1 "I made a covenant with my eyes;
how then should I look lustfully at a young woman?
2 For what is the portion from God above,
and the heritage from the Almighty on high?
3 Is it not calamity to the unrighteous,
and disaster to the workers of iniquity?
4 Doesn’t he see my ways,
and count all my steps?
5 "If I have walked with falsehood,
and my foot has hurried to deceit
6 (let me be weighed in an even balance,
that God may know my integrity);
7 if my step has turned out of the way,
if my heart walked after my eyes,
if any defilement has stuck to my hands,
8 then let me sow, and let another eat.
Yes, let the produce of my field be rooted out.
9 "If my heart has been enticed to a woman,
and I have laid wait at my neighbor’s door,
10 then let my wife grind for another,
and let others sleep with her.
11 For that would be a heinous crime.
Yes, it would be an iniquity to be punished by the judges,
12 for it is a fire that consumes to destruction,
and would root out all my increase.
13 "If I have despised the cause of my male servant
or of my female servant,
when they contended with me,
14 what then will I do when God rises up?
When he visits, what will I answer him?
15 Didn’t he who made me in the womb make him?
Didn’t one fashion us in the womb?
16 "If I have withheld the poor from their desire,
or have caused the eyes of the widow to fail,
17 or have eaten my morsel alone,
and the fatherless has not eaten of it
18 (no, from my youth he grew up with me as with a father,
I have guided her from my mother’s womb);
19 if I have seen any perish for want of clothing,
or that the needy had no covering;
20 if his heart hasn’t blessed me,
if he hasn’t been warmed with my sheep’s fleece;
21 if I have lifted up my hand against the fatherless,
because I saw my help in the gate;
22 then let my shoulder fall from the shoulder blade,
and my arm be broken from the bone.
23 For calamity from God is a terror to me.
Because of his majesty, I can do nothing.
24 "If I have made gold my hope,
and have said to the fine gold, ‘You are my confidence;’
25 If I have rejoiced because my wealth was great,
and because my hand had gotten much;
26 if I have seen the sun when it shined,
or the moon moving in splendor,
27 and my heart has been secretly enticed,
and my hand threw a kiss from my mouth;
28 this also would be an iniquity to be punished by the judges,
for I should have denied the God who is above.
29 "If I have rejoiced at the destruction of him who hated me,
or lifted up myself when evil found him
30 (I have certainly not allowed my mouth to sin
by asking his life with a curse);
31 if the men of my tent have not said,
‘Who can find one who has not been filled with his meat?’
32 (the foreigner has not camped in the street,
but I have opened my doors to the traveler);
33 if like Adam I have covered my transgressions,
by hiding my iniquity in my heart,
34 because I feared the great multitude,
and the contempt of families terrified me,
so that I kept silence, and didn’t go out of the door—
35 oh that I had one to hear me!
Behold, here is my signature! Let the Almighty answer me!
Let the accuser write my indictment!
36 Surely I would carry it on my shoulder,
and I would bind it to me as a crown.
37 I would declare to him the number of my steps.
I would go near to him like a prince.
38 If my land cries out against me,
and its furrows weep together;
39 if I have eaten its fruits without money,
or have caused its owners to lose their life,
40 let briers grow instead of wheat,
and stinkweed instead of barley."
The words of Job are ended.
1 Szövetségre léptem szemeimmel, és hajadonra mit sem ügyeltem.
2 És mi volt jutalmam Istentõl felülrõl; vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból?
3 Avagy nem az istentelent illeti-é romlás, és nem a gonosztevõt-é veszedelem?
4 Avagy nem láthatta-é utaimat, és nem számlálhatta-é meg lépéseimet?
5 Ha én csalárdsággal jártam, vagy az én lábam álnokságra sietett:
6 Az õ igazságának mérlegével mérjen meg engem, és megismeri Isten az én ártatlanságomat!
7 Ha az én lépésem letért az útról és az én lelkem követte szemeimet, vagy kezeimhez szenny tapadt:
8 Hadd vessek én és más egye meg, és tépjék ki az én maradékaimat gyökerestõl!
9 Ha az én szívem asszony után bomlott, és leselkedtem az én felebarátomnak ajtaján:
10 Az én feleségem másnak õröljön, és mások hajoljanak rája.
11 Mert gyalázatosság volna ez, és birák elé tartozó bûn.
12 Mert tûz volna ez, a mely pokolig emésztene, és minden jövedelmemet tövestõl kiirtaná.
13 Ha megvetettem volna igazát az én szolgámnak és szolgálómnak, mikor pert kezdtek ellenem:
14 Mi tevõ lennék, ha felkelne az Isten, és ha meglátogatna: mit felelnék néki?
15 Nem az teremtette-é õt is, a ki engem teremtett anyám méhében; nem egyugyanaz formált-é bennünket anyánk ölében?
16 Ha a szegények kivánságát megtagadtam, és az özvegy szemeit epedni engedtem;
17 És ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva abból nem evett;
18 Hiszen ifjúságom óta, mint atyánál nevekedett nálam, és anyámnak méhétõl kezdve vezettem õt!
19 Ha láttam a ruhátlant veszni indulni, és takaró nélkül a szegényt;
20 Hogyha nem áldottak engem az õ ágyékai, és az én juhaim gyapjából fel nem melegedett;
21 Ha az árva ellen kezemet felemeltem, mert láttam a kapuban az én segítségemet;
22 A lapoczkájáról essék ki a vállam, és a forgócsontról szakadjon le karom!
23 Hiszen [úgy] rettegtem Isten csapásától, és fensége elõtt tehetetlen valék!
24 Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam!
25 Ha örültem azon, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett az én kezem;
26 Ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt,
27 És az én szívem titkon elcsábult, és szájammal megcsókoltam a kezemet:
28 Ez is biró elé tartozó bûn volna, mert ámítottam volna az Istent oda fent!
29 Ha örvendeztem az engem gyûlölõnek nyomorúságán, és ugráltam örömömben, hogy azt baj érte;
30 (De nem engedtem, hogy szájam vétkezzék azzal, hogy átkot kérjek az õ lelkére!)
31 Ha nem mondták az én sátorom cselédei: Van-é, a ki az õ húsával jól nem lakott?
32 (A jövevény nem hált az utczán, ajtóimat az utas elõtt megnyitám.)
33 Ha emberi módon eltitkoltam vétkemet, keblembe rejtve bûnömet:
34 Bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtõl, rettegnem kellene nemzetségek megvetésétõl; elnémulnék [és] az ajtón sem lépnék ki!
35 Oh, bárcsak volna valaki, a ki meghallgatna engem! Ímé, ez a végszóm: a Mindenható feleljen meg nékem; és írjon könyvet ellenem az én vádlóm.
36 Bizony én azt a vállamon hordanám, és korona gyanánt a fejemre tenném!
37 Lépteimnek számát megmondanám néki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá!
38 Ha földem ellenem kiáltott és annak barázdái együtt siránkoztak;
39 Ha annak termését fizetés nélkül ettem, vagy gazdájának lelkét kioltottam:
40 Búza helyett tövis teremjen és árpa helyett konkoly! Itt végzõdnek a Jób beszédei.