excellent things.
The opening of my lips is for right things.
7 For my mouth speaks truth.
Wickedness is an abomination to my lips.
8 All the words of my mouth are in righteousness.
There is nothing crooked or perverse in them.
9 They are all plain to him who understands,
right to those who find knowledge.
10 Receive my instruction rather than silver,
knowledge rather than choice gold.
11 For wisdom is better than rubies.
All the things that may be desired can’t be compared to it.
12 "I, wisdom, have made prudence my dwelling.
Find out knowledge and discretion.
13 The fear of Yahweh is to hate evil.
I hate pride, arrogance, the evil way, and the perverse mouth.
14 Counsel and sound knowledge are mine.
I have understanding and power.
15 By me kings reign,
and princes decree justice.
16 By me princes rule,
nobles, and all the righteous rulers of the earth.
17 I love those who love me.
Those who seek me diligently will find me.
18 With me are riches, honor,
enduring wealth, and prosperity.
19 My fruit is better than gold, yes, than fine gold,
my yield than choice silver.
20 I walk in the way of righteousness,
in the middle of the paths of justice,
21 that I may give wealth to those who love me.
I fill their treasuries.
22 "Yahweh possessed me in the beginning of his work,
before his deeds of old.
23 I was set up from everlasting, from the beginning,
before the earth existed.
24 When there were no depths, I was born,
when there were no springs abounding with water.
25 Before the mountains were settled in place,
before the hills, I was born;
26 while as yet he had not made the earth, nor the fields,
nor the beginning of the dust of the world.
27 When he established the heavens, I was there.
When he set a circle on the surface of the deep,
28 when he established the clouds above,
when the springs of the deep became strong,
29 when he gave to the sea its boundary,
that the waters should not violate his commandment,
when he marked out the foundations of the earth,
30 then I was the craftsman by his side.
I was a delight day by day,
always rejoicing before him,
31 rejoicing in his whole world.
My delight was with the sons of men.
32 "Now therefore, my sons, listen to me,
for blessed are those who keep my ways.
33 Hear instruction, and be wise.
Don’t refuse it.
34 Blessed is the man who hears me,
watching daily at my gates,
waiting at my door posts.
35 For whoever finds me finds life,
and will obtain favor from Yahweh.
36 But he who sins against me wrongs his own soul.
All those who hate me love death."
1 Avagy a bölcsesség nem kiált-é, és az értelem nem bocsátja-é ki az õ szavát?
2 A magas helyeknek tetein az úton, sok ösvény összetalálkozásánál áll meg.
3 A kapuk mellett a városnak bemenetelin, az ajtók bemenetelinél zeng.
4 Tinéktek kiáltok, férfiak; és az én szóm az emberek fiaihoz [van!]
5 Értsétek meg ti együgyûek az eszességet, és ti balgatagok vegyétek eszetekbe az értelmet.
6 Halljátok meg; mert jeles dolgokat szólok és az én számnak felnyitása igazság.
7 Mert igazságot mond ki az én ínyem, és útálat az én ajkaimnak a gonoszság.
8 Igaz én számnak minden beszéde, semmi sincs ezekben hamis, vagy elfordult dolog.
9 Mind egyenesek az értelmesnek, és igazak azoknak, kik megnyerték a tudományt.
10 Vegyétek az én tanításomat, és nem a pénzt; és a tudományt inkább, mint a választott aranyat.
11 Mert jobb a bölcseség a drágagyöngyöknél; és semmi gyönyörûségek ehhez egyenlõk nem lehetnek.
12 Én bölcsesség lakozom az eszességben, és a megfontolás tudományát megnyerem.
13 Az Úrnak félelme a gonosznak gyûlölése; a kevélységet és felfuvalkodást és a gonosz útat, és az álnok szájat gyûlölöm.
14 Enyém a tanács és a valóság, én vagyok az eszesség, enyém az erõ.
15 Én általam uralkodnak a királyok, és az uralkodók végeznek igazságot.
16 Én általam viselnek a fejedelmek fejedelemséget, és a nemesek, a földnek minden birái.
17 Én az engem szeretõket szeretem, és a kik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak.
18 Gazdagság és tisztesség van nálam, megmaradandó jó és igazság.
19 Jobb az én gyümölcsöm a tiszta aranynál és színaranynál, és az én hasznom a válogatott ezüstnél.
20 Az igazságnak útán járok, és az igazság ösvényének közepén.
21 Hogy az engem szeretõknek valami valóságost adjak örökségül, és erszényeiket megtöltsem.
22 Az Úr az õ útának kezdetéül szerzett engem; az õ munkái elõtt régen.
23 Örök idõktõl fogva felkenettem, kezdettõl, a föld kezdetétõl fogva.
24 Még mikor semmi mélységek nem voltak, születtem vala; még mikor semmi források, vízzel teljesek nem voltak.
25 Minekelõtte a hegyek leülepedtek volna, a halmoknak elõtte születtem.
26 Mikor még nem csinálta vala a földet és a mezõket, és a világ porának kezdetét.
27 Mikor készíté az eget, ott valék; mikor felveté a mélységek színén a kerekséget;
28 Mikor megerõsíté a felhõket ott fenn, mikor erõsekké lõnek a mélységeknek forrásai;
29 Mikor felveté a tengernek határit, hogy a vizek át ne hágják az õ parancsolatját, mikor megállapítá e földnek fundamentomait:
30 Mellette valék mint kézmíves, és gyönyörûsége valék mindennap, játszva õ elõtte minden idõben.
31 Játszva az õ földének kerekségén, és gyönyörûségem[et] [lelve ]az emberek fiaiban.
32 És most fiaim, hallgassatok engemet, és boldogok, a kik az én útaimat megtartják.
33 Hallgassátok a tudományt és legyetek bölcsek, és magatokat el ne vonjátok!
34 Boldog ember, a ki hallgat engem, az én ajtóm elõtt virrasztván minden nap, az én ajtóim félfáit õrizvén.
35 Mert a ki megnyer engem, nyert életet, és szerzett az Úrtól jóakaratot.
36 De a ki vétkezik ellenem, erõszakot cselekszik az õ lelkén; minden, valaki engem gyûlöl, szereti a halált!