1 Let’s fear therefore, lest perhaps anyone of you should seem to have come short of a promise of entering into his rest. 2 For indeed we have had good news preached to us, even as they also did, but the word they heard didn’t profit them, because it wasn’t mixed with faith by those who heard. 3 For we who have believed do enter into that rest, even as he has said, "As I swore in my wrath, they will not enter into my rest;" although the works were finished from the foundation of the world. 4 For he has said this somewhere about the seventh day, "God rested on the seventh day from all his works;" 5 and in this place again, "They will not enter into my rest."

6 Seeing therefore it remains that some should enter into it, and they to whom the good news was preached before failed to enter in because of disobedience, 7 he again defines a certain day, "today", saying through David so long a time afterward (just as has been said),

"Today if you will hear his voice,

don’t harden your hearts."

8 For if Joshua had given them rest, he would not have spoken afterward of another day. 9 There remains therefore a Sabbath rest for the people of God. 10 For he who has entered into his rest has himself also rested from his works, as God did from his. 11 Let’s therefore give diligence to enter into that rest, lest anyone fall after the same example of disobedience. 12 For the word of God is living and active, and sharper than any two-edged sword, piercing even to the dividing of soul and spirit, of both joints and marrow, and is able to discern the thoughts and intentions of the heart. 13 There is no creature that is hidden from his sight, but all things are naked and laid open before the eyes of him to whom we must give an account.

14 Having then a great high priest who has passed through the heavens, Jesus, the Son of God, let’s hold tightly to our confession. 15 For we don’t have a high priest who can’t be touched with the feeling of our infirmities, but one who has been in all points tempted like we are, yet without sin. 16 Let’s therefore draw near with boldness to the throne of grace, that we may receive mercy and may find grace for help in time of need.

1 Óvakodjunk tehát, hogy mivel megvan az õ nyugodalmába való bemenetel ígérete, valaki közületek fogyatkozásban levõnek ne láttassék.

2 Mert nékünk is hirdettetett az evangyéliom, miképen azoknak: de nem használt nékik a hallott beszéd, mivel nem párosították hittel azok, a kik hallották.

3 Mert mi, hívõk, bemegyünk a nyugodalomba, miképen megmondotta: A mint megesküdtem az én haragomban, nem fognak bemenni az én nyugodalmamba; jóllehet munkáit a világ megalapításától kezdve bevégezte.

4 Mert valahol a hetedik napról ekképen szólott: És megnyugovék Isten a hetedik napon minden õ cselekedeteitõl.

5 És ugyanabban ismét: Nem mennek be az én nyugodalmamba.

6 Mivelhogy annakokáért áll az, hogy némelyek bemennek abba, és a kiknek elõször hirdettetett az evangyéliom, nem mentek be engedetlenség miatt:

7 Ismét határoz egy napot: Ma, szólván Dávid által annnyi idõ multán, a mint elõbb mondva volt. Ma, ha az õ szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveiteket.

8 Mert ha õket Józsué nyugodalomba helyezte volna, nem szólana azok után más napról.

9 Annakokáért megvan a szombatja az Isten népének.

10 Mert a ki bement az õ nyugodalmába, az maga is megnyugodott cselekedeteitõl, a miképen Isten is a magáéitól,

11 Igyekezzünk tehát bemenni abba a nyugodalomba, hogy valaki a hitetlenségnek ugyanazon példájába ne essék.

12 Mert az Istennek beszéde élõ és ható, és élesebb minden kétélû fegyvernél, és elhat a szívnek és léleknek, az ízeknek és a velõknek megoszlásáig, és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait.

13 És nincsen oly teremtmény, a mely nyilvánvaló nem volna elõtte, sõt mindenek meztelenek és leplezetlenek annak szemei elõtt, a kirõl mi beszélünk.

14 Lévén annakokáért nagy fõpapunk, a ki áthatolt az egeken, Jézus, az Istennek Fia, ragaszkodjunk vallásunkhoz.

15 Mert nem oly fõpapunk van, a ki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem a ki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bûnt.

16 Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk, alkalmas idõben való segítségül.