1 Asupra Moabului. ,,Aşa vorbeşte Domnul oştirilor, Dumnezeul lui Israel: ,Vai de Nebo, căci este pustiit! Chiriataimul este acoperit de ruşine, este luat; cetăţuia este acoperită de ruşine şi zdrobită!

2 S'a dus fala Moabului, la Hesbon i se pune la cale pieirea: ,Haidem, să -l nimicim din mijlocul neamurilor!` ,Şi tu vei fi nimicit Madmenule, sabia va merge după tine!`

3 Se aud strigăte din Horonaim: prăpăd şi nimicire!

4 Moabul este zdrobit! Chiar şi cei mici ai lui strigă.

5 Căci într'un plîns necurmat suie suişul Luhitului, şi se aud strigăte de durere la pogorîşul Horonaimului, din pricina nimicirii!``

6 ,,Fugiţi, scăpaţi-vă viaţa, şi fiţi ca un nevoiaş desţărat în pustie!

7 Căci, pentrucă te-ai încrezut în faptele şi în vistieriile tale, vei fi luat şi tu, şi Chemoşul va merge în robie, cu preoţii şi căpeteniile lui.

8 Pustiitorul va intra în fiecare cetate, şi nicio cetate nu va scăpa. Valea va pieri şi cîmpia va fi nimicită, cum a spus Domnul.

9 Daţi aripi Moabului, să plece în sbor! Cetăţile lui sînt prefăcute în pustie, nu vor mai avea locuitori.

10 Blestemat să fie cel ce face cu nebăgare de seamă lucrarea Domnului, blestemat să fie celce îşi opreşte sabia dela măcel!

11 Moabul, era neturburat din tinereţa lui, şi se odihnea fără teamă pe drojdiile lui, nu era turnat dintr'un vas în altul, şi nu era dus în robie. De aceea i s'a păstrat gustul, şi nu i s'a schimbat mirosul.``

12 ,,De aceea iată, vin zile, zice Domnul, cînd îi voi trimete oameni cari -l vor pritoci; îi vor goli vasele şi vor face să -i plesnească burdufurile.

13 Moabul va fi dat de ruşine cu Chemoş, cum a fost dat de ruşine casa lui Israel cu Betel, în care îşi punea încrederea.

14 Cum puteţi să ziceţi: ,Sîntem viteji, ostaşi gata de luptă?``

15 ,,Moabul este pustiit, cetăţile lui se înalţă în fum, floarea tinerimii lui este jungheată, zice Împăratul, al cărui Nume este Domnul oştirilor.``

16 ,,Peirea Moabului este aproape să vină, nenorocirea lui vine în graba mare.

17 Bociţi -l, toţi ceice -l înconjuraţi, toţi cari -i cunoaşteţi numele! Şi ziceţi: ,Cum a fost sfărîmat acest puternic toiag de cîrmuire, acest toiag măreţ!``

18 ,,Pogoară-te din locaşul slavei, şezi jos pe pămîntul uscat, locuitoare, fiica Dibonului! Căci pustiitorul Moabului se suie împotriva ta, şi-ţi nimiceşte cetăţuile.

19 Stai pe drum şi pîndeşte, locuitoarea Aroerului! Întreabă pe fugar şi pe cel scăpat, şi zi: ,Ce s'a întîmplat?`

20 Moabul este acoperit de ruşine, căci este zdrobit. Gemeţi şi strigaţi! Vestiţi în Arnon că Moabul este pustiit!

21 A venit pedeapsa şi peste ţara cîmpiei, peste Holon, peste Iahaţ, peste Mefaat,

22 peste Dibon, peste Nebo, peste Bet-Diblataim,

23 peste Chiriataim, peste Bet-Gamul, peste Bet-Meon,

24 peste Cheriiot, peste Boţra, peste toate cetăţile din ţara Moabului, fie depărtate, fie apropiate.

25 Tăria Moabului este frîntă, şi braţul lui zdrobit, zice Domnul.``

26 ,,Îmbătaţi -l, căci s'a semeţit împotriva Domnului! De aceea, prăvălească-se Moabul în vărsătura lui, şi să ajungă de rîs şi el!

27 N'a fost Israel de rîsul tău? A fost prins el oare printre hoţi, de dai din cap, ori de cîte ori vorbeşti de el?

28 Părăsiţi cetăţile, şi locuiţi în stînci, locuitori ai Moabului! Şi fiţi ca porumbeii, cari îşi fac cuibul pe marginea peşterilor!

29 Am auzit de fudulia mîndrului Moab, de înfumurarea lui, de trufia lui, de semeţirea lui, şi de inima lui îngîmfată.``

30 ,,Cunosc, zice Domnul, înfumurarea lui, lăudăroşeniile lui deşarte, şi faptele lui de nimic.``

31 ,,De aceea gem pentru Moab, şi mă jălesc pentru tot Moabul; oamenii suspină pentru cei din Chir-Heres.

32 Vie din Sibma, te plîng mai mult de cît Iaezerul; ramurile tale se întindeau dincolo de mare, se întindeau pînă la marea Iaezerului; dar pustiitorul s'a aruncat peste strîngerea roadelor tale şi peste culesul viilor tale.

