1 Miriam and Aaron spoke against Moses because of the Cushite woman whom he had married; for he had married a Cushite woman. 2 They said, "Has Yahweh indeed spoken only with Moses? Hasn’t he spoken also with us?" And Yahweh heard it.

3 Now the man Moses was very humble, more than all the men who were on the surface of the earth. 4 Yahweh spoke suddenly to Moses, to Aaron, and to Miriam, "You three come out to the Tent of Meeting!"

The three of them came out. 5 Yahweh came down in a pillar of cloud, and stood at the door of the Tent, and called Aaron and Miriam; and they both came forward. 6 He said, "Now hear my words. If there is a prophet among you, I, Yahweh, will make myself known to him in a vision. I will speak with him in a dream. 7 My servant Moses is not so. He is faithful in all my house. 8 With him, I will speak mouth to mouth, even plainly, and not in riddles; and he shall see Yahweh’s form. Why then were you not afraid to speak against my servant, against Moses?" 9 Yahweh’s anger burned against them; and he departed.

10 The cloud departed from over the Tent; and behold, Miriam was leprous, as white as snow. Aaron looked at Miriam, and behold, she was leprous.

11 Aaron said to Moses, "Oh, my lord, please don’t count this sin against us, in which we have done foolishly, and in which we have sinned. 12 Let her not, I pray, be as one dead, of whom the flesh is half consumed when he comes out of his mother’s womb."

13 Moses cried to Yahweh, saying, "Heal her, God, I beg you!"

14 Yahweh said to Moses, "If her father had but spit in her face, shouldn’t she be ashamed seven days? Let her be shut up outside of the camp seven days, and after that she shall be brought in again."

15 Miriam was shut up outside of the camp seven days, and the people didn’t travel until Miriam was brought in again. 16 Afterward the people traveled from Hazeroth, and encamped in the wilderness of Paran.

1 Miriám pedig és Áron szólának Mózes ellen a kúsita asszony miatt, a kit feleségül võn, mert kúsita asszonyt vett vala feleségül.

2 És mondának: Avagy csak Mózes által szólott-é az Úr? avagy nem szólott-é mi általunk is? És meghallá az Úr.

3 (Az az ember pedig, Mózes, igen szelíd vala, minden embernél inkább, a kik e föld színén vannak.)

4 Mindjárt monda azért az Úr Mózesnak, Áronnak és Miriámnak: Menjetek ki ti hárman a gyülekezetnek sátorába; és kimenének õk hárman.

5 Akkor leszálla az Úr felhõnek oszlopában, és megálla a sátornak nyílásánál; és szólítá Áront és Miriámot, és kimenének mindketten.

6 És monda: Halljátok meg most az én beszédeimet: Ha valaki az Úr prófétája közöttetek, én megjelenek annak látásban, vagy álomban szólok azzal.

7 Nem így az én szolgámmal, Mózessel, a ki az én egész házamban hív.

8 Szemtõl szembe szólok õ vele, és nyilvánvaló látásban; nem homályos beszédek által, hanem az Úrnak hasonlatosságát látja. Miért nem féltetek hát szólani az én szolgám ellen, Mózes ellen?

9 És felgyullada az Úr haragja õ reájok, és elméne.

10 És a felhõ is eltávozék a sátor felül, és ímé Miriám poklos vala, [fejér] mint a hó; és rátekinte Áron Miriámra, és ímé poklos vala.

11 Monda azért Áron Mózesnek: Kérlek Uram, ne tulajdonítsad nékünk e bûnt; mert bolondul cselekedtünk és vétkeztünk!

12 Kérlek, ne legyen olyan [Miriám] mint a holt, a melynek húsa félig megemésztetik, mikor kijõ az õ anyjának méhébõl.

13 Kiálta azért Mózes az Úrhoz, mondván: Isten, kérlek, gyógyítsd meg õt!

14 Az Úr pedig monda Mózesnek: Ha csak az atyja pökött volna is az õ orczájára, avagy nem kellene-é szégyenkeznie hetednapig? Rekesztessék ki hét napig a táboron kívül, és azután hívassék vissza.

15 Kirekeszteték azért Miriám a táboron kivül hét napig. És a nép nem indula tovább, míg vissza [nem] hívaték Miriám.

16