1 E orou Jonas ao Senhor, seu Deus, das entranhas do peixe. 2 E disse:

Na minha angústia

clamei ao Senhor,

e ele me respondeu;

do ventre da sepultura gritei,

e tu ouviste a minha voz.

3 Porque tu me lançaste

no profundo,

no coração dos mares,

e a corrente das águas me cercou;

todas as tuas ondas e as tuas vagas

têm passado por cima de mim.

4 E eu disse:

Lançado estou de diante dos teus olhos;

todavia tornarei a ver

o teu santo templo.

5 As águas me cercaram

até à alma,

o abismo me rodeou,

e as algas se enrolaram

na minha cabeça.

6 Eu desci até aos fundamentos

dos montes;

a terra me encerrou

para sempre com os seus ferrolhos;

mas tu fizeste subir a minha vida

da perdição,

ó Senhor meu Deus!

7 Quando desfalecia em mim

a minha alma,

lembrei-me do Senhor;

e entrou a ti a minha oração,

no teu santo templo.

8 Os que observam as falsas vaidades

deixam a sua

misericórdia.

9 Mas eu te oferecerei sacrifício

com a voz do agradecimento;

o que votei pagarei.

Do Senhor vem a salvação.

10 Falou, pois, o Senhor ao peixe, e este vomitou a Jonas na terra seca.

1 Az Úr pedig egy nagy halat rendelt, hogy benyelje Jónást. És lőn Jónás a halnak gyomrában három nap és három éjjel. 2 És könyörge Jónás az Úrnak, az ő Istenének a halnak gyomrából. 3 És mondá: Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték és meghallgata engem; a Seol torkából sikolték és meghallád az én szómat. 4 Mert mélységbe vetettél engem, tenger közepébe, és körülfogott engem a víz; örvényeid és habjaid mind átmentek rajtam! 5 És én mondám: Elvettettem a te szemeid elől; vajha láthatnám még szentséged templomát! 6 Körülvettek engem a vizek lelkemig, mély ár kerített be engem, hinár szövődött fejemre. 7 A hegyek alapjáig sülyedtem alá; bezáródtak a föld závárjai felettem örökre! Mindazáltal kiemelted éltemet a mulásból, oh Uram, Istenem! 8 Mikor elcsüggedt bennem az én lelkem, megemlékeztem az Úrról, és bejutott az én könyörgésem te hozzád, a te szentséged templomába. 9 A kik hiú bálványokra ügyelnek, elhagyják boldogságukat; 10 De én hálaadó szóval áldozom néked; megadom, a mit fogadtam. Az Úré a szabadítás. 11 És szóla az Úr a halnak, és kiveté Jónást a szárazra.