1 When Balaam saw that it pleased Yahweh to bless Israel, he didn’t go, as at the other times, to use divination, but he set his face toward the wilderness. 2 Balaam lifted up his eyes, and he saw Israel dwelling according to their tribes; and the Spirit of God came on him. 3 He took up his parable, and said,
"Balaam the son of Beor says,
the man whose eyes are open says;
4 he says, who hears the words of God,
who sees the vision of the Almighty,
falling down, and having his eyes open:
5 How goodly are your tents, Jacob,
and your dwellings, Israel!
6 As valleys they are spread out,
as gardens by the riverside,
as aloes which Yahweh has planted,
as cedar trees beside the waters.
7 Water shall flow from his buckets.
His seed shall be in many waters.
His king shall be higher than Agag.
His kingdom shall be exalted.
8 God brings him out of Egypt.
He has as it were the strength of the wild ox.
He shall consume the nations his adversaries,
shall break their bones in pieces,
and pierce them with his arrows.
9 He couched, he lay down as a lion,
as a lioness;
who shall rouse him up?
Everyone who blesses you is blessed.
Everyone who curses you is cursed."
10 Balak’s anger burned against Balaam, and he struck his hands together. Balak said to Balaam, "I called you to curse my enemies, and, behold, you have altogether blessed them these three times. 11 Therefore, flee to your place, now! I thought to promote you to great honor; but, behold, Yahweh has kept you back from honor."
12 Balaam said to Balak, "Didn’t I also tell your messengers whom you sent to me, saying, 13 ‘If Balak would give me his house full of silver and gold, I can’t go beyond Yahweh’s word, to do either good or bad from my own mind. I will say what Yahweh says’? 14 Now, behold, I go to my people. Come, I will inform you what this people shall do to your people in the latter days."
15 He took up his parable, and said,
"Balaam the son of Beor says,
the man whose eyes are open says;
16 he says, who hears the words of God,
knows the knowledge of the Most High,
and who sees the vision of the Almighty,
falling down, and having his eyes open:
17 I see him, but not now.
I see him, but not near.
A star will come out of Jacob.
A scepter will rise out of Israel,
and shall strike through the corners of Moab,
and crush all the sons of Sheth.
18 Edom shall be a possession.
Seir, his enemy, also shall be a possession,
while Israel does valiantly.
19 Out of Jacob shall one have dominion,
and shall destroy the remnant from the city."
20 He looked at Amalek, and took up his parable, and said,
"Amalek was the first of the nations,
But his latter end shall come to destruction."
21 He looked at the Kenite, and took up his parable, and said,
"Your dwelling place is strong.
Your nest is set in the rock.
22 Nevertheless Kain shall be wasted,
until Asshur carries you away captive."
23 He took up his parable, and said,
"Alas, who shall live when God does this?
24 But ships shall come from the coast of Kittim.
They shall afflict Asshur, and shall afflict Eber.
He also shall come to destruction."
25 Balaam rose up, and went and returned to his place; and Balak also went his way.
1 Mikor pedig látta Bálám, hogy tetszik az Úrnak, hogy megáldja Izráelt, nem indula, mint az elõtt, varázslatok után, hanem fordítá az õ orczáját a puszta felé.
2 És mikor felemelte Bálám az õ szemeit, látá Izráelt, a mint letelepedett az õ nemzetségei szerint; és Istennek lelke vala õ rajta.
3 Akkor elkezdé az õ példázó beszédét és monda: Bálámnak, Beór fiának szózata, a megnyílt szemû embernek szózata.
4 Annak szózata, a ki hallja Istennek beszédét, a ki látja a Mindenhatónak látását, leborulva, de nyitott szemekkel:
5 Mily szépek a te sátoraid óh Jákób! a te hajlékaid óh Izráel!
6 Mint kiterjesztett völgyek, mint kertek a folyóvíz mellett, mint az Úr plántálta áloék, mint czédrusfák a vizek mellett!
7 Víz ömledez az õ vedreibõl, vetését bõ víz [öntözi;] királya nagyobb Agágnál, és felmagasztaltatik az õ országa.
8 Isten hozta ki Égyiptomból, az õ ereje mint a vad bivalyé: megemészti a pogányokat, az õ ellenségeit; csontjaikat megtöri, és nyilaival által veri.
9 Lehever, nyugszik mint hím oroszlán, és mint nõstény oroszlán; ki serkenti fel õt? A ki áld téged, áldott lészen, és ki átkoz téged, átkozott lészen.
10 És felgerjede Báláknak haragja Bálám ellen, és egybeüté kezeit, és monda Bálák Bálámnak: Azért hívtalak téged, hogy átkozd meg ellenségeimet; és ímé igen megáldottad immár három ízben.
11 Most azért fuss a te helyedre. Mondottam vala, hogy igen megtisztellek téged; de ímé megfosztott téged az Úr a tisztességtõl.
12 És monda Bálám Báláknak: A te követeidnek is, a kiket küldöttél volt hozzám, nem így szólottam-é, mondván:
13 Ha Bálák az õ házát ezüsttel és aranynyal tele adná is nékem, az Úrnak beszédét által nem hághatom, hogy magamtól jót, vagy rosszat cselekedjem. A mit az Úr szól, azt szólom.
14 Most pedig én elmegyek ímé az én népemhez; jõjj, hadd jelentsem ki néked, mit fog cselekedni e nép a te népeddel, a következõ idõben.
15 És elkezdé az õ példázó beszédét, és monda: Bálámnak, Beór fiának szózata, a megnyilt szemû ember szózata,
16 Annak szózata, a ki hallja Istennek beszédét, és a ki tudja a Magasságosnak tudományát, és a ki látja a Mindenhatónak látását, leborulva, de nyitott szemekkel.
17 Látom õt, de nem most; nézem õt, de nem közel. Csillag származik Jákóbból, és királyi pálcza támad Izráelbõl; és általveri Moábnak oldalait, és összetöri Sethnek minden fiait.
18 És Edom [más] birtoka lesz, Szeir az õ ellensége is [másnak] birtoka lesz; de hatalmasan cselekszik Izráel.
19 És uralkodik a Jákóbtól való, és elveszti a városból a megmaradtat.
20 És mikor látja vala Amáleket, elkezdé az õ példázó beszédét, és monda: Amálek elsõ a nemzetek között, de végezetre mindenestõl elvész.
21 És mikor látja vala a Keneust, elkezdé példázó beszédét, és monda: Erõs a te lakhelyed, és sziklára raktad fészkedet;
22 Mégis el fog pusztulni Kain; a míg Assur téged fogva viszen.
23 Újra kezdé az õ példázó beszédét, és monda: Óh, ki fog élni még, a mikor véghez viszi ezt az Isten?
24 És Kittim partjairól hajók [jõnek,] és nyomorgatják Assúrt, nyomorgatják Ébert is, és ez is mindenestõl elvész.
25 Felkele azért Bálám, és elméne, hogy visszatérjen az õ helyére. És Bálák is elméne az õ útján.