1 Now the feast of unleavened bread, which is called the Passover, was approaching. 2 The chief priests and the scribes sought how they might put him to death, for they feared the people.

3 Satan entered into Judas, who was also called Iscariot, who was counted with the twelve. 4 He went away and talked with the chief priests and captains about how he might deliver him to them. 5 They were glad, and agreed to give him money. 6 He consented and sought an opportunity to deliver him to them in the absence of the multitude.

7 The day of unleavened bread came, on which the Passover must be sacrificed. 8 Jesus sent Peter and John, saying, "Go and prepare the Passover for us, that we may eat."

9 They said to him, "Where do you want us to prepare?"

10 He said to them, "Behold, when you have entered into the city, a man carrying a pitcher of water will meet you. Follow him into the house which he enters. 11 Tell the master of the house, ‘The Teacher says to you, "Where is the guest room, where I may eat the Passover with my disciples?"’ 12 He will show you a large, furnished upper room. Make preparations there."

13 They went, found things as Jesus had told them, and they prepared the Passover.

14 When the hour had come, he sat down with the twelve apostles. 15 He said to them, "I have earnestly desired to eat this Passover with you before I suffer, 16 for I tell you, I will no longer by any means eat of it until it is fulfilled in God’s Kingdom." 17 He received a cup, and when he had given thanks, he said, "Take this and share it among yourselves, 18 for I tell you, I will not drink at all again from the fruit of the vine, until God’s Kingdom comes."

19 He took bread, and when he had given thanks, he broke and gave it to them, saying, "This is my body which is given for you. Do this in memory of me." 20 Likewise, he took the cup after supper, saying, "This cup is the new covenant in my blood, which is poured out for you. 21 But behold, the hand of him who betrays me is with me on the table. 22 The Son of Man indeed goes as it has been determined, but woe to that man through whom he is betrayed!"

23 They began to question among themselves which of them it was who would do this thing.

24 A dispute also arose among them, which of them was considered to be greatest. 25 He said to them, "The kings of the nations lord it over them, and those who have authority over them are called ‘benefactors.’ 26 But not so with you. Rather, the one who is greater among you, let him become as the younger, and one who is governing, as one who serves. 27 For who is greater, one who sits at the table, or one who serves? Isn’t it he who sits at the table? But I am among you as one who serves.

28 "But you are those who have continued with me in my trials. 29 I confer on you a kingdom, even as my Father conferred on me, 30 that you may eat and drink at my table in my Kingdom. You will sit on thrones, judging the twelve tribes of Israel."

31 The Lord said, "Simon, Simon, behold, Satan asked to have all of you, that he might sift you as wheat, 32 but I prayed for you, that your faith wouldn’t fail. You, when once you have turned again, establish your brothers."

33 He said to him, "Lord, I am ready to go with you both to prison and to death!"

34 He said, "I tell you, Peter, the rooster will by no means crow today until you deny that you know me three times."

35 He said to them, "When I sent you out without purse, bag, and sandals, did you lack anything?"

They said, "Nothing."

36 Then he said to them, "But now, whoever has a purse, let him take it, and likewise a bag. Whoever has none, let him sell his cloak, and buy a sword. 37 For I tell you that this which is written must still be fulfilled in me: ‘He was counted with transgressors.’ For that which concerns me is being fulfilled."

38 They said, "Lord, behold, here are two swords."

He said to them, "That is enough."

39 He came out and went, as his custom was, to the Mount of Olives. His disciples also followed him. 40 When he was at the place, he said to them, "Pray that you don’t enter into temptation."

41 He was withdrawn from them about a stone’s throw, and he knelt down and prayed, 42 saying, "Father, if you are willing, remove this cup from me. Nevertheless, not my will, but yours, be done."

43 An angel from heaven appeared to him, strengthening him. 44 Being in agony, he prayed more earnestly. His sweat became like great drops of blood falling down on the ground.

45 When he rose up from his prayer, he came to the disciples and found them sleeping because of grief, 46 and said to them, "Why do you sleep? Rise and pray that you may not enter into temptation."

47 While he was still speaking, a crowd appeared. He who was called Judas, one of the twelve, was leading them. He came near to Jesus to kiss him. 48 But Jesus said to him, "Judas, do you betray the Son of Man with a kiss?"

49 When those who were around him saw what was about to happen, they said to him, "Lord, shall we strike with the sword?" 50 A certain one of them struck the servant of the high priest, and cut off his right ear.

51 But Jesus answered, "Let me at least do this"—and he touched his ear and healed him. 52 Jesus said to the chief priests, captains of the temple, and elders, who had come against him, "Have you come out as against a robber, with swords and clubs? 53 When I was with you in the temple daily, you didn’t stretch out your hands against me. But this is your hour, and the power of darkness."

54 They seized him and led him away, and brought him into the high priest’s house. But Peter followed from a distance. 55 When they had kindled a fire in the middle of the courtyard and had sat down together, Peter sat among them. 56 A certain servant girl saw him as he sat in the light, and looking intently at him, said, "This man also was with him."

