1 Então respondeu Zofar, o naamatita, e disse:2 Visto que os meus pensamentos me fazem responder, eu me apresso.3 Eu ouvi a repreensão, que me envergonha, mas o espírito do meu entendimento responderá por mim.4 Porventura não sabes tu que desde a antiguidade, desde que o homem foi posto sobre a terra,5 O júbilo dos ímpios é breve, e a alegria dos hipócritas momentânea?6 Ainda que a sua altivez suba até ao céu, e a sua cabeça chegue até às nuvens.7 Contudo, como o seu próprio esterco, perecerá para sempre; e os que o viam dirão: Onde está?8 Como um sonho voará, e não será achado, e será afugentado como uma visão da noite.9 O olho, que já o viu, jamais o verá, nem o seu lugar o verá mais.10 Os seus filhos procurarão agradar aos pobres, e as suas mãos restituirão os seus bens.11 Os seus ossos estão cheios do vigor da sua mocidade, mas este se deitará com ele no pó.12 Ainda que o mal lhe seja doce na boca, e ele o esconda debaixo da sua língua,13 E o guarde, e não o deixe, antes o retenha no seu paladar,14 Contudo a sua comida se mudará nas suas entranhas; fel de áspides será interiormente.15 Engoliu riquezas, porém vomitá-las-á; do seu ventre Deus as lançará.16 Veneno de áspides sorverá; língua de víbora o matará.17 Não verá as correntes, os rios e os ribeiros de mel e manteiga.18 Restituirá o seu trabalho, e não o engolirá; conforme ao poder de sua mudança, e não saltará de gozo.19 Porquanto oprimiu e desamparou os pobres, e roubou a casa que não edificou.20 Porquanto não sentiu sossego no seu ventre; nada salvará das coisas por ele desejadas.21 Nada lhe sobejará do que coma; por isso as suas riquezas não durarão.22 Sendo plena a sua abastança, estará angustiado; toda a força da miséria virá sobre ele.23 Mesmo estando ele a encher a sua barriga, Deus mandará sobre ele o ardor da sua ira, e a fará chover sobre ele quando for comer.24 Ainda que fuja das armas de ferro, o arco de bronze o atravessará.25 Desembainhará a espada que sairá do seu corpo, e resplandecendo virá do seu fel; e haverá sobre ele assombros.26 Toda a escuridão se ocultará nos seus esconderijos; um fogo não assoprado o consumirá, irá mal com o que ficar na sua tenda.27 Os céus manifestarão a sua iniquidade; e a terra se levantará contra ele.28 As riquezas de sua casa serão transportadas; no dia da sua ira todas se derramarão.29 Esta, da parte de Deus, é a porção do homem ímpio; esta é a herança que Deus lhe decretou.

1 Felele pedig a Naamából való Czófár, és monda:2 Mindamellett az én gondolataim feleletre kényszerítenek engem, és e miatt nagy az izgatottság bennem.3 Hallom gyalázatos dorgáltatásomat, de az én értelmes lelkem megfelel majd értem.4 Tudod-é azt, hogy eleitõl fogva, mióta az embert e földre helyheztette,5 Az istentelenek vígassága rövid ideig tartó, és a képmutató öröme egy szempillantásig való?6 Ha szinte az égig érne is az õ magassága, és a felleget érné is a fejével:7 Mint az emésztete, úgy vész el örökre, és a kik látták, azt mondják: Hol van õ?8 Mint az álom, úgy elrepül és nem találják õt; eltünik, mint az éjjeli látomás.9 A szem, a mely rá ragyogott, nem [látja] többé, és az õ helye sem törõdik már vele.10 Fiai a szegények kedvében járnak, és kezei visszaadják az õ rablott vagyonát.11 Csontjai, ha megtelnek is ifjú erõvel, de vele együtt roskad az a porba.12 Ha édes az õ szájában a gonoszság, és elrejti azt az õ nyelve alá;13 És kedvez annak és ki nem veti azt, hanem ott tartogatja ínyei között:14 Az õ étke elváltozik az õ gyomrában, vipera mérgévé lesz a belében.15 Gazdagságot nyelt el, de kihányja azt, az õ hasából kiûzi azt az Isten.16 A viperának mérgét szopta és a siklónak fulánkja öli meg õt,17 [Hogy] ne lássa a folyóvizeket, a tejjel és mézzel folyó patakokat.18 A mit [másoktól] szerzett, vissza kell adnia, nem nyelheti el, ép így az õ cserébe kapott vagyonát is, hogy ne örvendezhessen annak.19 Mert megrontotta és ott hagyta a szegényeket, házat rabolt, de nem építi meg azt.20 Mivel gyomra nem tudott betelni, nem is mentheti meg semmi drágaságát.21 Az õ falánksága elõl semmi sem maradt meg, azért nem lesz tartós az õ jóléte.22 Mikor teljes az õ bõsége, akkor is szükséget lát, és mindenféle nyomorúság támad reá.23 Mikor meg akarja tölteni a hasát, reá bocsátja haragjának tüzét, és azt önti rá étele gyanánt.24 Mikor vasból csinált fegyver elõl fut, aczélból csinált íj veri át.25 Kihúzza és az kijön a testébõl és kivillan az epéjébõl; rettegés támad felette.26 Mindenféle titkos sötétség van az õ vagyonán; fúvás nélkül való tûz emészti meg õt; elpusztíttatik az is, a mi sátrában megmaradt.27 Megjelentik álnokságát az egek, és a föld ellene támad.28 Házának jövedelme eltünik, szétfoly az az õ haragjának napján.29 Ez a gonosz ember fizetése Istentõl, és az õ beszédének jutalma a Mindenhatótól.