1 The proverbs of Solomon, the son of David, king of Israel:

2 to know wisdom and instruction;

to discern the words of understanding;

3 to receive instruction in wise dealing,

in righteousness, justice, and equity;

4 to give prudence to the simple,

knowledge and discretion to the young man—

5 that the wise man may hear, and increase in learning;

that the man of understanding may attain to sound counsel;

6 to understand a proverb and parables,

the words and riddles of the wise.

7 The fear of Yahweh is the beginning of knowledge,

but the foolish despise wisdom and instruction.

8 My son, listen to your father’s instruction,

and don’t forsake your mother’s teaching;

9 for they will be a garland to grace your head,

and chains around your neck.

10 My son, if sinners entice you,

don’t consent.

11 If they say, "Come with us.

Let’s lie in wait for blood.

Let’s lurk secretly for the innocent without cause.

12 Let’s swallow them up alive like Sheol,

and whole, like those who go down into the pit.

13 We’ll find all valuable wealth.

We’ll fill our houses with plunder.

14 You shall cast your lot among us.

We’ll all have one purse"—

15 my son, don’t walk on the path with them.

Keep your foot from their path,

16 for their feet run to evil.

They hurry to shed blood.

17 For the net is spread in vain in the sight of any bird;

18 but these lay in wait for their own blood.

They lurk secretly for their own lives.

19 So are the ways of everyone who is greedy for gain.

It takes away the life of its owners.

20 Wisdom calls aloud in the street.

She utters her voice in the public squares.

21 She calls at the head of noisy places.

At the entrance of the city gates, she utters her words:

22 "How long, you simple ones, will you love simplicity?

How long will mockers delight themselves in mockery,

and fools hate knowledge?

23 Turn at my reproof.

Behold, I will pour out my spirit on you.

I will make known my words to you.

24 Because I have called, and you have refused;

I have stretched out my hand, and no one has paid attention;

25 but you have ignored all my counsel,

and wanted none of my reproof;

26 I also will laugh at your disaster.

I will mock when calamity overtakes you,

27 when calamity overtakes you like a storm,

when your disaster comes on like a whirlwind,

when distress and anguish come on you.

28 Then they will call on me, but I will not answer.

They will seek me diligently, but they will not find me,

29 because they hated knowledge,

and didn’t choose the fear of Yahweh.

30 They wanted none of my counsel.

They despised all my reproof.

31 Therefore they will eat of the fruit of their own way,

and be filled with their own schemes.

32 For the backsliding of the simple will kill them.

The careless ease of fools will destroy them.

33 But whoever listens to me will dwell securely,

and will be at ease, without fear of harm."

1 Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának példabeszédei,

2 Bölcseség és erkölcsnek tanulására, értelmes beszédek megértésére;

3 Okos fenyítéknek, igazságnak és ítéletnek és becsületességnek megnyerésére;

4 Együgyûeknek eszesség, gyermeknek tudomány és meggondolás adására.

5 Hallja a bölcs és öregbítse az õ tanulságát, és az értelmes szerezzen érett tanácsokat.

6 Példabeszédnek és példázatnak, bölcsek beszédeinek és találós meséinek megértésére.

7 Az Úrnak félelme feje a bölcseségnek; a bölcseséget és erkölcsi tanítást a bolondok megútálják.

8 Hallgasd, fiam, a te atyádnak erkölcsi tanítását, és a te anyádnak oktatását el ne hagyd.

9 Mert kedves ékesség lesz a te fejednek, és aranyláncz a te nyakadra.

10 Fiam, ha a bûnösök el akarnak csábítani téged: ne fogadd beszédöket.

11 Ha azt mondják: jere mi velünk, leselkedjünk vér után, rejtezzünk el az ártatlan ellen ok nélkül;

12 Nyeljük el azokat, mint a sír elevenen, és egészen, mint a kik mélységbe szállottak;

13 Minden drága marhát nyerünk, megtöltjük a mi házainkat zsákmánnyal;

14 Sorsodat vesd közénk; egy erszényünk legyen mindnyájunknak:

15 Fiam, ne járj egy úton ezekkel, tartóztasd meg lábaidat ösvényüktõl;

16 Mert lábaik a gonoszra futnak, és sietnek a vérnek ontására.

17 Mert hiába vetik ki a hálót minden szárnyas állat szemei elõtt:

18 Ezek mégis vérök árán is ólálkodnak, lelkök árán is leselkednek;

19 Ilyen az útja minden kapzsi embernek: gazdájának életét veszi el.

20 A bölcseség künn szerül-szerte kiált; az utczákon zengedezteti az õ szavát.

21 Lármás utczafõkön kiált a kapuk bemenetelin, a városban szólja az õ beszédit.

22 Míglen szeretitek, oh ti együgyûek az együgyûséget, és gyönyörködnek a csúfolók csúfolásban, és gyûlölik a balgatagok a tudományt?!

23 Térjetek az én dorgálásomhoz; ímé közlöm veletek az én lelkemet, tudtotokra adom az én beszédimet néktek.

24 Mivelhogy hívtalak [titeket,] és vonakodtatok, kiterjesztém az én kezemet, és senki eszébe nem vette;

25 És elhagytátok minden én tanácsomat, és az én feddésemmel nem gondoltatok:

26 Én is a ti nyomorúságtokon nevetek, megcsúfollak, mikor eljõ az, a mitõl féltek.

27 Mikor eljõ, mint a vihar, az, a mitõl féltek, és a ti nyomorúságtok, mint a forgószél elközelget: mikor eljõ ti reátok a nyomorgatás és a szorongatás.

28 Akkor segítségül hívnak engem, de nem hallgatom meg: keresnek engem, de meg nem találnak.

29 Azért hogy gyûlölték a bölcseséget, és az Úrnak félelmét nem választották.

30 Nem engedtek az én tanácsomnak; megvetették minden én feddésemet.

31 Esznek azért az õ útjoknak gyümölcsébõl, és az õ tanácsokból megelégednek.

32 Mert az együgyûeknek pártossága megöli õket, és a balgatagoknak szerencséje elveszti õket.

33 A ki pedig hallgat engem, lakozik bátorságosan, és csendes lesz a gonosznak félelmétõl.