1 Like snow in summer, and as rain in harvest,

so honor is not fitting for a fool.

2 Like a fluttering sparrow,

like a darting swallow,

so the undeserved curse doesn’t come to rest.

3 A whip is for the horse,

a bridle for the donkey,

and a rod for the back of fools!

4 Don’t answer a fool according to his folly,

lest you also be like him.

5 Answer a fool according to his folly,

lest he be wise in his own eyes.

6 One who sends a message by the hand of a fool

is cutting off feet and drinking violence.

7 Like the legs of the lame that hang loose,

so is a parable in the mouth of fools.

8 As one who binds a stone in a sling,

so is he who gives honor to a fool.

9 Like a thorn bush that goes into the hand of a drunkard,

so is a parable in the mouth of fools.

10 As an archer who wounds all,

so is he who hires a fool

or he who hires those who pass by.

11 As a dog that returns to his vomit,

so is a fool who repeats his folly.

12 Do you see a man wise in his own eyes?

There is more hope for a fool than for him.

13 The sluggard says, "There is a lion in the road!

A fierce lion roams the streets!"

14 As the door turns on its hinges,

so does the sluggard on his bed.

15 The sluggard buries his hand in the dish.

He is too lazy to bring it back to his mouth.

16 The sluggard is wiser in his own eyes

than seven men who answer with discretion.

17 Like one who grabs a dog’s ears

is one who passes by and meddles in a quarrel not his own.

18 Like a madman who shoots torches, arrows, and death,

19 is the man who deceives his neighbor and says, "Am I not joking?"

20 For lack of wood a fire goes out.

Without gossip, a quarrel dies down.

21 As coals are to hot embers,

and wood to fire,

so is a contentious man to kindling strife.

22 The words of a whisperer are as dainty morsels,

they go down into the innermost parts.

23 Like silver dross on an earthen vessel

are the lips of a fervent one with an evil heart.

24 A malicious man disguises himself with his lips,

but he harbors evil in his heart.

25 When his speech is charming, don’t believe him,

for there are seven abominations in his heart.

26 His malice may be concealed by deception,

but his wickedness will be exposed in the assembly.

27 Whoever digs a pit shall fall into it.

Whoever rolls a stone, it will come back on him.

28 A lying tongue hates those it hurts;

and a flattering mouth works ruin.

1 Mint a hó a nyárhoz és az esõ az aratáshoz, úgy nem illik a bolondhoz a tisztesség.

2 Miképen a madár elmegy és a fecske elrepül, azonképen az ok nélkül való átok nem száll az emberre.

3 Ostor a lónak, fék a szamárnak; és vesszõ a bolondok hátának.

4 Ne felelj meg a bolondnak az õ bolondsága szerint, hogy ne légy te is õ hozzá hasonlatos;

5 Felelj meg a bolondnak az õ bolondsága szerint, hogy ne legyen bölcs a maga szemei elõtt.

6 A ki bolond által izen valamit, lábait vagdalja el magának, és bosszúságot szenved.

7 [Mint] a sántának lábai lógnak, úgy a bölcsmondás a bolondoknak szájában.

8 Mint a ki követ köt a parittyába, úgy [cselekszik,] a ki a bolondnak tisztességet tesz.

9 [Mint] a részeg ember kezébe akad a tövis, [úgy akad] az eszes mondás a bolondoknak szájába.

10 Mint a lövöldözõ, a ki mindent megsebez, olyan az, a ki bolondot fogad fel, és a ki csavargókat fogad fel.

11 Mint az eb megtér a maga okádására, úgy a bolond megkettõzteti az õ bolondságát.

12 Láttál-é oly embert, a ki a maga szemei elõtt bölcs? A bolond felõl [jobb] reménységed legyen, hogynem mint a felõl!

13 Azt mondja a rest: ordító [oroszlán] van az úton! oroszlán van az utczákon!

14 [Mint] az ajtó forog az õ sarkán, úgy a rest az õ ágyában.

15 Ha a rest az õ kezét a tálba nyujtotta, resteli azt csak szájához is vinni.

16 Bölcsebb a rest a maga szemei elõtt, mint hét olyan, a ki okos feleletet ád.

17 Kóbor ebet ragad fülön, a ki felháborodik a perpatvaron, a mely õt nem illeti.

18 Mint a balga, a ki tüzet, nyilakat és halálos szerszámokat lövöldöz,

19 Olyan [az], a ki megcsalja az õ felebarátját, és azt mondja: csak tréfáltam!

20 Ha a fa elfogy, kialuszik a tûz; ha nincs súsárló, megszûnik a háborgás.

21 Mint az elevenszénre a holtszén, és a fa a tûzre, [olyan] a háborúságszerzõ ember a patvarkodásnak felgyujtására.

22 A fondorlónak beszédei hízelkedõk, és azok áthatják a szív belsejét.

23 [Mint] a meg nem tisztított ezüst, melylyel valami agyagedényt beborítottak, [olyanok] a gyulasztó ajkak a gonosz szív mellett.

24 Az õ beszédeivel másnak tetteti magát a gyûlölõ, holott az õ szívében gondol álnokságot.

25 Mikor kedvesen szól, ne bízzál õ hozzá; mert hét iszonyatosság van szívében.

26 Elfedeztethetik a gyûlölség csalással; de nyilvánvalóvá lesz az õ gonoszsága a gyülekezetben.

27 A ki vermet ás [másnak], abba belé esik; és a ki felhengeríti a követ, arra gurul vissza.

28 A hazug nyelv gyûlöli az általa megrontott [embert], és a hízelkedõ száj romlást szerez.