1 Então cantou Moisés e os filhos de Israel este cântico ao Senhor, e falaram, dizendo:

Cantarei ao Senhor,

porque gloriosamente triunfou;

lançou no mar o cavalo

e o seu cavaleiro.

2 O Senhor é a minha força,

e o meu cântico;

ele me foi por salvação;

este é o meu Deus,

portanto lhe farei uma habitação;

ele é o Deus de meu pai,

por isso o exaltarei.

3 O Senhor é homem de guerra;

o Senhor é o seu nome.

4 Lançou no mar os carros de Faraó

e o seu exército;

e os seus escolhidos príncipes

afogaram-se no Mar Vermelho.

5 Os abismos os cobriram;

desceram às profundezas

como pedra.

6 A tua destra, ó Senhor,

se tem glorificado em poder,

a tua destra, ó Senhor,

tem despedaçado o inimigo;

7 E com a grandeza da tua excelência

derrubaste aos que se levantaram

contra ti;

enviaste o teu furor,

que os consumiu como o restolho.

8 E com o sopro de tuas narinas

amontoaram-se as águas,

as correntes pararam como montão;

os abismos coalharam-se

no coração do mar.

9 O inimigo dizia:

Perseguirei, alcançarei,

repartirei os despojos;

fartar-se-á a minha alma deles,

arrancarei a minha espada,

a minha mão os destruirá.

10 Sopraste com o teu vento,

o mar os cobriu;

afundaram-se como chumbo

em veementes águas.

11 Ó Senhor, quem é como tu

entre os deuses?

Quem é como tu

glorificado em santidade,

admirável em louvores,

realizando maravilhas?

12 Estendeste a tua mão direita;

a terra os tragou.

13 Tu, com a tua beneficência,

guiaste a este povo, que salvaste;

com a tua força o levaste

à habitação da tua santidade.

14 Os povos o ouviram,

eles estremeceram,

uma dor apoderou-se

dos habitantes da Filístia.

15 Então os príncipes de Edom

se pasmaram;

dos poderosos dos moabitas

apoderou-se um tremor;

derreteram-se todos

os habitantes de Canaã.

16 Espanto e pavor caiu sobre eles;

pela grandeza do teu braço

emudeceram como pedra;

até que o teu povo houvesse passado,

ó Senhor,

até que passasse este povo

que adquiriste.

17 Tu os introduzirás,

e os plantarás no monte da tua herança,

no lugar que tu, ó Senhor,

aparelhaste para a tua habitação,

no santuário, ó Senhor,

que as tuas mãos

estabeleceram.

18 O Senhor reinará

eterna e perpetuamente;

19 Porque os cavalos de Faraó, com os seus carros e com os seus cavaleiros, entraram no mar, e o Senhor fez tornar as águas do mar sobre eles; mas os filhos de Israel passaram em seco pelo meio do mar.

20 Então Miriã, a profetisa, a irmã de Arão, tomou o tamboril na sua mão, e todas as mulheres saíram atrás dela com tamboris e com danças.

21 E Miriã lhes respondia:

Cantai ao Senhor,

porque gloriosamente triunfou;

e lançou no mar o cavalo

com o seu cavaleiro.

22 Depois fez Moisés partir os israelitas do Mar Vermelho, e saíram ao deserto de Sur; e andaram três dias no deserto, e não acharam água. 23 Então chegaram a Mara; mas não puderam beber das águas de Mara, porque eram amargas; por isso chamou-se o lugar Mara. 24 E o povo murmurou contra Moisés, dizendo: Que havemos de beber?

25 E ele clamou ao Senhor, e o Senhor mostrou-lhe uma árvore, que lançou nas águas, e as águas se tornaram doces. Ali lhes deu estatutos e uma ordenança, e ali os provou. 26 E disse: Se ouvires atento a voz do Senhor teu Deus, e fizeres o que é reto diante de seus olhos, e inclinares os teus ouvidos aos seus mandamentos, e guardares todos os seus estatutos, nenhuma das enfermidades porei sobre ti, que pus sobre o Egito; porque eu sou o Senhor que te sara.

