1 ,,Aşa mi -a vorbit Domnul: ,Du-te de cumpără-ţi un brîu de in, şi pune -l în jurul coapselor tale; dar să nu -l moi în apă!`

2 Am cumpărat brîul, după porunca Domnului, şi l-am pus în jurul coapselor mele.

3 Apoi Cuvîntul Domnului mi -a vorbit a doua oară, astfel:

4 ,Ia brîul, pe care l-ai cumpărat, şi pe care l-ai pus în jurul coapselor tale, scoală-te, du-te la Eufrat, şi ascunde -l acolo în crăpătura unei stînci.`

5 M'am dus, şi l-am ascuns la Eufrat, cum îmi poruncise Domnul.

6 După mai multe zile, Domnul mi -a zis: ,Scoală-te, du-te la Eufrat, şi ia de acolo brîul, pe care-ţi poruncisem să -l ascunzi acolo!`

7 M'am dus la Eufrat, am săpat, şi am luat brîul din locul în care -l ascunsesem; dar iată că brîul era stricat şi nu mai era bun de nimic.

8 Cuvîntul Domnului mi -a vorbit astfel:

9 ,Aşa vorbeşte Domnul: ,Aşa voi nimici mîndria lui Iuda şi mîndria peste măsură de mare a Ierusalimului.

10 Poporul acesta este un popor rău: nu vrea să asculte cuvintele Mele, urmează pornirile inimii lui, şi merge după alţi dumnezei, ca să le slujească şi să se închine înaintea lor; de aceea va ajunge întocmai ca brîul acesta, care nu mai este bun de nimic!

11 Căci, cum se lipeşte brîul de coapsele unui om, aşa Îmi lipisem Eu toată casa lui Israel şi toată casa lui Iuda, zice Domnul, ca să fie poporul Meu, Numele Meu, lauda Mea şi slava Mea; dar nu M'au ascultat.

12 De aceea spune-le cuvintele acestea: ,Aşa vorbeşte Domnul, Dumnezeul lui Israel: ,Toate vasele se vor umplea cu vin!` Şi ei îţi vor zice: ,Crezi că noi nu ştim, că toate vasele se vor umplea cu vin?`

13 Atunci spune-le: ,Aşa vorbeşte Domnul: ,Iată, voi umplea pe toţi locuitorii ţării acesteia, pe împăraţii cari stau pe scaunul de domnie al lui David, pe preoţi, pe prooroci, şi pe toţi locuitorii Ierusalimului, îi voi umplea de beţie.

14 Îi voi sfărîma pe unii de alţii, pe părinţi şi pe fii laolaltă, zice Domnul. ,Nu -i voi cruţa, nu voi avea milă de ei, nu Mă voi îndura de ei, nimic nu Mă va împedeca să -i nimicesc.``

15 ,,Ascultaţi şi luaţi aminte! Nu fiţi mîndri, căci Domnul vorbeşte!

16 Daţi slavă Domnului, Dumnezeului vostru, pînă nu vine întunerecul, pînă nu vi se lovesc picioarele de munţii nopţii! Veţi aştepta lumina, dar El o va preface în umbra morţii, şi o va preface în negură adîncă.

17 Iar dacă nu vreţi să ascultaţi, voi plînge în ascuns, pentru mîndria voastră; mi se vor topi ochii în lacrămi, pentrucă turma Domnului va fi dusă în robie.

18 Spune împăratului şi împărătesei: ,Şedeţi pe pămînt! Căci v'a căzut de pe cap cununa împărărtească ce vă slujea ca podoabă.``

19 ,,Cetăţile dela miazăzi sînt închise, şi nu -i cine să deschidă. Tot Iuda este dus în robie, da, în întregime este dus în robie.``

20 ,,Ridică-ţi ochii şi priveşte pe ceice vin dela miazănoapte. Unde este turma care-ţi fusese dată, turma de care erai aşa de mîndru?

21 Ce vei zice cînd va pune mai mari peste tine pe străinii aceia pe cari i-ai obicinuit să-ţi fie prieteni de aproape? Nu te vor apuca durerile, cum apucă pe o femeie la naştere?

22 Şi dacă vei zice în inima ta: ,Pentruce mi se întîmplă lucrul acesta?`` -,,Din pricina mulţimii nelegiuirilor tale, ţi s'au ridicat poalele hainelor, şi ţi se dezgolesc călcîile cu sila.

23 Poate un Etiopian să-şi schimbe pielea, sau un pardos să-şi schimbe petele? Tot aşa, aţi putea voi să faceţi binele, voi, cari sînteţi deprinşi să faceţi răul?

24 De aceea, îi voi risipi, ca pleava luată de vîntul pustiei.

25 Iată-ţi soarta, partea pe care ţi -o măsor, zice Domnul, pentrucă M'ai uitat, şi ţi-ai pus încrederea în minciună.

26 De aceea îţi voi ridica poalele şi ţi le voi da peste cap, ca să ţi se vadă ruşinea.

27 Am văzut preacurviile şi nechezăturile tale, curviile nelegiuite pe dealuri şi în ogoare, ţi-am văzut urîciunile! Vai de tine, Ierusalime! Nu vrei să te curăţi? Cît vei mai zăbovi?``

1 Ezt mondá az Úr nékem: Menj el, és vásárolj magadnak lenövet, és illeszd azt a derekadra, de vízbe ne vidd be azt!

2 És megvásároltam az övet, a mint az Úr rendelte vala, és derekamra illesztém.

