1 מִכְתָּם לְדָוִד שָׁמְרֵנִי אֵל כִּי־חָסִיתִי בָךְ׃
2 אָמַרְתְּ לַיהוָה אֲדֹנָי אָתָּה טֹובָתִי בַּל־עָלֶיךָ׃
3 לִקְדֹושִׁים אֲשֶׁר־בָּאָרֶץ הֵמָּה וְאַדִּירֵי כָּל־חֶפְצִי־בָם׃
4 יִרְבּוּ עַצְּבֹותָם אַחֵר מָהָרוּ בַּל־אַסִּיךְ נִסְכֵּיהֶם מִדָּם וּבַל־אֶשָּׂא אֶתשְׁ־מֹותָם עַל־שְׂפָתָי׃
5 יְהוָה מְנָת־חֶלְקִי וְכֹוסִי אַתָּה תֹּומִיךְ גֹּורָלִי׃
6 חֲבָלִים נָפְלוּ־לִי בַּנְּעִמִים אַף־נַחֲלָת שָׁפְרָה עָלָי׃
7 אֲבָרֵךְ אֶת־יְהוָה אֲשֶׁר יְעָצָנִי אַף־לֵילֹות יִסְּרוּנִי כִלְיֹותָי׃
8 שִׁוִּיתִי יְהוָה לְנֶגְדִּי תָמִיד כִּי מִימִינִי בַּל־אֶמֹּוט׃
9 לָכֵן ׀ שָׂמַח לִבִּי וַיָּגֶל כְּבֹודִי אַף־בְּשָׂרִי יִשְׁכֹּן לָבֶטַח׃
10 כִּי ׀ לֹא־תַעֲזֹב נַפְשִׁי לִשְׁאֹול לֹא־תִתֵּן חֲסִידְךָ לִרְאֹות שָׁחַת ׃
11 תֹּודִיעֵנִי אֹרַח חַיִּים שֹׂבַע מָחֹות אֶת־פָּנֶיךָ נְעִמֹות בִּימִינְךָ נֶצַח׃
1 Dávid miktámja.
2 Ezt mondom az Úrnak: Én Uram vagy te; feletted való jóm nincsen.
3 A szentekben, a kik e földön vannak és a felségesekben, bennök van minden gyönyörûségem.
4 Megsokasodnak fájdalmaik, a kik más [isten után] sietnek; nem áldozom meg véres italáldozatjokat és nem veszem nevöket ajkaimra.
5 Az Úr az én osztályos részem és poharam; te támogatod az én sorsomat.
6 Az én részem kies helyre esett, nyilván szép örökség jutott nékem.
7 Áldom az Urat, a ki tanácsot adott nékem; még éjjel is oktatnak engem az én veséim.
8 Az Úrra néztem szüntelen; mert jobb kezem felõl van, meg nem rendülök.
9 Azért örül az én szívem és örvendez az én lelkem; testem is biztosságban lakozik.
10 Mert nem hagyod lelkemet a Seolban; nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson.
11 Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörûségek vannak örökké.