1 Tomara fosses como meu irmão,

que mamou os seios de minha mãe!

Quando te encontrasse na rua, beijar-te-ia,

e não me desprezariam!

2 Levar-te-ia e te introduziria

na casa de minha mãe,

e tu me ensinarias;

eu te daria a beber vinho aromático

e mosto das minhas romãs.

3 A sua mão esquerda estaria debaixo da minha cabeça,

e a sua direita me abraçaria.

4 Conjuro-vos, ó filhas de Jerusalém,

que não acordeis, nem desperteis o amor,

até que este o queira.

5 Quem é esta que sobe do deserto

e vem encostada ao seu amado?

Debaixo da macieira te despertei,

ali esteve tua mãe com dores;

ali esteve com dores aquela que te deu à luz.

6 Põe-me como selo sobre o teu coração,

como selo sobre o teu braço,

porque o amor é forte como a morte,

e duro como a sepultura, o ciúme;

as suas brasas são brasas de fogo,

são veementes labaredas.

7 As muitas águas não poderiam apagar o amor,

nem os rios, afogá-lo;

ainda que alguém desse todos os bens da sua casa pelo amor,

seria de todo desprezado.

8 Temos uma irmãzinha

que ainda não tem seios;

que faremos a esta nossa irmã,

no dia em que for pedida?

9 Se ela for um muro,

edificaremos sobre ele uma torre de prata;

se for uma porta,

cercá-la-emos com tábuas de cedro.

10 Eu sou um muro,

e os meus seios, como as suas torres;

sendo eu assim, fui tida por digna

da confiança do meu amado.

11 Teve Salomão uma vinha em Baal-Hamom;

entregou-a a uns guardas,

e cada um lhe trazia pelo seu fruto mil peças de prata.

12 A vinha que me pertence está ao meu dispor;

tu, ó Salomão, terás os mil siclos,

e os que guardam o fruto dela, duzentos.

13 Ó tu que habitas nos jardins,

os companheiros estão atentos para ouvir a tua voz;

faze-me, pois, também ouvi-la.

14 Vem depressa, amado meu,

faze-te semelhante ao gamo ou ao filho da gazela,

que saltam sobre os montes aromáticos.

1 Vajha lennél nékem én atyámfia, ki az én anyámnak emlõjét szopta, &hogy téged kivül találván megcsókolnálak; &még sem útálnának meg engem.2 Elvinnélek, bevinnélek anyámnak házába, &te oktatgatnál engem, &én meg borral itatnálak, fûszeressel, &gránátalma borral.3 Az õ balkeze az én fejem alatt, &és jobbkezével megölel engem.4 Kényszerítlek titeket, Jeruzsálemnek leányai, &miért költenétek és miért serkentenétek fel a szerelmet, &mígnem õ akarja?5 Kicsoda ez a ki feljõ a pusztából, &a ki az õ szerelmeséhez támaszkodik? &Az almafa alatt költöttelek fel téged, &ott szült téged a te anyád, &ott szült téged a te szülõd!6 Tégy engem mintegy pecsétet a te szívedre, &mintegy pecsétet a te karodra; &mert erõs a szeretet, mint a halál, &kemény, mint a sír a buzgó szerelem; &lángjai tûznek lángjai, az Úrnak lángjai.7 Sok vizek el nem olthatnák e szeretetet: &a folyóvizek sem boríthatnák azt el: &ha az ember minden házabeli marháját adná is e szeretetért, &[mégis] megvetnék azt.8 Kicsiny húgunk van nékünk, &a kinek nincsen még emlõje; &mit cselekedjünk a mi húgunk felõl, &a napon, melyen arról szót tesznek?9 Ha õ kõfal, &építünk azon ezüstbõl palotát; &ha pedig ajtó õ, &elrekesztjük õt czédrus-deszkával.10 [Mikor] én [olyan leszek, mint] a kõfal, &és az én emlõim, mint a tornyok; &akkor olyan leszek õ elõtte, &mint a ki békességet nyer.11 Szõlõje volt Salamonnak Baálhamonban, &adta az õ szõlejét a pásztoroknak, &kiki annak gyümölcséért hoz &ezer-ezer ezüst [siklust.]12 Az én szõlõmre, mely én reám néz, nékem gondom lesz: &az ezer [siklus,] Salamon, tiéd legyen, &a kétszáz annak gyümölcsének õrizõié.13 Oh te, a ki lakol a kertekben! &A te társaid a te szódra figyelmeznek; &hadd halljam [én is.]14 Fuss én szerelmesem, &és légy hasonló a vadkecskéhez, &vagy a szarvasnak fiához, a drága füveknek hegyein!