1 O meu espírito se vai consumindo, os meus dias se vão apagando, e só tenho perante mim a sepultura.2 Deveras estou cercado de zombadores, e os meus olhos contemplam as suas provocações.3 Promete agora, e dá-me um fiador para contigo; quem há que me dê a mão?4 Porque aos seus corações encobriste o entendimento, por isso não os exaltarás.5 O que denuncia os seus amigos, a fim de serem despojados, também os olhos de seus filhos desfalecerão.6 Porém a mim me pôs por um provérbio dos povos, de modo que me tornei uma abominação para eles.7 Pelo que já se escureceram de mágoa os meus olhos, e já todos os meus membros são como a sombra.8 Os retos pasmarão disto, e o inocente se levantará contra o hipócrita.9 E o justo seguirá o seu caminho firmemente, e o puro de mãos irá crescendo em força.10 Mas, na verdade, tornai todos vós e vinde; porque sábio nenhum acharei entre vós.11 Os meus dias passaram, e malograram os meus propósitos, as aspirações do meu coração.12 Trocaram a noite em dia; a luz está perto do fim, por causa das trevas.13 Se eu esperar, a sepultura será a minha casa; nas trevas estenderei a minha cama.14 À corrupção clamo: Tu és meu pai; e aos vermes: Vós sois minha mãe e minha irmã.15 Onde, pois, estaria agora a minha esperança? Sim, a minha esperança, quem a poderá ver?16 As barras da sepultura descerão quando juntamente no pó teremos descanso.

1 Még mindig csúfot ûznek belõlem! Szemem az õ patvarkodásuk között virraszt.2 Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; [különben] ki csap velem kezet?3 Minthogy az õ szívöket elzártad az értelem elõl, azért nem is magasztalhatod fel õket.4 A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.5 Példabeszéddé tõn engem a népek elõtt, és ijesztõvé lettem elõttök.6 A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.7 Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.8 Ám az igaz kitart az õ útján, és a tiszta kezû ember még erõsebbé lesz.9 Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jõjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek.10 Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának.11 Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz.12 Ha reménykedem is, a sír [már] az én házam, a sötétségben vetettem az én ágyamat.13 A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném.14 Hol tehát az én reménységem, ki törõdik az én reménységemmel?15 Leszáll az majd a sír üregébe, velem együtt nyugoszik a porban.16