1 This is Yahweh’s word that came to Jeremiah concerning the drought:

2 "Judah mourns,

and its gates languish.

They sit in black on the ground.

The cry of Jerusalem goes up.

3 Their nobles send their little ones to the waters.

They come to the cisterns,

and find no water.

They return with their vessels empty.

They are disappointed and confounded,

and cover their heads.

4 Because of the ground which is cracked,

because no rain has been in the land,

the plowmen are disappointed.

They cover their heads.

5 Yes, the doe in the field also calves and forsakes her young,

because there is no grass.

6 The wild donkeys stand on the bare heights.

They pant for air like jackals.

Their eyes fail,

because there is no vegetation.

7 Though our iniquities testify against us,

work for your name’s sake, Yahweh;

for our rebellions are many.

We have sinned against you.

8 You hope of Israel,

its Savior in the time of trouble,

why should you be as a foreigner in the land,

and as a wayfaring man who turns aside to stay for a night?

9 Why should you be like a scared man,

as a mighty man who can’t save?

Yet you, Yahweh, are in the middle of us,

and we are called by your name.

Don’t leave us.

10 Yahweh says to this people:

"Even so they have loved to wander.

They have not restrained their feet.

Therefore Yahweh does not accept them.

Now he will remember their iniquity,

and punish them for their sins."

11 Yahweh said to me, "Don’t pray for this people for their good. 12 When they fast, I will not hear their cry; and when they offer burnt offering and meal offering, I will not accept them; but I will consume them by the sword, by famine, and by pestilence."

13 Then I said, "Ah, Lord Yahweh! Behold, the prophets tell them, ‘You will not see the sword, neither will you have famine; but I will give you assured peace in this place.’"

14 Then Yahweh said to me, "The prophets prophesy lies in my name. I didn’t send them. I didn’t command them. I didn’t speak to them. They prophesy to you a lying vision, divination, and a thing of nothing, and the deceit of their own heart. 15 Therefore Yahweh says concerning the prophets who prophesy in my name, but I didn’t send them, yet they say, ‘Sword and famine will not be in this land.’ Those prophets will be consumed by sword and famine. 16 The people to whom they prophesy will be cast out in the streets of Jerusalem because of the famine and the sword. They will have no one to bury them—them, their wives, their sons, or their daughters, for I will pour their wickedness on them.

17 "You shall say this word to them:

"‘Let my eyes run down with tears night and day,

and let them not cease;

for the virgin daughter of my people is broken with a great breach,

with a very grievous wound.

18 If I go out into the field,

then behold, the slain with the sword!

If I enter into the city,

then behold, those who are sick with famine!

For both the prophet and the priest go about in the land,

and have no knowledge.’"

19 Have you utterly rejected Judah?

Has your soul loathed Zion?

Why have you struck us, and there is no healing for us?

We looked for peace, but no good came;

and for a time of healing, and behold, dismay!

20 We acknowledge, Yahweh, our wickedness,

and the iniquity of our fathers;

for we have sinned against you.

21 Do not abhor us, for your name’s sake.

Do not disgrace the throne of your glory.

Remember, and don’t break your covenant with us.

22 Are there any among the vanities of the nations that can cause rain?

Or can the sky give showers?

Aren’t you he, Yahweh our God?

Therefore we will wait for you;

for you have made all these things.

1 Az Úrnak szava, a mit Jeremiásnak szólott a szárazság felõl:

2 Gyászol Júda, és kapui roskadoznak; szomorkodnak a földön, és Jeruzsálem kiáltása felszáll.

3 Fejedelmeik is kiküldik gyermekeiket vízért: elmennek a kútakig, nem találnak vizet; visszatérnek üres edényekkel; szégyenkeznek és pironkodnak, és befedik fejöket.

4 A föld miatt, a mely retteg, mert nem esett esõ a földön, szégyenkeznek a szántóvetõk, és befedik fejöket.

5 Még a szarvas-üszõ is megellik a mezõn, és ott hagyja [fiát,] mert nincsen fû.

6 A vadszamarak pedig a sziklához állanak, levegõ után kapkodnak, mint a tengeri szörnyek, szemeik eltikkadnak, mert nincs fû.

7 Ha bûneink ellenünk tanúskodnak: cselekedjél Uram a te nevedért, mert temérdek a mi törvényszegésünk; vétkeztünk ellened!

8 Izráel reménysége, megszabadítója a nyomorúság idején! Miért vagy e földön úgy, mint valami jövevény és mint valami utas, a ki éjjeli szállásra tér be?

9 Miért vagy olyan, mint a megriasztott férfi; mint a vitéz, a ki nem tud segíteni? Hiszen te közöttünk vagy, Uram, és mi a te nevedrõl neveztetünk; ne hagyj el minket!

10 Ezt mondja az Úr e népnek: Úgy szerettek ide-oda futkározni, lábaikat meg nem tartóztatták! Azért az Úr nem kedvelte õket. Most megemlékezik az õ bûnökrõl, és vétkeikért megfenyíti õket.

11 És mondá nékem az Úr: Ne könyörögj e népért, az õ javára.

12 Mikor bõjtölnek, én meg nem hallgatom kiáltozásukat, és ha égõáldozatot vagy ételáldozatot készítenek, nem lesznek kedvesek elõttem; sõt fegyverrel, éhséggel és döghalállal irtom ki õket.

13 És mondék: Ah, Uram Isten! Hiszen a próféták mondják vala nékik: Fegyvert nem láttok, éhség sem lesz rajtatok, sõt állandó békességet adok néktek ezen a helyen.

14 És monda az Úr nékem: Hazugságot prófétálnak a próféták az én nevemben; nem küldtem õket, nem parancsoltam nékik, nem is beszéltem velök; hazug látomást, varázslást, hiábavalóságot és szívbeli csalárdságot jövendölnek néktek.

15 Azért ezt mondja az Úr a próféták felõl, a kik az én nevemben prófétálnak, holott én nem küldtem õket és mégis azt mondják: fegyver és éhség nem lesz e földön: Fegyver és éhség miatt vesznek el azok a próféták!

16 A nép pedig, a melynek õk prófétálnak, ott hever majd Jeruzsálem utczáin az éhség és a fegyver miatt, és nem lesz, a ki eltemesse õket, õket és feleségeiket, fiaikat és leányaikat; így zúdítom rájok gonoszságukat!

17 Azért e szavakat mondjad nékik: Szemeim könyeket hullatnak éjjel és nappal, és nem szünnek meg; mert nagy rontással rontatott meg a szûz, az én népemnek leánya, igen fájdalmas vereséggel.

18 Ha kimegyek a mezõre, hát ímé fegyver által levágottak; ha bemegyek a városba, hát ímé éhség miatt elepedtek [vannak ott!] Bizony próféta is, pap is olyan földre költöznek, a melyet nem ismernek!

19 Egészen elvetetted-é Júdát, avagy a Siont útálja-é lelked? miért vertél úgy meg, hogy semmi orvosságunk se legyen? Békességet vártunk, de nincs semmi jó; és gyógyulásnak idejét, de ímé, [itt van] a rettegés!

20 Ismerjük Uram a mi gonoszságainkat, atyáink bûnét; bizony vétkeztünk ellened!

21 Ne vesd meg a te nevedért; ne gyalázd meg a te dicsõségednek székét! Emlékezzél; ne rontsd meg a te velünk való szövetségedet!

22 Vannak-é a pogányok bálványai között, a kik esõt adhatnak? És ad-é záporokat az ég? Avagy nem te vagy-é a mi Urunk Istenünk, és nem benned kell-é bíznunk, hiszen te cselekedted mindezt!