1 "Behold, my eye has seen all this.

My ear has heard and understood it.

2 What you know, I know also.

I am not inferior to you.

3 "Surely I would speak to the Almighty.

I desire to reason with God.

4 But you are forgers of lies.

You are all physicians of no value.

5 Oh that you would be completely silent!

Then you would be wise.

6 Hear now my reasoning.

Listen to the pleadings of my lips.

7 Will you speak unrighteously for God,

and talk deceitfully for him?

8 Will you show partiality to him?

Will you contend for God?

9 Is it good that he should search you out?

Or as one deceives a man, will you deceive him?

10 He will surely reprove you

if you secretly show partiality.

11 Won’t his majesty make you afraid

and his dread fall on you?

12 Your memorable sayings are proverbs of ashes.

Your defenses are defenses of clay.

13 "Be silent!

Leave me alone, that I may speak.

Let come on me what will.

14 Why should I take my flesh in my teeth,

and put my life in my hand?

15 Behold, he will kill me.

I have no hope.

Nevertheless, I will maintain my ways before him.

16 This also will be my salvation,

that a godless man will not come before him.

17 Listen carefully to my speech.

Let my declaration be in your ears.

18 See now, I have set my cause in order.

I know that I am righteous.

19 Who is he who will contend with me?

For then would I hold my peace and give up the spirit.

20 "Only don’t do two things to me,

then I will not hide myself from your face:

21 withdraw your hand far from me,

and don’t let your terror make me afraid.

22 Then call, and I will answer,

or let me speak, and you answer me.

23 How many are my iniquities and sins?

Make me know my disobedience and my sin.

24 Why do you hide your face,

and consider me your enemy?

25 Will you harass a driven leaf?

Will you pursue the dry stubble?

26 For you write bitter things against me,

and make me inherit the iniquities of my youth.

27 You also put my feet in the stocks,

and mark all my paths.

You set a bound to the soles of my feet,

28 though I am decaying like a rotten thing,

like a garment that is moth-eaten.

1 Ímé, mindezeket látta az én szemem, hallotta az én fülem és megértette.

2 A mint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvaló nálatok.

3 Azonban én a Mindenhatóval akarok szólani; Isten elõtt kivánom védeni ügyemet.

4 Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok.

5 Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcseségtekre lenne.

6 Halljátok meg, kérlek, az én feddõzésemet, és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire.

7 Az Isten kedvéért szóltok-é hamisságot, és õ érette szóltok-é csalárdságot?

8 Az õ személyére néztek-é, ha Isten mellett tusakodtok?

9 Jó lesz-é az, ha egészen kiismer benneteket, avagy megcsalhatjátok-é õt, a mint megcsalható az ember?

10 Keményen megbüntet, ha titkon vagytok is személyválogatók.

11 Az õ fensége nem rettent-é meg titeket, a tõle való félelem nem száll-é rátok?

12 A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak.

13 Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam.

14 Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám markomba lelkemet?

15 Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni elõtte!

16 Sõt az lesz nékem segítségül, hogy képmutató nem juthat elébe.

17 Hallgassátok meg figyelmetesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat.

18 Ímé, elõterjesztem ügyemet, tudom, hogy nékem lesz igazam.

19 Ki az, a ki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimulnék.

20 Csak kettõt ne cselekedj velem, szined elõl akkor nem rejtõzöm el.

21 Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen engem.

22 Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj.

23 Mennyi bûnöm és vétkem van nékem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra!

24 Mért rejted el arczodat, és tartasz engemet ellenségedül?

25 A letépett falevelet rettegteted-é, és a száraz pozdorját üldözöd-é?

26 Hogy ily [sok] keserûséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak vétkét örökölteted velem?!

27 Hogy békóba teszed lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait?

28 Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, a melyet moly emészt.