27 Então vieram a Elim, e havia ali doze fontes de água e setenta palmeiras; e ali se acamparam junto das águas.

1 Akkor éneklé Mózes és az Izráel fiai ezt az éneket az Úrnak, és szólának mondván: Éneklek az Úrnak, mert fenséges ő, lovat lovasával tengerbe vetett. 2 Erősségem az Úr és énekem, szabadítómmá lőn nekem; ez az én Istenem, őt dicsérem, atyámnak Istene, őt magasztalom. 3 Vitéz harczos az Úr; az ő neve Jehova. 4 A Faraónak szekereit és seregét tengerbe vetette, s válogatott harczosai belefúltak a veres tengerbe. 5 Elborították őket a hullámok, kő módjára merültek a mélységbe. 6 Jobbod, Uram, erő által dicsőül, jobbod, Uram, ellenséget összetör. 7 Fenséged nagyságával zúzod össze támadóid, kibocsátod haragod s megemészti az őket mint tarlót. 8 Orrod lehelletétől feltorlódtak a vizek. És a futó habok fal módjára megálltak; a mélységes vizek megmerevültek a tenger szívében. 9 Az ellenség monda: Űzöm, utólérem őket, zsákmányt osztok, bosszúm töltöm rajtok. Kardomat kirántom, s kiirtja őket karom. 10 Leheltél lehelleteddel s tenger borítá be őket: elmerültek, mint az ólom a nagy vizekben. 11 Kicsoda az istenek közt olyan, mint te Uram? Kicsoda olyan, mint te, szentséggel dicső, félelemmel dícsérendő és csudatévő? 12 Kinyújtottad jobbkezedet, és elnyelé őket a föld. 13 Kegyelmeddel vezérled te megváltott népedet, hatalmaddal viszed be te szent lakóhelyedre. 14 Meghallják ezt a népek és megrendülnek; Filisztea lakóit reszketés fogja el. 15 Akkor megháborodának Edom fejedelmei, Moáb hatalmasait rettegés szállja meg, elcsügged a Kanaán egész lakossága. 16 Félelem és aggodalom lepi meg őket; karod hatalmától elnémulnak mint a kő, míg átvonul néped, Uram! Míg átvonul a nép, a te szerzeményed. 17 Beviszed s megtelepíted őket örökséged hegyén, melyet Uram, lakhelyűl magadnak készítél, szentségedbe Uram, melyet kezed építe. 18 Az Úr uralkodik mind örökkön örökké. 19 Mert bémenének a Faraó lovai, szekereivel és lovasaival együtt a tengerbe, és az Úr visszafordítá reájok a tenger vizét; Izráel fiai pedig szárazon jártak a tenger közepén. 20 Akkor Miriám prófétaasszony, Áronnak nénje dobot vőn kezébe, és kimenének utánna mind az asszonyok dobokkal és tánczolva. 21 És felele nékik Miriám: Énekeljetek az Úrnak, mert fenséges ő, lovat lovasával tengerbe vetett.

22 Ennekutánna elindítá Mózes az Izráelt a veres tengertől, és menének Súr puszta felé; három napig menének a pusztában és nem találának vizet. 23 És eljutának Márába, de nem ihatják vala a vizet Márában, mivelhogy keserű vala. Azért is nevezék nevét Márának. 24 És zúgolódik vala a nép Mózes ellen, mondván: Mit igyunk? 25 Ez pedig az Úrhoz kiálta, és mutata néki az Úr egy fát és beveté azt a vízbe, és a víz megédesedék. Ott ada néki rendtartást és törvényt és ott megkísérté. 26 És monda: Ha a te Uradnak Istenednek szavára hűségesen hallgatsz és azt cselekeszed, a mi kedves az ő szemei előtt és figyelmezel az ő parancsolataira és megtartod minden rendelését: egyet sem bocsátok reád ama betegségek közül, a melyeket Égyiptomra bocsátottam, mert én vagyok az Úr, a te gyógyítód. 27 És jutának Élimbe, és ott tizenkét forrás vala és hetven pálmafa; és tábort ütének ott a vizek mellett.