33 Şi astfel, s'a dus bucuria şi veselia din cîmpiile şi din ţara roditoare a Moabului.`` ,,Am secat vinul din teascuri-zice Domnul-;nimeni nu mai calcă teascul cu strigăte de bucurie; sînt strigăte de război, nu strigăte de bucurie.

34 Strigătele Hesbonului răsună pînă la Eleale, şi glasul lor se aude pînă la Iahaţ, dela Ţoar pînă la Horonaim, pînă la Eglat-Şelişia; căci şi apele Nimrimului sînt prefăcute în pustiu.

35 ,,Vreau s'o isprăvesc în Moab, zice Domnul, cu cel ce se suie pe înălţimile de jerfă, şi aduce tămîie dumnezeului său.

36 De aceea îmi jăleşte inima ca un fluer pentru Moab, îmi jăleşte inima ca un fluer pentru oamenii din Chir-Heres pentrucă toate avuţiile pe cari le-au strîns, sînt perdute.

37 Căci toate capetele sînt rase, toate bărbile sînt tăiate; pe toate mînile sînt tăieturi de jale, şi pe coapse saci.``

38 ,,Pe toate acoperişurile Moabului şi în pieţe, sînt numai bocete, pentrucă am sfărîmat Moabul ca pe un vas fără preţ, zice Domnul.``

39 ,,Cît este de sfărîmat Moabul! Gemeţi! Cît de ruşinos întoarce Moabul spatele! Moabul ajunge astfel de rîs şi de pomină pentru toţi cei ce -l înconjoară.

40 Căci aşa vorbeşte Domnul: ,Iată că vrăjmaşul sboară ca vulturul, şi îşi întinde aripile asupra Moabului!

41 Cheriiotul este luat, cetăţuile sînt cucerite, şi în ziua aceea, inima vitejilor Moabului este ca inima unei femei în durerile naşterii.

42 Astfel Moabul va fi nimicit de tot, şi nu va mai fi un popor, căci s'a semeţit împotriva Domnului.

43 Groaza, groapa şi laţul sînt peste tine, locuitor al Moabului, zice Domnul.``

44 ,,Cel ce fuge de groază, cade în groapă, şi cel ce se ridică din groapă, se prinde în laţ; căci aduc asupra lui, asupra Moabului, anul pedepsei lui, zice Domnul.``

45 ,,Fugarii se opresc sleiţi de puteri la umbra Hesbonului; dar din Hesbon iese un foc, o flacără iese din mijlocul Sihonului, şi mistuie laturile Moabului şi creştetul capului celor ce se fălesc.``

46 ,,Vai de tine, Moabule! Poporul din Chemoş este pierdut! Căci fiii tăi sînt luaţi prinşi de război, şi fiicele tale prinse de război.

47 Dar în vremile de apoi, voi aduce înapoi pe prinşii de război ai Moabului, zice Domnul.`` Aceasta este judecata asupra Moabului.

1 Moáb felõl ezt mondja a Seregek Ura, az Izráel Istene: Jaj Nébónak, mert elpusztíttatott; megszégyenült, bevétetett Kirjátaim, Misgáb megszégyenült és elrémült.

2 Nincs már dicsõsége Moábnak Hesbonban, gonoszt gondoltak õ ellene, [mondván:] Jertek el és veszessük el õt, ne legyen nemzetség! Madmen te is elnémulsz, fegyver jár nyomodban!

3 Nagy kiáltás hallatszik Horonáimból: pusztulás és nagy romlás!

4 Elnyomorodott Moáb, kicsinyei sikoltva kiáltanak.

5 Mert a Luhit hágóján siralmat siralom ér, mert Horonáim lejtõin az ellenség hallatja vészkiáltását.

6 Fussatok, mentsétek meg lelketeket, és legyetek mint a hangafa a pusztában!

7 Mivelhogy a te bizodalmad marháidban és kincseidben volt, te is bevétetel, és Kámós fogságra megy papjaival, fejedelmeivel együtt.

8 És rátör a pusztító minden városra, egy város sem menekedik meg, és elvész a völgy, és feldúlatik a síkság, a mint megmondta az Úr.

9 Adjatok szárnyat Moábnak, hogy repülvén elrepülhessen, mert az õ városai elpusztulnak, és senki sem lakik azokban.

10 Átkozott, a ki az Úrnak dolgát csalárdul cselekszi, és átkozott, a ki fegyverét kiméli a vértõl!

11 Nyugodtan élt Moáb gyermekségétõl fogva, és pihent az õ seprejében, és edénybõl-edénybe nem öntötték és fogságra sem ment, azért maradt meg az íze rajta, és nem változott el az õ szaga.

12 De ímé eljõnek a napok, azt mondja az Úr, és rablókat bocsátok reá, a kik megrabolják õt, és megüresítsék edényeit, palaczkjait pedig összetörjék.

13 És megszégyenül Moáb Kámós miatt, a mint megszégyenült Izráel háza Béthel miatt, a melyben bizodalma volt.

