1 When he went into the house of one of the rulers of the Pharisees on a Sabbath to eat bread, they were watching him. 2 Behold, a certain man who had dropsy was in front of him. 3 Jesus, answering, spoke to the lawyers and Pharisees, saying, "Is it lawful to heal on the Sabbath?"

4 But they were silent.

He took him, and healed him, and let him go. 5 He answered them, "Which of you, if your son or an ox fell into a well, wouldn’t immediately pull him out on a Sabbath day?"

6 They couldn’t answer him regarding these things.

7 He spoke a parable to those who were invited, when he noticed how they chose the best seats, and said to them, 8 "When you are invited by anyone to a wedding feast, don’t sit in the best seat, since perhaps someone more honorable than you might be invited by him, 9 and he who invited both of you would come and tell you, ‘Make room for this person.’ Then you would begin, with shame, to take the lowest place. 10 But when you are invited, go and sit in the lowest place, so that when he who invited you comes, he may tell you, ‘Friend, move up higher.’ Then you will be honored in the presence of all who sit at the table with you. 11 For everyone who exalts himself will be humbled, and whoever humbles himself will be exalted."

12 He also said to the one who had invited him, "When you make a dinner or a supper, don’t call your friends, nor your brothers, nor your kinsmen, nor rich neighbors, or perhaps they might also return the favor, and pay you back. 13 But when you make a feast, ask the poor, the maimed, the lame, or the blind; 14 and you will be blessed, because they don’t have the resources to repay you. For you will be repaid in the resurrection of the righteous."

15 When one of those who sat at the table with him heard these things, he said to him, "Blessed is he who will feast in God’s Kingdom!"

16 But he said to him, "A certain man made a great supper, and he invited many people. 17 He sent out his servant at supper time to tell those who were invited, ‘Come, for everything is ready now.’ 18 They all as one began to make excuses.

"The first said to him, ‘I have bought a field, and I must go and see it. Please have me excused.’

19 "Another said, ‘I have bought five yoke of oxen, and I must go try them out. Please have me excused.’

20 "Another said, ‘I have married a wife, and therefore I can’t come.’

21 "That servant came, and told his lord these things. Then the master of the house, being angry, said to his servant, ‘Go out quickly into the streets and lanes of the city, and bring in the poor, maimed, blind, and lame.’

22 "The servant said, ‘Lord, it is done as you commanded, and there is still room.’

23 "The lord said to the servant, ‘Go out into the highways and hedges, and compel them to come in, that my house may be filled. 24 For I tell you that none of those men who were invited will taste of my supper.’"

25 Now great multitudes were going with him. He turned and said to them, 26 "If anyone comes to me, and doesn’t disregard his own father, mother, wife, children, brothers, and sisters, yes, and his own life also, he can’t be my disciple. 27 Whoever doesn’t bear his own cross and come after me, can’t be my disciple. 28 For which of you, desiring to build a tower, doesn’t first sit down and count the cost, to see if he has enough to complete it? 29 Or perhaps, when he has laid a foundation and isn’t able to finish, everyone who sees begins to mock him, 30 saying, ‘This man began to build and wasn’t able to finish.’ 31 Or what king, as he goes to encounter another king in war, will not sit down first and consider whether he is able with ten thousand to meet him who comes against him with twenty thousand? 32 Or else, while the other is yet a great way off, he sends an envoy and asks for conditions of peace. 33 So therefore, whoever of you who doesn’t renounce all that he has, he can’t be my disciple.

34 "Salt is good, but if the salt becomes flat and tasteless, with what do you season it? 35 It is fit neither for the soil nor for the manure pile. It is thrown out. He who has ears to hear, let him hear."

1 És lõn mikor a fõfarizeusok közül egynek házához ment szombatnapon kenyeret enni, azok leselkednek vala õ utána.

2 És ímé egy vízkóros ember vala õ elõtte.

3 És felelvén Jézus, szóla a törvénytudóknak és a farizeusoknak, mondván: Szabad-é szombat[nap]on gyógyítani?

4 Azok pedig hallgatának. És õ megfogván azt, meggyógyítá és elbocsátá.

5 És felelvén nékik, monda: Ki az közületek, a kinek szamara vagy ökre a kútba esik, és nem vonja ki azt azonnal szombatnapon?

