Jó 32

1 So these three men ceased to answer Job, because he was righteous in his own eyes. Miután ez a három ember megszünt vala felelni Jóbnak, mivel õ igaz vala önmaga elõtt:
2 Then was kindled the wrath of Elihu the son of Barachel the Buzite, of the kindred of Ram: against Job was his wrath kindled, because he justified himself rather than God. Haragra gerjede Elihu, a Barakeél fia, a ki Búztól való vala, a Rám nemzetségébõl. Jób ellen gerjedt föl haragja, mivel az igazabbnak tartotta magát Istennél.
3 Also against his three friends was his wrath kindled, because they had found no answer, and yet had condemned Job. De felgerjedt haragja az õ három barátja ellen is, mivelhogy nem találják vala el a feleletet, mégis kárhoztatják vala Jóbot.
4 Now Elihu had waited till Job had spoken because they were older than he. Elihu azonban várakozott a Jóbbal való beszéddel, mert amazok öregebbek valának õ nála.
5 When Elihu saw that there was no answer in the mouth of these three men, then his wrath was kindled. De mikor látta Elihu, hogy nincs felelet a három férfiú szájában, akkor gerjede föl az õ haragja.
6 And Elihu the son of Barachel the Buzite answered and said, I am young, and ye are very old; wherefore I was afraid, and durst not show you my opinion. És felele a Búztól való Elihu, Barakeél fia, és monda: Napjaimra nézve én még csekély vagyok, ti pedig élemedett emberek, azért tartózkodtam és féltem tudatni veletek véleményemet.
7 I said, Days should speak, and multitude of years should teach wisdom. Gondoltam: Hadd szóljanak a napok; és hadd hirdessen bölcseséget az évek sokasága!
8 But there is a spirit in man: and the inspiration of the Almighty giveth them understanding. Pedig a lélek az az emberben és a Mindenható lehellése, a mi értelmet ad néki!
9 Great men are not always wise: neither do the aged understand judgment. Nem a nagyok a bölcsek, és nem a vének értik az ítéletet.
10 Therefore I said, Hearken to me; I also will show my opinion. Azt mondom azért: Hallgass reám, hadd tudassam én is véleményemet!
11 Behold, I waited for your words; I gave ear to your reasons, whilst ye searched out what to say. Ímé, én végig vártam beszédeiteket, figyeltem, a míg okoskodtatok, a míg szavakat keresgéltetek.
12 Yes, I attended to you, and behold, there was none of you that convinced Job, or that answered his words: Igen ügyeltem reátok és ímé, Jóbot egyikõtök sem czáfolá meg, sem beszédére meg nem felelt.
13 Lest ye should say, We have found out wisdom: God thrusteth him down, not man. Ne mondjátok azt: Bölcseségre találtunk, Isten gyõzheti meg õt és nem ember!
14 Now he hath not directed his words against me: neither will I answer him with your speeches. Mivel én ellenem nem intézett beszédet, nem is a ti beszédeitekkel válaszolok hát néki.
15 They were amazed, they answered no more: they left off speaking. Megzavarodának és nem feleltek többé; kifogyott belõlök a szó.
16 When I had waited, (for they spoke not, but stood still, and answered no more;) Vártam, de nem szóltak, csak álltak és nem feleltek többé.
17 I said, I will answer also my part, I also will show my opinion. Hadd feleljek hát én is magamért, hadd tudassam én is véleményemet!
18 For I am full of matter, the spirit within me constraineth me. Mert tele vagyok beszéddel; unszolgat engem a bennem levõ lélek.
19 Behold, my belly is as wine which hath no vent; it is ready to burst like new bottles. Ímé, bensõm olyan, mint az [új] bor, a melynek nyílása nincsen; miként az új tömlõk, [csaknem] szétszakad.
20 I will speak, that I may be refreshed: I will open my lips and answer. Szólok tehát, hogy levegõhöz jussak; felnyitom ajkaimat, és felelek.
21 Let me not, I pray you, accept any man's person, neither let me give flattering titles to man. Nem leszek személyválogató senki iránt; nem hizelkedem egy embernek sem;
22 For I know not to give flattering titles; in so doing, my Maker would soon take me away. Mert én hizelkedni nem tudok; könnyen elszólíthatna engem a teremtõm!