1 Então respondeu Elifaz o temanita, e disse:2 Porventura proferirá o sábio vã sabedoria? E encherá do vento oriental o seu ventre,3 Arguindo com palavras que de nada servem, e com razões, de que nada aproveita?4 E tu tens feito vão o temor, e diminuis os rogos diante de Deus.5 Porque a tua boca declara a tua iniquidade; e tu escolhes a língua dos astutos.6 A tua boca te condena, e não eu, e os teus lábios testificam contra ti.7 És tu porventura o primeiro homem que nasceu? Ou foste formado antes dos outeiros?8 Ou ouviste o secreto conselho de Deus e a ti só limitaste a sabedoria?9 Que sabes tu, que nós não saibamos? Que entendes, que não haja em nós?10 Também há entre nós encanecidos e idosos, muito mais idosos do que teu pai.11 Porventura fazes pouco caso das consolações de Deus, e da suave palavra que te dirigimos?12 Por que te arrebata o teu coração, e por que piscam os teus olhos?13 Para virares contra Deus o teu espírito, e deixares sair tais palavras da tua boca?14 Que é o homem, para que seja puro? E o que nasce da mulher, para ser justo?15 Eis que ele não confia nos seus santos, e nem os céus são puros aos seus olhos.16 Quanto mais abominável e corrupto é o homem que bebe a iniquidade como a água?17 Escuta-me, mostrar-te-ei; e o que tenho visto te contarei18 (O que os sábios anunciaram, ouvindo-o de seus pais, e o não ocultaram;19 Aos quais somente se dera a terra, e nenhum estranho passou por entre eles):20 Todos os dias o ímpio é atormentado, e se reserva, para o tirano, um certo número de anos.21 O sonido dos horrores está nos seus ouvidos; até na paz lhe sobrevém o assolador.22 Não crê que tornará das trevas, mas que o espera a espada.23 Anda vagueando por pão, dizendo: Onde está? Bem sabe que já o dia das trevas lhe está preparado, à mão.24 Assombram-no a angústia e a tribulação; prevalecem contra ele, como o rei preparado para a peleja;25 Porque estendeu a sua mão contra Deus, e contra o Todo-Poderoso se embraveceu.26 Arremete contra ele com a dura cerviz, e contra os pontos grossos dos seus escudos.27 Porquanto cobriu o seu rosto com a sua gordura, e criou gordura nos lombos.28 E habitou em cidades assoladas, em casas em que ninguém morava, que estavam a ponto de fazer-se montões de ruínas.29 Não se enriquecerá, nem subsistirá a sua fazenda, nem se estenderão pela terra as suas possessões.30 Não escapará das trevas; a chama do fogo secará os seus renovos, e ao sopro da sua boca desaparecerá.31 Não confie, pois, na vaidade, enganando-se a si mesmo, porque a vaidade será a sua recompensa.32 Antes do seu dia ela se consumará; e o seu ramo não reverdecerá.33 Sacudirá as suas uvas verdes, como as da vide, e deixará cair a sua flor como a oliveira,34 Porque a congregação dos hipócritas se fará estéril, e o fogo consumirá as tendas do suborno.35 Concebem a malícia, e dão à luz a iniquidade, e o seu ventre prepara enganos.

1 Majd felele a Témánból való Elifáz és monda:2 Vajjon a bölcs felelhet-é [ilyen] szeles tudománynyal, és megtöltheti-é a hasát keleti széllel?3 Vetekedvén oly beszéddel, a mely nem használ, és oly szavakkal, a melyekkel semmit sem segít.4 Te már semmivé akarod tenni az [Isten] félelmét is; és megkevesbíted az Isten elõtt való buzgólkodást is!5 Mert gonoszságod oktatja a te szádat, és a csalárdok nyelvét választottad.6 A te szád kárhoztat téged, nem én, és a te ajakaid bizonyítanak ellened.7 Te születtél-é az elsõ embernek; elébb formáltattál-é, mint a halmok?8 Az Isten tanácsában hallgatóztál-é, és a bölcseséget magadhoz ragadtad-é?9 Mit tudsz te, a mit mi nem tudunk, és mit értesz olyat, a mi nálunk nem volna meg?10 Õsz is, agg is van közöttünk, jóval idõsebb a te atyádnál.11 Csekélységek-é elõtted Istennek vigasztalásai, és a beszéd, a mely szeliden bánt veled?12 Merre ragadt téged a szíved, és merre pillantottak a te szemeid?13 Hogy Isten ellen fordítod a te haragodat, és ilyen szavakat eresztesz ki a szádon?14 Micsoda a halandó, hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, a ki asszonytól születik?15 Ímé, még az õ szenteiben sem bízok, az egek sem tiszták az õ szemében:16 Mennyivel kevésbbé az útálatos és a megromlott ember, a ki úgy nyeli a hamisságot, mint a vizet?!17 Elmondom néked, hallgass rám, és a mint láttam, úgy beszélem el;18 A mit a bölcsek is hirdettek, és nem titkoltak el, mint atyáiktól valót;19 A kiknek egyedül adatott vala a föld, és közöttük idegen nem megy vala.20 Az istentelen kínozza önmagát egész életében, és az erõszakoskodó elõtt is rejtve van az õ esztendeinek száma.21 A félelem hangja [cseng] az õ füleiben; a békesség [ide]jén tör rá a pusztító!22 Nem hiszi, hogy kijut a sötétségbõl, mert kard hegyére van õ kiszemelve.23 Kenyér után futkos, hogy hol volna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja.24 Háborgatják õt a nyomorúság és rettegés; leverik õt, mint valami háborúra felkészült király.25 Mert az Isten ellen nyujtotta ki kezét, és erõsködött a Mindenható ellen;26 [Kinyujtott] nyakkal rohant ellene, domború pajzsainak fellege alatt.27 Mivel befedezte az arczát kövérséggel, és hájat borított tomporára;28 És lakozott elrombolt városokban; lakatlan házakban, a melyek dûlõfélben vannak:29 Meg nem gazdagodik, vagyona meg nem marad, jószága nem lepi el a földet.30 Nem menekül meg a setétségtõl, sarjadékát láng perzseli el, és szájának lehelletétõl pusztul el.31 Ne higyjen a hívságnak, a ki megcsalatott, mert hívság lészen annak jutalma.32 Nem idejében telik el [élete,] és az ága ki nem virágzik.33 Lehullatja, mint a szõlõvesszõ az õ egresét, elhányja, mint az olajfa az õ virágát.34 Mert a képmutató házanépe meddõ, és tûz emészti meg az ajándékból való sátrakat.35 Nyomorúságot fogan, álnokságot szül, és az õ méhök csalárdságot érlel.