3 És másodszor szól vala az Úr hozzám, mondván:

4 Vedd az övet, a melyet vásároltál, a mely a derekadon van, és kelj fel, és menj az Eufrateshez, és rejtsd el azt ott a kõszikla hasadékában.

5 És elmenék, és elrejtém azt az Eufratesnél, a mint megparancsolta nékem az Úr.

6 Sok nap mulva pedig [újra] monda nékem az Úr: Kelj fel, menj az Eufrateshez, és vedd el onnan az övet, a mely felõl parancsoltam, hogy ott rejtsd el.

7 És elmenék az Eufrateshez, és kiásám, és kivevém arról a helyrõl az övet, a hová elrejtettem azt, és ímé, az öv rothadt vala, egészen hasznavehetetlen.

8 És szóla az Úr nékem, mondván:

9 Ezt mondja az Úr: Így rothasztom meg a Júda kevélységét, és a nagy Jeruzsálem kevélységét.

10 Ez a gonosz nép, a mely nem akar hallgatni az én beszédeimre, a mely a maga szívének hamisságában jár, és jár idegen istenek után, hogy azoknak szolgáljon, és azokat imádja: olyanná lesz majd, mint ez az öv, a mely egészen hasznavehetetlen.

11 Mert a miként derekára kapcsolja a férfi az övet; akként kapcsoltam magamhoz Izráelnek egész házát és Júdának egész házát, azt mondja az Úr, hogy legyenek az én népemmé, az én nevemre, dicséretemre és tisztességemre, de nem engedelmeskedtek.

12 Ilyen szókkal szólj azért nékik: Ezt mondja az Úr, Izráelnek Istene: Minden tömlõt meg kell tölteni borral! És azt mondják néked: Avagy nem tudjuk-é jól, hogy minden tömlõt borral kell megtölteni?

13 Te pedig azt mondd nékik: Ezt mondja az Úr: Ímé betöltöm e földnek minden lakosát, és a királyokat, a kik Dávid trónján ülnek, és a papokat, a prófétákat, és Jeruzsálemnek minden lakosát részegséggel;

14 És összeütöm õket, egyiket a másikhoz, az atyákat és a fiakat együtt, azt mondja az Úr; nem kegyelmezek meg, és nem kedvezek, és nem leszek irgalmas, hogy el ne veszítsem õket!

15 Hallgassatok és figyelmezzetek; ne fuvalkodjatok fel, mert az Úr szólott!

16 Dicsõítsétek az Urat, a ti Isteneteket, mielõtt setétséget szerezne, és mielõtt megütnétek lábaitokat a setét hegyekben; mert világosságot vártok, és halál árnyékává változtatja azt, és sûrû homálylyá fordítja!

17 Ha pedig nem hallgatjátok ezt: sírni fog az én lelkem a rejtekhelyeken [a ti] kevélység[tek] miatt, és zokogva zokog; a szemem pedig könyeket hullat, mert az Úr népe fogságba vitetik.

18 Mondd meg a királynak és a királynéasszonynak: Alázzátok meg magatokat, és üljetek veszteg, mert leesik fejetekrõl a ti dicsõségtek koronája!

19 A dél felõl való városok bezároltatnak, és nem lesz, a ki megnyissa [azokat;] fogságra vitetik Júda egészen, fogságra vitetik mindenestül!

20 Emeljétek fel szemeiteket, és nézzétek azokat, a kik északról jõnek! Hol van a nyáj, a mely néked adatott, a te dicsõségednek juhnyája?

21 Mit mondasz, hogy ha megfenyít téged? Hiszen te oktattad õket magad ellen, fejedelmekké [tetted fejeden!] A fájdalmak nem környékeznek-é még téged, mint a szülõasszonyt?

22 És ha azt mondod a te szívedben: Miért következnének ezek reám? A te hamisságod sokaságáért takartatik fel a te ruhád, és lesznek mezítelenekké a te sarkaid.

23 Elváltoztathatja-é bõrét a szerecsen, és a párducz az õ foltosságát? [Úgy] ti is cselekedhettek jót, a kik megszoktátok a gonoszt.

24 Azért szétszórom õket, a mint hányja-veti a pozdorját a pusztának szele.

25 Ez a te sorsod, a te kimért részed én tõlem, ezt mondja az Úr, a ki elfelejtkeztél én rólam, és hittél a hazugságnak.

26 Azért én is arczodra borítom fel a te ruhádat, hogy látható legyen a te gyalázatod!

27 A te paráznaságaidat és nyihogásaidat, bujálkodásodnak undokságát: a halmokon, a mezõn láttam a te útálatosságaidat. Jaj néked Jeruzsálem! Nem leszel tiszta ezután [se?] Meddig még?