57 He denied Jesus, saying, "Woman, I don’t know him."

58 After a little while someone else saw him and said, "You also are one of them!"

But Peter answered, "Man, I am not!"

59 After about one hour passed, another confidently affirmed, saying, "Truly this man also was with him, for he is a Galilean!"

60 But Peter said, "Man, I don’t know what you are talking about!" Immediately, while he was still speaking, a rooster crowed. 61 The Lord turned and looked at Peter. Then Peter remembered the Lord’s word, how he said to him, "Before the rooster crows you will deny me three times." 62 He went out, and wept bitterly.

63 The men who held Jesus mocked him and beat him. 64 Having blindfolded him, they struck him on the face and asked him, "Prophesy! Who is the one who struck you?" 65 They spoke many other things against him, insulting him.

66 As soon as it was day, the assembly of the elders of the people were gathered together, both chief priests and scribes, and they led him away into their council, saying, 67 "If you are the Christ, tell us."

But he said to them, "If I tell you, you won’t believe, 68 and if I ask, you will in no way answer me or let me go. 69 From now on, the Son of Man will be seated at the right hand of the power of God."

70 They all said, "Are you then the Son of God?"

He said to them, "You say it, because I am."

71 They said, "Why do we need any more witness? For we ourselves have heard from his own mouth!"

1 Elközelgetett pedig a kovásztalan kenyerek ünnepe, mely husvétnak mondatik.

2 És a fõpapok és az írástudók keresnek vala módot, hogyan öljék meg õt; mert féltek a néptõl.

3 Beméne pedig a Sátán Júdásba, ki Iskáriótesnek neveztetik, és a tizenkettõnek számából vala;

4 És elmenvén, megbeszélé a fõpapokkal és a vezérekkel, mimódon adja õt nékik kezökbe.

5 És azok örülének, és megszerzõdének, hogy pénzt adnak néki;

6 Õ pedig megigéré, és keres vala jó alkalmat, hogy õt nékik kezökbe adja zenebona nélkül.

7 Eljöve pedig a kovásztalan kenyerek napja, melyen meg kelle öletni a husvéti báránynak;

8 És elküldé Pétert és Jánost, mondván: Elmenvén, készítsétek el nékünk a husvéti bárányt, hogy megegyük.

9 Õk pedig mondának néki: Hol akarod, hogy elkészítsük?

10 És õ monda nékik: Ímé, mikor bementek a városba, szembe jõ veletek egy ember, ki egy korsó vizet visz; kövessétek õt abba a házba, a melybe bemegy.

11 És mondjátok a ház gazdájának: Ezt mondja néked a Mester: Hol van az a szállás, a hol megeszem az én tanítványaimmal a husvéti bárányt?

12 És õ mutat néktek egy nagy vacsoráló helyet, berendezve, ott készítsétek el.

13 Elmenvén pedig, úgy találák, a mint mondta nékik; és elkészíték a húsvéti bárányt.

14 És mikor eljött az idõ, asztalhoz üle, és a tizenkét apostol õ vele egyetembe.

15 És monda nékik: Kívánva kívántam a husvéti bárányt megenni veletek, melõtt én szenvednék:

16 Mert mondom néktek, hogy többé nem eszem abból, míglen beteljesedik az Isten országában.

17 És [a] pohárt vévén, minekutána hálákat adott, monda: Vegyétek ezt, és osszátok el magatok között:

18 Mert mondom néktek, hogy nem iszom a szõlõtõkének gyümölcsébõl, míglen eljõ az Isten országa.

19 És minekutána a kenyeret vette, hálákat adván megszegé, és adá nékik, mondván: Ez az én testem, mely ti érettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.

20 Hasonlóképen a pohárt is, minekutána vacsorált, ezt mondván: E pohár amaz új szövetség az én véremben, mely ti érettetek kiontatik.

21 De ímé annak a keze, a ki engem elárul, velem van az asztalon.

22 És az embernek Fia jóllehet, elmegy, mint elvégeztetett: de jaj annak az embernek, a ki által elárultatik!

23 És õk kezdék egymás között kérdezni, vajjon ki lehet az õ közöttük, a ki ezt meg fogja tenni?

24 Támada pedig köztük versengés is, hogy ki tekinthetõ köztük nagyobbnak.

25 Õ pedig monda nékik: A pogányokon uralkodnak az õ királyaik, és a kiknek azokon hatalmuk van, jóltévõknek hivatnak.

26 De ti nem úgy: hanem a ki legnagyobb köztetek, olyan legyen, mint a ki legkisebb; és a ki fõ, mint a ki szolgál.

27 Mert melyik nagyobb, az-é, a ki asztalnál ül, vagy a ki szolgál? nemde a ki asztalnál ül? De én ti köztetek olyan vagyok, mint a ki szolgál.

28 Ti vagytok pedig azok, kik megmaradtatok én velem az én kísérteteimben;

29 Én azért adok néktek, miképen az én Atyám adott nékem, országot,

30 Hogy egyetek és igyatok az én asztalomon az én országomban, és üljetek királyi székeken, ítélvén az Izráelnek tizenkét nemzetségét.

