1 Balaam said to Balak, "Build here seven altars for me, and prepare here seven bulls and seven rams for me."
2 Balak did as Balaam had spoken; and Balak and Balaam offered on every altar a bull and a ram. 3 Balaam said to Balak, "Stand by your burnt offering, and I will go. Perhaps Yahweh will come to meet me. Whatever he shows me I will tell you."
He went to a bare height. 4 God met Balaam, and he said to him, "I have prepared the seven altars, and I have offered up a bull and a ram on every altar."
5 Yahweh put a word in Balaam’s mouth, and said, "Return to Balak, and thus you shall speak."
6 He returned to him, and behold, he was standing by his burnt offering, he, and all the princes of Moab. 7 He took up his parable, and said,
"From Aram has Balak brought me,
the king of Moab from the mountains of the East.
Come, curse Jacob for me.
Come, defy Israel.
8 How shall I curse whom God has not cursed?
How shall I defy whom Yahweh has not defied?
9 For from the top of the rocks I see him.
From the hills I see him.
Behold, it is a people that dwells alone,
and shall not be listed among the nations.
10 Who can count the dust of Jacob,
or count the fourth part of Israel?
Let me die the death of the righteous!
Let my last end be like his!"
11 Balak said to Balaam, "What have you done to me? I took you to curse my enemies, and behold, you have blessed them altogether."
12 He answered and said, "Must I not take heed to speak that which Yahweh puts in my mouth?"
13 Balak said to him, "Please come with me to another place, where you may see them. You shall see just part of them, and shall not see them all. Curse them from there for me."
14 He took him into the field of Zophim, to the top of Pisgah, and built seven altars, and offered up a bull and a ram on every altar. 15 He said to Balak, "Stand here by your burnt offering, while I meet God over there."
16 Yahweh met Balaam, and put a word in his mouth, and said, "Return to Balak, and say this."
17 He came to him, and behold, he was standing by his burnt offering, and the princes of Moab with him. Balak said to him, "What has Yahweh spoken?"
18 He took up his parable, and said,
"Rise up, Balak, and hear!
Listen to me, you son of Zippor.
19 God is not a man, that he should lie,
nor a son of man, that he should repent.
Has he said, and he won’t do it?
Or has he spoken, and he won’t make it good?
20 Behold, I have received a command to bless.
He has blessed, and I can’t reverse it.
21 He has not seen iniquity in Jacob.
Neither has he seen perverseness in Israel.
Yahweh his God is with him.
The shout of a king is among them.
22 God brings them out of Egypt.
He has as it were the strength of the wild ox.
23 Surely there is no enchantment with Jacob;
Neither is there any divination with Israel.
Now it shall be said of Jacob and of Israel,
‘What has God done!’
24 Behold, a people rises up as a lioness.
As a lion he lifts himself up.
He shall not lie down until he eats of the prey,
and drinks the blood of the slain."
25 Balak said to Balaam, "Neither curse them at all, nor bless them at all."
26 But Balaam answered Balak, "Didn’t I tell you, saying, ‘All that Yahweh speaks, that I must do?’"
27 Balak said to Balaam, "Come now, I will take you to another place; perhaps it will please God that you may curse them for me from there."
28 Balak took Balaam to the top of Peor, that looks down on the desert. 29 Balaam said to Balak, "Build seven altars for me here, and prepare seven bulls and seven rams for me here."
30 Balak did as Balaam had said, and offered up a bull and a ram on every altar.
1 És monda Bálám Báláknak: Építs itt nékem hét oltárt, és készíts el ide nékem hét tulkot és hét kost.
2 És úgy cselekedék Bálák a miképen mondotta vala Bálám. És áldozék Bálák és Bálám mindenik oltáron egy-egy tulkot és egy-egy kost.
3 És monda Bálám Báláknak: Állj meg a te égõáldozatod mellett, én pedig elmegyek; talán elõmbe jõ az Úr nékem, és a mit mutat majd nékem, megjelentem néked. Elméne azért egy kopasz oromra.
4 És elébe méne Isten Bálámnak, és monda néki [Bálám]: A hét oltárt elrendeztem, és áldoztam mindenik oltáron egy-egy tulkot és egy-egy kost.
