1 Then Jonah prayed to Yahweh, his God, out of the fish’s belly. 2 He said,
"I called because of my affliction to Yahweh.
He answered me.
Out of the belly of Sheol I cried.
You heard my voice.
3 For you threw me into the depths,
in the heart of the seas.
The flood was all around me.
All your waves and your billows passed over me.
4 I said, ‘I have been banished from your sight;
yet I will look again toward your holy temple.’
5 The waters surrounded me,
even to the soul.
The deep was around me.
The weeds were wrapped around my head.
6 I went down to the bottoms of the mountains.
The earth barred me in forever;
yet you have brought my life up from the pit, Yahweh my God.
7 "When my soul fainted within me, I remembered Yahweh.
My prayer came in to you, into your holy temple.
8 Those who regard vain idols forsake their own mercy.
9 But I will sacrifice to you with the voice of thanksgiving.
I will pay that which I have vowed.
Salvation belongs to Yahweh."
10 Then Yahweh spoke to the fish, and it vomited out Jonah on the dry land.
Domínio Público. Esta tradução bíblica de domínio público é trazida a você por cortesia de eBible.org.
1 Az Úr pedig egy nagy halat rendelt, hogy benyelje Jónást. És lõn Jónás a halnak gyomrában három nap és három éjjel.2 És könyörge Jónás az Úrnak, az õ Istenének a halnak gyomrából.3 És mondá: Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték és meghallgata engem; a Seol torkából sikolték [és] meghallád az én szómat.4 Mert mélységbe vetettél engem, tenger közepébe, és körülfogott engem a víz; örvényeid és habjaid mind átmentek rajtam!5 És én mondám: Elvettettem a te szemeid elõl; vajha láthatnám még szentséged templomát!6 Körülvettek engem a vizek lelkemig, mély ár kerített be engem, hinár szövõdött fejemre.7 A hegyek alapjáig sülyedtem alá; [bezáródtak] a föld závárjai felettem örökre! Mindazáltal kiemelted éltemet a mulásból, oh Uram, Istenem!8 Mikor elcsüggedt bennem az én lelkem, megemlékeztem az Úrról, és bejutott az én könyörgésem te hozzád, a te szentséged templomába.9 A kik hiú bálványokra ügyelnek, elhagyják boldogságukat;10 De én hálaadó szóval áldozom néked; megadom, a mit fogadtam. Az Úré a szabadítás. [ (Jonah 2:11) És szóla az Úr a halnak, és kiveté Jónást a szárazra. ]