1 Já entrei no meu jardim, minha irmã, noiva minha;

colhi a minha mirra com a especiaria,

comi o meu favo com o mel,

bebi o meu vinho com o leite.

Comei e bebei, amigos;

bebei fartamente, ó amados.

2 Eu dormia, mas o meu coração velava;

eis a voz do meu amado, que está batendo:

Abre-me, minha irmã, querida minha,

pomba minha, imaculada minha,

porque a minha cabeça está cheia de orvalho,

os meus cabelos, das gotas da noite.

3 Já despi a minha túnica,

hei de vesti-la outra vez?

Já lavei os pés,

tornarei a sujá-los?

4 O meu amado meteu a mão por uma fresta,

e o meu coração se comoveu por amor dele.

5 Levantei-me para abrir ao meu amado;

as minhas mãos destilavam mirra,

e os meus dedos mirra preciosa

sobre a maçaneta do ferrolho.

6 Abri ao meu amado,

mas já ele se retirara e tinha ido embora;

a minha alma se derreteu quando, antes, ele me falou;

busquei-o e não o achei;

chamei-o, e não me respondeu.

7 Encontraram-me os guardas

que rondavam pela cidade;

espancaram-me e feriram-me;

tiraram-me o manto os guardas dos muros.

8 Conjuro-vos, ó filhas de Jerusalém,

se encontrardes o meu amado,

que lhe direis?

Que desfaleço de amor.

9 Que é o teu amado mais do que outro amado,

ó tu, a mais formosa entre as mulheres?

Que é o teu amado mais do que outro amado,

que tanto nos conjuras?

10 O meu amado é alvo e rosado,

o mais distinguido entre dez mil.

11 A sua cabeça é como o ouro mais apurado,

os seus cabelos, cachos de palmeira,

são pretos como o corvo.

12 Os seus olhos são como os das pombas

junto às correntes das águas,

lavados em leite,

postos em engaste.

13 As suas faces são como um canteiro de bálsamo,

como colinas de ervas aromáticas;

os seus lábios são lírios

que gotejam mirra preciosa;

14 as suas mãos, cilindros de ouro,

embutidos de jacintos;

o seu ventre, como alvo marfim,

coberto de safiras.

15 As suas pernas, colunas de mármore,

assentadas em bases de ouro puro;

o seu aspecto, como o Líbano,

esbelto como os cedros.

16 O seu falar é muitíssimo doce;

sim, ele é totalmente desejável.

Tal é o meu amado, tal, o meu esposo,

ó filhas de Jerusalém.

1 Bementem az én kertembe, én húgom, jegyesem, &szedem az én mirhámat, az én balzsamommal, &eszem az én lépesmézemet az én mézemmel, &iszom az én boromat az én tejemmel. &Egyetek barátim, igyatok, és részegedjetek meg, szerelmesim!2 Én elaludtam, de lelkemben vigyázok vala, &[és ímé] az én szerelmesemnek szava, a ki zörget, [mondván:] &Nyisd meg nékem, én húgom, én mátkám, &én galambom, én tökéletesem; &mert az én fejem megrakodott harmattal, &az én hajam az éjszakának harmatjával!3 [Felelék én:] Levetettem ruhámat, &hogy-hogy öltözhetném fel? &Megmostam lábaimat, &mimódon keverném azokat [a porba?]4 Az én szerelmesem kezét benyujtá az [ajtónak] hasadékán, &és az én belsõ részeim megindulának õ rajta.5 Felkelék én, hogy az én szerelmesemnek megnyissam, &és az én kezeimrõl mirha csepeg vala, &és az én ujjaimról folyó mirha &a závár kilincsére.6 Megnyitám az én szerelmesemnek; &de az én szerelmesem elfordult, elment; &az én lelkem megindult az õ beszédén: &keresém õt, de nem találám, &kiáltám õt, de nem felele nékem!7 Megtalálának engem az õrizõk, a kik a várost kerülik, &megverének engem, megsebesítének engem, &elvevék az én felöltõmet tõlem &a kõfalnak õrizõi.8 Kényszerítelek titeket, Jeruzsálemnek leányai, &ha megtaláljátok az én szerelmesemet, &mit mondotok néki? hogy én a szerelem betege vagyok!9 Micsoda a te szerelmesed [egyéb] szerelmesek felett, &oh asszonyoknak szépe? &Micsoda a te szerelmesed [egyéb] szerelmesek felett, &hogy minket ilyen igen kényszerítesz?10 Az én szerelmesem fejér és piros, &tízezer közül is kitetszik.11 Az õ feje, [mint a] választott drága megtisztított arany; &fodor haja fekete, mint a hollónak.12 Az õ szemei mint a vízfolyás mellett való galambok, &melyek tejben fürödnek, &[szép] teljesen helyheztettek.13 Az õ orczája hasonlatos a drága füveknek táblájához, &a melyek illatos plántákat nevelnek; &az õ ajkai liliomok, &melyekrõl csepegõ mirha foly.14 Az õ kezei aranyhengerek; &melyek befoglaltattak topázba; &az õ teste elefántcsontból való mû, &zafirokkal megrakva.15 Az õ szárai márványoszlopok; &melyek tiszta arany talpakra fundáltattak; &az õ tekinteti, mint a Libánus; &tetszetes mint a czédrusfa.16 Az õ ínye édességek, &és õ mindenestõl fogva kívánatos! &Ez az én szerelmesem, és ez az én barátom, &oh Jeruzsálemnek leányai!17 Hová ment a te szerelmesed, &oh asszonyoknak szépe? &hová fordult a te szerelmesed, &hogy keressük õt veled együtt?18 Az én szerelmesem, elment az õ kertébe, &a drága füveknek táblái közé, &hogy lakozzék a kertekben, &és liliomokat szedjen.19 Én az én szerelmesemé [vagyok], és az én szerelmesem enyim, &a ki a liliomok közt legeltet.