5 Az Úr pedig ígét ada Bálámnak szájába, és monda néki: Térj vissza Bálákhoz, és így szólj.
6 És visszatére õ hozzá, és ímé áll vala az õ égõáldozata mellett; õ maga és Moábnak minden fejedelme.
7 És elkezdé az õ példázó beszédét, és monda: Siriából hozatott engem Bálák, Moábnak királya kelet hegyeirõl, [mondván:] Jöjj, átkozd meg nékem Jákóbot, és jöjj, szidalmazd meg Izráelt;
8 Mit átkozzam azt, a kit Isten nem átkoz, és mit szidalmazzam azt, a kit az Úr nem szidalmaz?
9 Mert sziklák tetejérõl nézem õt, és halmokról tekintem õt; ímé oly nép, a mely maga fog lakni, és nem számláltatik a nemzetek közé.
10 Ki számlálhatja meg a Jákób porát, és Izráel negyedrészének számát? Haljon meg az én lelkem az igazak halálával, és legyen az én utolsó napom, mint az övé!
11 És monda Bálák Bálámnak: Mit cselekeszel én velem? Hogy megátkozzad ellenségeimet, azért hoztalak téged, és ímé igen megáldád õket.
12 Ez pedig felele és monda: Avagy nem arra kell-é vigyáznom, hogy azt szóljam, a mit az Úr adott az én számba?
13 Monda azután néki Bálák: Kérlek, jöjj velem más helyre, honnét meglássad õt, de csak valamely részét látod annak, és õt mindenestõl nem látod, és átkozd meg õt onnét nékem.
14 És vivé õt az õrállók helyére, a Piszga tetejére, és építe hét oltárt, és áldozék egy-egy tulkot és egy-egy kost mindenik oltáron.
15 És monda Báláknak: Állj meg itt a te égõáldozatod mellett, én pedig elébe megyek amoda.
16 Elébe méne azért az Úr Bálámnak, és ígét ada az õ szájába, és monda: Térj vissza Bálákhoz, és így szólj.
17 Méne azért õ hozzá, és ímé õ áll vala az õ égõáldozata mellett, és Moáb fejedelmei is õ vele. És monda néki Bálák: Mit szóla az Úr?
18 Akkor elkezdé az õ példázó beszédét, és monda: Kelj fel Bálák, és halljad; figyelj reám Czippórnak fia!
19 Nem ember az Isten, hogy hazudjék és nem embernek fia, hogy megváltozzék. Mond-é õ valamit, hogy meg ne tenné? Igér-é valamit, hogy azt ne teljesítené?
20 Ímé [parancsolatot] vettem, hogy áldjak; ha õ áld, én azt meg nem fordíthatom.
21 Nem vett észre Jákóbban hamisságot, és nem látott gonoszságot Izráelben. Az Úr, az õ Istene van õ vele; és királynak szóló rivalgás hangzik õ benne.
22 Isten hozta ki õket Égyiptomból, az õ ereje mint a vad bivalyé.
23 Mert nem fog varázslás Jákóbon, sem jövendõmondás Izráelen. Idején adatik tudtára Jákóbnak és Izráelnek: mit mívelt Isten!
24 Ímé e nép felkél mint nõstény oroszlán, és feltámad mint hím oroszlán; nem nyugszik, míg prédát nem eszik, és elejtettek vérét nem iszsza.
25 Akkor monda Bálák Bálámnak: Se ne átkozzad, se ne áldjad õt.
26 Felele pedig Bálám, és monda Báláknak: Avagy nem szólottam volt-é néked, mondván: Valamit mond nékem az Úr, azt mívelem?
27 És monda Bálák Bálámnak: Jöjj, kérlek, elviszlek téged más helyre: talán tetszeni fog az Istennek, hogy megátkozzad onnét [e népet ]én érettem.
28 Elvivé azért Bálák Bálámot a Peór tetejére, a mely a puszta felé néz.
29 És monda Bálám Báláknak: Építtess itt nékem hét oltárt, és készíts el ide nékem hét tulkot és hét kost.
30 Úgy cselekedék azért Bálák, a mint mondotta volt Bálám, és áldozék minden oltáron egy-egy tulkot és egy-egy kost.