14 Mimódon mondjátok: Hõsök vagyunk és vitéz férfiak a harczra?

15 Elpusztul Moáb, városai fellobbannak, válogatott ifjai pedig mészárszékre jutnak, azt mondja a király, a kinek neve Seregek Ura!

16 Közel van Moáb veszedelme, ihol jõ és igen siet az õ veszedelme!

17 Bánkódjatok miatta mindnyájan, a kik körülte vagytok, és mindnyájan, a kik ismeritek az õ nevét; mondjátok: Hogy eltört az erõs vesszõ, a dicsõ pálcza!

18 Szállj le a dicsõségbõl és ülj szomjan Dibonnak megmaradt leánya, mert a Moáb pusztítója feljött ellened, elrontja a te erõsségeidet.

19 Állj meg az úton, és nézz ide-oda Aroér lakosa, kérdezd meg a futót és a menekülõt, [és] ezt mondd: Mi történt?

20 Megszégyenült Moáb, mert megtört. Ordítsatok és kiáltsatok! Hirdessétek Arnonban, hogy elpusztíttatott Moáb!

21 Mert rájött az ítélet a sík földre; Hólonra, Jására és Mefátra.

22 És Dibonra, Nébóra és Beth-Diblátaimra.

23 És Kirjáthaimra, Beth-Gámulra és Beth-Meonra.

24 És Kirjátra, Boczrára és Moáb földének minden messze és közel való városaira.

25 Letöretett a Moáb szarva, és karja levágatott, azt mondja az Úr.

26 Részegítsétek le õt, mert hõsködött az Úr ellen, és heverjen Moáb az õ okádásában, és legyen csúfság õ is.

27 Vajjon nem csúfod volt-é néked az Izráel? Avagy a lopók között találtatott, hogy mikor szólottál felõle, kevélyen hánytad magadat?

28 Hagyjátok el a városokat, és lakjatok a kõsziklákban, Moáb lakosai, és legyetek mint a galamb, a mely az odu száján belõl rak fészket.

29 Hallottuk a Moáb kevélységét: igen kevély; az õ felfuvalkodását és kevélységét, kérkedését, és az õ szívének elbizakodottságát.

30 Én ismerem, azt mondja az Úr, az õ szertelenkedését, és az õ fecsegése nem igaz, és nem igaz a cselekedete sem.

31 Azért jajgatok Moábon, és az egész Moábért kiáltok, a Kir- Heres férfiaiért nyög [az én lelkem.]

32 Jobban siratlak téged, mint siratták Jaézert, a ki Sibmának szõlõje! A te hajtásaid túlhatoltak a tengeren, a Jaézer tengeréig értek; a te nyári gyümölcseidre és a te szüretedre pusztító rontott.

33 És eltünik az öröm és vígasság Kármelbõl és a Moáb földérõl, és a kádakból kifogyasztom a bort, nem sajtolnak örömzajjal; az éneklõ nem énekel.

34 Hesbon kiáltása miatt Elealéig [és] Jáhásig felhat az õ szavok; Soártól fogva Horonáimig [és] Eglath-Selisájjáig, mert a Nimrim vize is elapad.

35 És kifogyasztom Moábból, azt mondja az Úr, a ki a magaslaton áldozik és füstöt gerjeszt az õ isteneinek.

36 Ezért zokog a szívem Moábért, mint a síp, és zokog szívem a Kir-Héres férfiaiért, mint a síp, mivelhogy a kincsek elvesztek, a miket gyûjtött.

37 Mert minden fõ kopasz, és minden szakál elnyiratott, minden kézen metélések, és [minden] derékon gyászruha.

38 Moábnak minden házpadján és utczáján mindenütt siralom, mert összetörtem Moábot, mint az edényt, mely semmirekellõ, azt mondja az Úr.

39 Jajgatnak, [ezt mondván:] Hogy összezúzatott! Hogy fordult háttal Moáb, megszégyenülve! És csúffá lett Moáb, és rettentésére mindazoknak, a kik körülte vannak.

40 Mert ezt mondja az Úr: Ímé, mint a saskeselyû repül reá, és kiterjeszti Moábra szárnyait.

41 Bevétettek a városok, és az erõsségek elfoglaltattak, és a Moáb vitézeinek szíve olyan volt e napon, mint a vajudó asszonynak szíve.

42 És Moáb elpusztul, úgy hogy nem lesz nép [többé], mert az Úr ellen felemelkedett.

43 Félelem, verem és tõr [jõ] te ellened, Moáb lakosa, azt mondja az Úr.

44 A ki elfut a félelem elõl, a verembe esik, és a ki kijõ a verembõl, a tõrben fogatik meg, mert rábocsátom Moábra az õ megfenyítésének esztendejét, azt mondja az Úr.

45 A Hesbon árnyékában állanak meg a hatalom elõl futók; de tûz jõ ki Hesbonból és láng Szihonnak közepébõl, és elemészti Moábnak üstökét és a háborgó fiaknak koponyáját.

46 Jaj néked Moáb! Elveszett Kámósnak népe, mert fiaid fogságra vitettek, és leányaid is fogságra.

47 De visszahozom Moábot a fogságból sok idõ mulva, azt mondja az Úr. Eddig van Moáb ítélete.