1 He said to the disciples, "It is impossible that no occasions of stumbling should come, but woe to him through whom they come! 2 It would be better for him if a millstone were hung around his neck, and he were thrown into the sea, rather than that he should cause one of these little ones to stumble. 3 Be careful. If your brother sins against you, rebuke him. If he repents, forgive him. 4 If he sins against you seven times in the day, and seven times returns, saying, ‘I repent,’ you shall forgive him."

5 The apostles said to the Lord, "Increase our faith."

6 The Lord said, "If you had faith like a grain of mustard seed, you would tell this sycamore tree, ‘Be uprooted and be planted in the sea,’ and it would obey you. 7 But who is there among you, having a servant plowing or keeping sheep, that will say when he comes in from the field, ‘Come immediately and sit down at the table’? 8 Wouldn’t he rather tell him, ‘Prepare my supper, clothe yourself properly, and serve me while I eat and drink. Afterward you shall eat and drink’? 9 Does he thank that servant because he did the things that were commanded? I think not. 10 Even so you also, when you have done all the things that are commanded you, say, ‘We are unworthy servants. We have done our duty.’"

11 As he was on his way to Jerusalem, he was passing along the borders of Samaria and Galilee. 12 As he entered into a certain village, ten men who were lepers met him, who stood at a distance. 13 They lifted up their voices, saying, "Jesus, Master, have mercy on us!"

14 When he saw them, he said to them, "Go and show yourselves to the priests." As they went, they were cleansed. 15 One of them, when he saw that he was healed, turned back, glorifying God with a loud voice. 16 He fell on his face at Jesus’ feet, giving him thanks; and he was a Samaritan.

17 Jesus answered, "Weren’t the ten cleansed? But where are the nine? 18 Were there none found who returned to give glory to God, except this foreigner?" 19 Then he said to him, "Get up, and go your way. Your faith has healed you."

20 Being asked by the Pharisees when God’s Kingdom would come, he answered them, "God’s Kingdom doesn’t come with observation; 21 neither will they say, ‘Look, here!’ or, ‘Look, there!’ for behold, God’s Kingdom is within you."

22 He said to the disciples, "The days will come when you will desire to see one of the days of the Son of Man, and you will not see it. 23 They will tell you, ‘Look, here!’ or ‘Look, there!’ Don’t go away or follow after them, 24 for as the lightning, when it flashes out of one part under the sky, shines to another part under the sky, so will the Son of Man be in his day. 25 But first, he must suffer many things and be rejected by this generation. 26 As it was in the days of Noah, even so it will also be in the days of the Son of Man. 27 They ate, they drank, they married, and they were given in marriage until the day that Noah entered into the ship, and the flood came and destroyed them all. 28 Likewise, even as it was in the days of Lot: they ate, they drank, they bought, they sold, they planted, they built; 29 but in the day that Lot went out from Sodom, it rained fire and sulfur from the sky and destroyed them all. 30 It will be the same way in the day that the Son of Man is revealed. 31 In that day, he who will be on the housetop and his goods in the house, let him not go down to take them away. Let him who is in the field likewise not turn back. 32 Remember Lot’s wife! 33 Whoever seeks to save his life loses it, but whoever loses his life preserves it. 34 I tell you, in that night there will be two people in one bed. One will be taken and the other will be left. 35 There will be two grinding grain together. One will be taken and the other will be left." 36

37 They, answering, asked him, "Where, Lord?"

He said to them, "Where the body is, there the vultures will also be gathered together."

1 Monda pedig a tanítványoknak: Lehetetlen dolog, hogy botránkozások ne essenek; de jaj annak, a ki által esnek.

2 Jobb annak, ha egy malomkövet vetnek a nyakába, és ha a tengerbe vettetik, hogynem mint egyet e kicsinyek közül megbotránkoztasson.

3 Õrizzétek meg magatokat: ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, dorgáld meg õt; és ha megtér, bocsáss meg néki.

4 És ha egy napon hétszer vétkezik ellened, és egy napon hétszer te hozzád tér, mondván: Megbántam; megbocsáss néki.

5 És mondának az apostolok az Úrnak: Növeljed a mi hitünket!

