1 Eu sou a rosa de Sarom, o lírio dos vales.

2 Qual o lírio entre os espinhos,

tal é a minha querida entre as donzelas.

3 Qual a macieira entre as árvores do bosque,

tal é o meu amado entre os jovens;

desejo muito a sua sombra

e debaixo dela me assento,

e o seu fruto é doce ao meu paladar.

4 Leva-me à sala do banquete,

e o seu estandarte sobre mim é o amor.

5 Sustentai-me com passas,

confortai-me com maçãs,

pois desfaleço de amor.

6 A sua mão esquerda esteja debaixo da minha cabeça,

e a direita me abrace.

7 Conjuro-vos, ó filhas de Jerusalém,

pelas gazelas e cervas do campo,

que não acordeis, nem desperteis o amor,

até que este o queira.

8 Ouço a voz do meu amado;

ei-lo aí galgando os montes,

pulando sobre os outeiros.

9 O meu amado é semelhante ao gamo

ou ao filho da gazela;

eis que está detrás da nossa parede,

olhando pelas janelas,

espreitando pelas grades.

10 O meu amado fala e me diz:

Levanta-te, querida minha,

formosa minha, e vem.

11 Porque eis que passou o inverno,

cessou a chuva e se foi;

12 aparecem as flores na terra,

chegou o tempo de cantarem as aves,

e a voz da rola ouve-se em nossa terra.

13 A figueira começou a dar seus figos,

e as vides em flor exalam o seu aroma;

levanta-te, querida minha,

formosa minha, e vem.

14 Pomba minha, que andas pelas fendas dos penhascos,

no esconderijo das rochas escarpadas,

mostra-me o rosto,

faze-me ouvir a tua voz,

porque a tua voz é doce,

e o teu rosto, amável.

15 Apanhai-me as raposas,

as raposinhas, que devastam os vinhedos,

porque as nossas vinhas estão em flor.

16 O meu amado é meu, e eu sou dele;

ele apascenta o seu rebanho entre os lírios.

17 Antes que refresque o dia

e fujam as sombras,

volta, amado meu; faze-te semelhante ao gamo

ou ao filho das gazelas sobre os montes escabrosos.

1 Én Sáronnak rózsája [vagyok,] és a völgyek lilioma.2 Mint a liliom a tövisek közt, &olyan az én mátkám a leányok közt.3 Mint az almafa az erdõnek fái közt, &olyan az én szerelmesem az ifjak közt. &Az õ árnyékában felette igen kivánok ülni; &és az õ gyümölcse gyönyörûséges az én ínyemnek.4 Bevisz engem a borozó házba, &és zászló felettem a szerelme.5 Erõsítsetek engem szõlõvel, &üdítsetek fel engem almákkal; &mert betege vagyok a szerelemnek.6 Az õ balkeze az én fejem alatt van, &és jobbkezével megölel engem.7 Kényszerítlek titeket, Jeruzsálemnek leányai, &a vadkecskékre és a mezõnek szarvasira: &fel ne költsétek és fel ne serkentsétek a szerelmet &addig, a míg akarja.8 Az én szerelmesemnek szavát [hallom], ímé, õ jõ, &ugrálva a hegyeken, &szökellve a halmokon!9 Hasonlatos az én szerelmesem az õzhöz, vagy a szarvasoknak fiához. &Ímé, ott áll a mi falunkon túl, &néz az ablakon keresztül, &tekintget a rostélyokon keresztül,10 Szóla az én szerelmesem nékem, és monda: &kelj fel én mátkám, én szépem, és jöszte.11 Mert ímé a tél elmult, &az esõ elmult, elment.12 Virágok láttatnak a földön, &az éneklésnek ideje eljött, &és a gerliczének szava hallatik a mi földünkön.13 A fügefa érleli elsõ gyümölcsét, &és a szõlõk virágzásban vannak, jóillatot adnak; &kelj fel én mátkám, én szépem, és jõjj [hozzám!]14 Én galambom, a kõsziklának hasadékiban, &a magas kõszálnak rejtekében, &mutasd meg nékem a te orczádat, hadd halljam a te szódat; &mert a te szód gyönyörûséges, &és a te tekinteted ékes!15 Fogjátok meg nékünk a rókákat, a rókafiakat, &a kik a szõlõket elpusztítják; &mert a mi szõlõink virágban vannak.16 Az én szerelmesem enyém, és én az övé, &a ki a liliomok közt legeltet.17 Míglen meghûsül a nap és az árnyékok elmúlnak: &térj meg és légy hasonló, én szerelmesem, az õzhöz, &vagy a szarvasoknak fiához a Béther hegyein.