31 Monda pedig az Úr: Simon! Simon! ímé a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát;

32 De én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited: te azért idõvel megtérvén, a te atyádfiait erõsítsed.

33 Õ pedig monda néki: Uram, te veled kész vagyok mind tömlöczre, mind halálra menni!

34 És õ monda: Mondom néked Péter: Ma nem szól addig a kakas, míg te háromszor meg nem tagadod, hogy ismersz engem.

35 És monda nékik: Mikor elküldtelek benneteket erszény, táska és saru nélkül, volt-é valamiben fogyatkozástok? Õk pedig mondának: Semmiben sem.

36 Monda azért nékik: De most, a kinek erszénye van elõvegye, hasonlóképen a táskát; és a kinek nincs, adja el felsõ ruháját, és vegyen szablyát.

37 Mert mondom néktek, hogy még ennek az írásnak be kell teljesülni rajtam, hogy: És a gonoszok közé számláltatott. Mert a mik reám vonatkoznak is, elvégeztetnek.

38 Azok pedig mondának: Uram, ímé van itt két szablya. Õ pedig monda: Elég.

39 És kimenvén, méne az õ szokása szerint az Olajfák hegyére; követék pedig õt az õ tanítványai is.

40 És mikor ott a helyen vala, monda nékik: Imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek.

41 És õ eltávozék tõlök mintegy kõhajításnyira; és térdre esvén, imádkozék,

42 Mondván: Atyám, ha akarod, távoztasd el tõlem e pohárt; mindazáltal ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen!

43 És angyal jelenék meg néki mennybõl, erõsítvén õt.

44 És haláltusában lévén, buzgóságosabban imádkozék; és az õ verítéke olyan vala, mint a nagy vércseppek, melyek a földre hullanak.

45 És minekutána fölkelt az imádkozástól, az õ tanítványaihoz menvén, aludva találá õket a szomorúság miatt,

46 És monda nékik: Mit alusztok? Keljetek fel és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek.

47 És mikor még beszéle, ímé sokaság [jöve,] melynek az méne elõtte, a ki Júdásnak neveztetik, egy a tizenkettõ közül: és közelgete Jézushoz, hogy õt megcsókolja.

48 Jézus pedig monda néki: Júdás, csókkal árulod el az embernek Fiát?

49 Látván pedig azok, a kik õ körülötte [valának,] a mi következik, mondának néki: Uram, vágjuk-é õket fegyverrel?

50 És közülök valaki megvágá a fõpap szolgáját, és levágá annak jobb fülét.

51 Felelvén pedig Jézus, monda: Elég eddig. És illetvén annak fülét, meggyógyítá azt.

52 Monda pedig Jézus azoknak, a kik õ hozzá mentek, a fõpapoknak, a templom tisztjeinek és a véneknek: Mint valami latorra, úgy jöttetek szablyákkal és fustélyokkal?

53 Mikor minden nap veletek voltam a templomban, a ti kezeiteket nem vetétek én reám; de ez a ti órátok, és a sötétségnek hatalma.

54 Megfogván azért õt, elvezeték, és elvivék a fõpap házába. Péter pedig követi vala távol.

55 És mikor tüzet gerjesztettek az udvar közepén, és õk együtt leültek, Péter is leüle õ velök.

56 És meglátván õt egy szolgálóleány, a mint a világosságnál ült, szemeit reá vetvén, monda: Ez is õ vele vala!

57 Õ pedig megtagadá õt, mondván: Asszony, nem ismerem õt!

58 És egy kevéssel azután más látván õt, monda: Te is azok közül való vagy! Péter pedig monda: Ember, nem vagyok!

59 És úgy egy óra mulva más valaki erõsíté, mondván: Bizony ez is vele vala: mert Galileából való is.

60 Monda pedig Péter: Ember, nem tudom, mit mondasz! És azonnal, mikor õ még beszélt, megszólalt a kakas.

61 És hátra fordulván az Úr, tekinte Péterre. És megemlékezék Péter az Úr szaváról, a mint néki mondta: Mielõtt a kakas szól, háromszor megtagadsz engem.

62 És kimenvén Péter, keservesen síra.

63 És azok a férfiak, a kik fogva tarták Jézust, csúfolják vala, vervén õt.

64 És [szemeit] betakarván, arczul csapdosák õt, és kérdezék õt, mondván: Prófétáld meg ki az, a ki téged vere?

65 És sok egyéb dolgot mondának néki, szidalmazván õt.

66 És a mint nappal lett, egybegyûle a nép véneinek tanácsa, fõpapok és írástudók: és vivék õt az õ gyülekezetükbe,

67 Mondván: Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nékünk. Monda pedig nékik: Ha mondom néktek, nem hiszitek:

68 De ha kérdezlek is, nem feleltek nékem, sem el nem bocsátotok.

69 Mostantól fogva ül az embernek Fia az Isten hatalmának jobbja felõl.

70 Mondának pedig mindnyájan: Te vagy tehát az Isten Fia? Õ pedig monda nékik: Ti mondjátok, hogy én vagyok!

71 Azok pedig mondának: Mi szükségünk van még bizonyságra? Hiszen mi magunk hallottuk az õ szájából.