6 És nem felelhetnek vala õ ellene semmit ezekre.

7 És egy példázatot monda a hivatalosoknak, mikor észre vevé, mimódon válogatják a fõ helyeket; mondván nékik:

8 Mikor valaki lakodalomba hív, ne ülj a fõ helyre; mert netalán náladnál nagyobb tiszteletben álló embert is hivott meg az,

9 És eljövén az, a ki mind téged, mind azt meghívta, ezt mondja majd néked: Engedd ennek a helyet! És akkor szégyennel az utolsó helyre fogsz ülni.

10 Hanem mikor meghívnak, menj el és ülj le az utolsó helyre; hogy mikor eljõ az, a ki téged meghívott, ezt mondja néked: Barátom ülj feljebb! Akkor néked dicsõséged lesz azok elõtt, a kik veled együtt ülnek.

11 Mert mindenki, a ki magát felmagasztalja, megaláztatik; és a ki magát megalázza, felmagasztaltatik.

12 Monda pedig annak is, a ki õt meghívta: Mikor ebédet vagy vacsorát készítesz, ne hívd barátaidat, se testvéreidet, se rokonaidat, se gazdag szomszédaidat; nehogy viszont õk is meghívjanak téged, és visszafizessék néked.

13 Hanem mikor lakomát készítesz, hívd a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat, vakokat:

14 És boldog leszel; mivelhogy nem fizethetik vissza néked; mert majd visszafizettetik néked az igazak feltámadásakor.

15 Hallván pedig ezeket egy azok közül, a kik [õ vele] együtt ülnek vala, monda néki: Boldog az, a ki eszik kenyeret az Isten országában.

16 Õ pedig monda annak: Egy ember készíte nagy vacsorát, és sokakat meghíva;

17 És elküldé szolgáját a vacsora idején, hogy megmondja a hivatalosoknak: Jertek el, mert immár minden kész!

18 És mindnyájan egyenlõképen kezdék magokat mentegetni. Az elsõ monda néki: Szántóföldet vettem, és ki kell mennem, hogy azt meglássam; kérlek téged, ments ki engem!

19 És másik monda: Öt iga ökröt vettem, és elmegyek, hogy azokat megpróbáljam; kérlek téged, ments ki engem!

20 A másik pedig monda: Feleséget vettem, és azért nem mehetek.

21 Mikor azért az a szolga haza ment, megmondá ezeket az õ urának. Akkor megharagudván a gazda, monda az õ szolgájának: Eredj hamar a város utczáira és szorosaira, és a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat és vakokat hozd be ide.

22 És monda a szolga: Uram, meglett a mint parancsolád, és mégis van hely.

23 Akkor monda az úr a szolgának: Eredj el az utakra és a sövényekhez, és kényszeríts bejõni [mindenkit], hogy megteljék az én házam.

24 Mert mondom néktek, hogy senki azok közül a hivatalos férfiak közül meg nem kóstolja az én vacsorámat.

25 Megy vala pedig õ vele nagy sokaság; és megfordulván, monda azoknak:

26 Ha valaki én hozzám jõ, és meg nem gyûlöli az õ atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, fitestvéreit és nõtestvéreit, sõt még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom.

27 És valaki nem hordozza az õ keresztjét, és én utánam jõ, nem lehet az én tanítványom.

28 Mert ha közületek valaki tornyot akar építeni, nemde elõször leülvén felszámítja a költséget, ha van-é mivel elvégezze?

29 Nehogy minekutána fundamentomot vetett, és elvégezni nem bírja, csúfolni kezdje õt mindenki, a ki látja,

30 Ezt mondván: Ez az ember elkezdette az építést, és nem bírta véghez vinni!

31 Vagy valamely király, mikor háborúba megy, hogy egy másik királlyal megütközzék, nemde leülvén elõször tanácskozik, hogy tízezerrel szembeszállhat-é azzal, a ki õ ellene húszezerrel jött?

32 Mert különben még mikor amaz távol van, követséget küldvén, megkérdezi a békefeltételeket.

33 Ezenképen azért valaki közületek búcsút nem vesz minden javaitól, nem lehet az én tanítványom.

34 Jó a só: de ha a só megízetlenül, mivel sózzák meg?

35 Sem a földre, sem a trágyára nem alkalmas: kivetik azt. A kinek van füle a hallásra, hallja.