1 My son, keep my words.
Lay up my commandments within you.
2 Keep my commandments and live!
Guard my teaching as the apple of your eye.
3 Bind them on your fingers.
Write them on the tablet of your heart.
4 Tell wisdom, "You are my sister."
Call understanding your relative,
5 that they may keep you from the strange woman,
from the foreigner who flatters with her words.
6 For at the window of my house,
I looked out through my lattice.
7 I saw among the simple ones.
I discerned among the youths a young man void of understanding,
8 passing through the street near her corner,
he went the way to her house,
9 in the twilight, in the evening of the day,
in the middle of the night and in the darkness.
10 Behold, there a woman met him with the attire of a prostitute,
and with crafty intent.
11 She is loud and defiant.
Her feet don’t stay in her house.
12 Now she is in the streets, now in the squares,
and lurking at every corner.
13 So she caught him, and kissed him.
With an impudent face she said to him:
14 "Sacrifices of peace offerings are with me.
Today I have paid my vows.
15 Therefore I came out to meet you,
to diligently seek your face,
and I have found you.
16 I have spread my couch with carpets of tapestry,
with striped cloths of the yarn of Egypt.
17 I have perfumed my bed with myrrh, aloes, and cinnamon.
18 Come, let’s take our fill of loving until the morning.
Let’s solace ourselves with loving.
19 For my husband isn’t at home.
He has gone on a long journey.
20 He has taken a bag of money with him.
He will come home at the full moon."
21 With persuasive words, she led him astray.
With the flattering of her lips, she seduced him.
22 He followed her immediately,
as an ox goes to the slaughter,
as a fool stepping into a noose.
23 Until an arrow strikes through his liver,
as a bird hurries to the snare,
and doesn’t know that it will cost his life.
24 Now therefore, sons, listen to me.
Pay attention to the words of my mouth.
25 Don’t let your heart turn to her ways.
Don’t go astray in her paths,
26 for she has thrown down many wounded.
Yes, all her slain are a mighty army.
27 Her house is the way to Sheol,
going down to the rooms of death.
1 Fiam, tartsd meg az én beszédeimet, és az én parancsolataimat rejtsd el magadnál.
2 Az én parancsolatimat tartsd meg, és élsz; és az én tanításomat mint a szemed fényét.
3 Kösd azokat ujjaidra, írd fel azokat szíved táblájára.
4 Mondd ezt a bölcseségnek: Én néném vagy te; és az eszességet ismerõsödnek nevezd,
5 Hogy megõrizzen téged a nem hozzád tartozó asszonytól, és az õ beszédivel hizelkedõ idegentõl.
6 Mert házam ablakán, a rács mögül néztem,
7 És láték a bolondok között, eszembe vevék a fiak között egy bolond ifjat,
8 A ki az utczán jár, annak szeglete mellett, a házához menõ úton lépeget,
9 Alkonyatkor, nap estjén, és setét éjfélben.
10 És ímé, egy asszony eleibe jõ, paráznának öltözetében, álnok az õ elméjében.
11 Mely csélcsap és vakmerõ, a kinek házában nem maradhatnak meg az õ lábai.
12 Néha az utczán, néha a tereken van, és minden szegletnél leselkedik.
13 És megragadá õt és megcsókolá õt, és szemtelenségre vetemedvén, monda néki:
14 Hálaáldozattal tartoztam, ma adtam meg fogadásimat.
15 Azért jövék ki elõdbe, szorgalmatosan keresni a te orczádat, és reád találtam!
16 Paplanokkal megvetettem nyoszolyámat, égyiptomi szövésû szõnyegekkel.
17 Beillatoztam ágyamat mirhával, áloessel és fahéjjal.
18 No foglaljuk magunkat bõségesen mind virradtig a szeretetben; vígadjunk szerelmeskedésekkel.
19 Mert nincs otthon a férjem, elment messze útra.
20 Egy erszény pénzt võn kezéhez; holdtöltére jõ haza.
21 [És] elhiteté õt az õ mesterkedéseinek sokaságával, ajkainak hizelkedésével elragadá õt.
22 Utána megy; mint az ökör a vágóhídra, és mint a bolond, egyszer csak fenyítõ békóba;
23 Mígnem átjárja a nyíl az õ máját. Miképen siet a madár a tõrre, és nem tudja, hogy az az õ élete ellen van.
24 Annakokáért most, fiaim, hallgassatok engem, és figyelmezzetek az én számnak beszédeire.
25 Ne hajoljon annak útaira a te elméd, és ne tévelyegj annak ösvényin.
26 Mert sok sebesültet elejtett, és sokan vannak, a kik attól megölettek.
27 Sírba vívõ út az õ háza, a mely levisz a halálnak hajlékába.