6 Monda pedig az Úr: Ha annyi hitetek volna, mint a mustármag, ezt mondanátok ím ez eperfának: Szakadj ki gyökerestõl, és plántáltassál a tengerbe; és engede néktek.

7 Kicsoda pedig ti közületek az, a ki, ha egy szolgája van, és az szánt vagy legeltet, tüstént azt mondja annak, mihelyt a mezõrõl megjõ: Jer elõ, ülj asztalhoz?

8 Sõt nem ezt mondja-e néki: Készíts vacsorámra valót, és felövezvén magadat, szolgálj nékem, míg én eszem és iszom; és azután egyél és igyál te?

9 Avagy megköszöni-é annak a szolgának, hogy azt mívelte, a mit néki parancsolt? Nem gondolom.

10 Ezenképen ti is, ha mindazokat megcselekedtétek, a mik néktek parancsoltattak, mondjátok, hogy: Haszontalan szolgák vagyunk; mert a mit kötelesek voltunk cselekedni, azt cselekedtük.

11 És lõn, mikor útban vala Jeruzsálem felé, hogy õ Samariának és Galileának közepette méne által.

12 És mikor egy faluba beméne, jöve elébe tíz bélpoklos férfi, kik távol megállának:

13 És felemelék szavokat, mondván: Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!

14 És mikor õket látta, monda nékik: Elmenvén mutassátok meg magatokat a papoknak. És lõn, hogy míg odamenének, megtisztulának.

15 Egy pedig õ közülök, mikor látta, hogy meggyógyult, visszatére, dicsõítvén az Istent nagy szóval;

16 És arczczal leborula az õ lábainál hálákat adván néki: és az Samariabeli vala.

17 Felelvén pedig Jézus, monda: Avagy nem tízen tisztulának-é meg? A kilencze pedig hol van?

18 Nem találkoztak a kik visszatértek volna dicsõséget adni az Istennek, csak ez az idegen?

19 És monda néki: Kelj föl, és menj el: a te hited téged megtartott.

20 Megkérdeztetvén pedig a farizeusoktól, mikor jõ el az Isten országa, felele nékik és monda: Az Isten országa nem szemmel láthatólag jõ el.

21 Sem azt nem mondják: Ímé itt, vagy: Ímé amott [van]; mert ímé az Isten országa ti bennetek van.

22 Monda pedig a tanítványoknak: Eljõ az idõ, mikor kívántok látni egyet az ember Fiának napjai közül, és nem láttok.

23 És mondják majd néktek: Ímé itt, vagy: Ímé amott [van]; de ne menjetek el, és ne kövessétek:

24 Mert miként a felvillanó villámlás az ég aljától az ég aljáig fénylik; úgy lesz az embernek Fia is az õ napján.

25 De elõbb sokat kell néki szenvednie és megvettetnie e nemzetségtõl.

26 És miként a Noé napjaiban lett, úgy lesz az ember Fiának napjaiban is.

27 Ettek, ittak, házasodtak, férjhezmentek mindama napig, a melyen Noé a bárkába beméne, és eljöve az özönvíz, és mindeneket elveszte.

28 Hasonlóképen mint a Lót napjaiban is lett; ettek, ittak, vettek, adtak, ültettek, építettek;

29 De a mely napon kiment Lót Sodomából, tûz és kénkõ esett az égbõl, és mindenkit elvesztett:

30 Ezenképen lesz azon a napon, melyen az embernek Fia megjelenik.

31 Az nap, a ki a háztetõn lesz, és az õ holmija a házban, ne szálljon le, hogy elvigye; és a ki a mezõn, azonképen ne forduljon hátra.

32 Emlékezzetek Lót feleségére!

33 Valaki igyekezik az õ életét megtartani, elveszti azt, és valaki elveszti azt, megeleveníti azt.

34 Mondom néktek, azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik.

35 Két asszony õröl együtt; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik.

36 Ketten lesznek a mezõn; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik.

37 És felelvén, mondának néki: Hol, Uram? Õ pedig monda nékik: a hol a test, oda gyûlnek a saskeselyûk.