1 Esta é a bênção que Moisés, homem de Deus, deu aos filhos de Israel, antes da sua morte. 2 Disse, pois:

O Senhor veio do Sinai

e lhes alvoreceu de Seir,

resplandeceu desde o monte Parã;

e veio das miríades de santos;

à sua direita, havia para eles o fogo da lei.

3 Na verdade, amas os povos;

todos os teus santos estão na tua mão;

eles se colocam a teus pés

e aprendem das tuas palavras.

4 Moisés nos prescreveu a lei

por herança da congregação de Jacó.

5 E o Senhor se tornou rei ao seu povo amado,

quando se congregaram os cabeças do povo

com as tribos de Israel.

6 Viva Rúben e não morra;

e não sejam poucos os seus homens!

7 Isto é o que disse de Judá:

Ouve, ó Senhor, a voz de Judá

e introduze-o no seu povo;

com as tuas mãos, peleja por ele

e sê tu ajuda contra os seus inimigos.

8 De Levi disse:

Dá, ó Deus, o teu Tumim e o teu Urim

para o homem, teu fidedigno,

que tu provaste em Massá,

com quem contendeste nas águas de Meribá;

9 aquele que disse a seu pai e a sua mãe:

Nunca os vi;

e não conheceu a seus irmãos

e não estimou a seus filhos,

pois guardou a tua palavra

e observou a tua aliança.

10 Ensinou os teus juízos a Jacó

e a tua lei, a Israel;

ofereceu incenso às tuas narinas

e holocausto, sobre o teu altar.

11 Abençoa o seu poder, ó Senhor,

e aceita a obra das suas mãos,

fere os lombos dos que se levantam contra ele e o aborrecem,

para que nunca mais se levantem.

12 De Benjamim disse:

O amado do Senhor habitará seguro com ele;

todo o dia o Senhor o protegerá,

e ele descansará nos seus braços.

13 De José disse:

Bendita do Senhor seja a sua terra,

com o que é mais excelente dos céus,

do orvalho e das profundezas,

14 com o que é mais excelente daquilo que o sol amadurece

e daquilo que os meses produzem,

15 com o que é mais excelente dos montes antigos

e mais excelente dos outeiros eternos,

16 com o que é mais excelente da terra e da sua plenitude

e da benevolência daquele que apareceu na sarça;

que tudo isto venha sobre a cabeça de José,

sobre a cabeça do príncipe entre seus irmãos.

17 Ele tem a imponência do primogênito do seu touro,

e as suas pontas são como as de um boi selvagem;

com elas rechaçará todos os povos

até às extremidades da terra.

Tais, pois, as miríades de Efraim,

e tais, os milhares de Manassés.

18 De Zebulom disse:

Alegra-te, Zebulom, nas tuas saídas marítimas,

e tu, Issacar, nas tuas tendas.

19 Os dois chamarão os povos ao monte;

ali apresentarão ofertas legítimas,

porque chuparão a abundância dos mares

e os tesouros escondidos da areia.

20 De Gade disse:

Bendito aquele que faz dilatar Gade,

o qual habita como a leoa

e despedaça o braço e o alto da cabeça.

21 E se proveu da melhor parte,

porquanto ali estava escondida a porção do chefe;

ele marchou adiante do povo,

executou a justiça do Senhor

e os seus juízos para com Israel.

22 De Dã disse:

Dã é leãozinho;

saltará de Basã.

23 De Naftali disse:

Naftali goza de favores

e, cheio da bênção do Senhor,

possuirá o lago e o Sul.

24 De Aser disse:

Bendito seja Aser entre os filhos de Jacó,

agrade a seus irmãos

e banhe em azeite o pé.

25 Sejam de ferro e de bronze os teus ferrolhos,

e, como os teus dias, durará a tua paz.

26 Não há outro, ó amado, semelhante a Deus,

que cavalga sobre os céus para a tua ajuda

e com a sua alteza sobre as nuvens.

27 O Deus eterno é a tua habitação

e, por baixo de ti, estende os braços eternos;

ele expulsou o inimigo de diante de ti

e disse: Destrói-o.

28 Israel, pois, habitará seguro,

a fonte de Jacó habitará a sós

numa terra de cereal e de vinho;

e os seus céus destilarão orvalho.

29 Feliz és tu, ó Israel! Quem é como tu?

Povo salvo pelo Senhor,

escudo que te socorre,

espada que te dá alteza.

Assim, os teus inimigos te serão sujeitos,

e tu pisarás os seus altos.

1 Ez pedig az áldás, a melylyel megáldá Mózes, az Istennek embere, Izráel fiait az õ halála elõtt.2 Monda ugyanis: Az Úr a Sinai [hegyrõl] jött, és Szeirbõl támadt fel nékik; Párán hegyérõl ragyogott elõ, tízezer szent közül jelent meg, jobbja felõl tüzes törvény vala számukra.3 Bizony szereti õ a népeket! Mind kezednél vannak az õ szentjei, oda szegõdnek, a te lábaidhoz, és hallgatják a te beszédeidet.4 Törvényt parancsolt nékünk Mózes, örökségül Jákób községének.5 És király lõn Jesurunban, mikor összegyûltek a népnek fejei, és együtt voltak Izráel törzsei.6 Éljen Rúben és meg ne haljon; és száma legyen embereinek.7 Ez pedig a Júda [áldása]; és monda: Hallgasd meg Uram a Júda szavát, és vidd be õt az õ népéhez. Az õ keze elégséges legyen néki, de légy segítsége az õ szorongatói ellen.8 Lévirõl pedig monda: A te Thummimod és Urimod a te kegyes férfiadé, a kit megkísértél Masszában, a kivel perbe szálltál Mériba vizeinél.9 A ki azt mondta az õ atyjáról és anyjáról: Nem láttam õt; és az õ atyjafiait nem ismerte, fiaival sem gondolt; mert megtartották a te beszédedet, és ragaszkodtak szövetségedhez.10 Tanítják a te végzéseidre Jákóbot, és a te törvényedre Izráelt; füstölõt tesznek a te orczád elé, és égõáldozatot a te oltárodra.11 Áldd meg Uram az õ erejét, és az õ kezének munkája legyen kedves elõtted! Törd meg derekukat a reá támadóknak és az õ gyûlölõinek, hogy fel ne kelhessenek!12 Benjáminról monda: Az Úrnak kedveltje! Bátorságban lakozik mellette, fedezi õt minden idõben, és az õ vállai között lakik.13 Józsefrõl pedig monda: Áldott az Úrtól az õ földe az égnek kincseivel, a harmattal és az alant elterülõ mélységes vizekkel;14 A nap érlelte drága terméssel, és a hold sarjasztotta drágaságokkal;15 És az õs hegyek javaival, és az örök halmok drágaságaival;16 A földnek drágaságaival és bõségével. A csipkebokorban lakozónak jó kedve szálljon Józsefnek fejére, az õ atyjafiai közül kiválasztottnak koponyájára!17 Tehenének elsõ fajzása dicsõségére van; szarvai bivalyszarvak; népeket öklel azokkal mindenfelé a földnek széléig. És ezek Efraim tízezrei és Manassé ezrei.18 És Zebulonról monda: Örvendj Zebulon a te kimentedben, és te Izsakhár a te sátraidban.19 Népeket hívogatnak a hegyre, igaz áldozattal áldoznak ott; mert a tengerek bõségét szopják, és a fövénynek rejtett kincseit.20 És Gádról monda: Áldott az, a ki kiterjeszti Gádot! Mint nõstény oroszlán, úgy lakik, és szétszaggat kart és koponyát.21 Az elejét nézte ki magának, mert ott volt elrejtve a törvényadó osztályrésze. De elméne a népnek fejedelmeivel, az Úrnak igazságát cselekedte, és az õ végzését Izráellel együtt.22 És Dánról monda: Dán oroszlánnak kölyke, a mely Básánból szökik ki.23 És Nafthaliról monda: Ó Nafthali, a ki az Úrnak jó kedvével bõvölködöl és áldásával vagy teljes! Vedd birtokba a tengert és a délt.24 És Áserrõl monda: Áldott a többi fiak felett Áser! Legyen az õ atyjafiai elõtt kedves, és áztassa lábát olajban.25 Vas és réz legyenek a te záraid; és élteden át tartson erõd.26 Nincs olyan, mint a Jesurun Istene! Az egeken száguld segítségedre, és fenségében a felhõkön.27 Hajlék az örökkévaló Isten, alant vannak örökkévaló karjai; elûzi elõled az ellenséget, és ezt mondja: Pusztítsd!28 És bátorságban lakozik Izráel, egymaga lesz Jákób forrása a gabona és a bor földén, és az õ egei harmatot csepegnek.29 @Boldog vagy Izráel!] @Kicsoda olyan mint] @te? Nép, a kit az Úr véd, a te segítségednek pajzsa, és a ki a te dicsõségednek fegyvere! Hízelegnek majd néked a te ellenségeid, és te azoknak magaslatait taposod.